Lassan sírni kezdett az ég, lehulló könnye megfagyott.
Sós gyöngye szerteszét gurult, a fényes kék ég sötétbe borult.
Bánatával mennydörögve, villámokat szórt szerte szét.
Remélte, szíve megszakad, vérét a naplemente őrzi majd.
Jéggé dermedt könnyeiben, szerelmét szórta légen át.
Távolságot így feledve, a földre szórta fájó bánatát.
Sírásából hüppögés lett, lassan párává változott.
Átölelte a Nap fényét, mely szikrázó testén ragyogott.
Lassacskán csitulni kezdett, szél szárította könnyeit.
Csillogó mosollyal arcán, Szivárvány hídján rótta lépteit.
írta: "agnes", www.forras.hu
|