A Szovjetunió egyik legnagyobb utódállamától, Ukrajnától várta mindenki, hogy elsőként lesz ott valamelyik nagy világversenyen, de ez a kis balti államnak, Lettországnak sikerült először, a 2004-es Eb-n.
Az ukránok a kijutáshoz kétszer is közel álltak, de előbb Szlovénia, majd Németország jobbnak bizonyult a pótselejtezőn. A 2000-es Európa-bajnokság előtt a szlovénok ellen ők voltak az egyértelmű favoritok, ám Acsimovics a félpályáról lőtt gólt, ami Szabó József csapatának a búcsőt jelentette.
Két év múlva már nem, a németek hazai pályán egy sima négygólos győzelemmel el is döntötték a továbbjutást.
A jelenlegi ukrán csapat már nem igazán a Dinamo Kijevre épül, igaz ugyan hét játékost is adnak a huszonhármas keretbe, de közülük nem mindegyik meghatározó. Ellenben a ’86-os szovjet csapattal, amelyikben a magyarok ellen például nyolcan voltak a kezdőcsapat tagjai, és a kispadon is ültek néhányan a legeredményesebb klubcsapatból.
Ez most Blohin vagy Varga csapata? Tette fel a kérdést az egyik ukrán napilap az egyik márciusi felkészülési meccs után, mert a kárpátaljai születésű FIFA-licences menedzser, Varga Sándor érdekeltségi körébe tartozott hét játékos is a kezdőcsapatból. Andrij Sevcsenko jelenleg nem gazdagítja az „érdekszférát”, de Varga vele is kiváló kapcsolatot ápol, hetente beszélnek egymással, alighanem az ő véleményét is kikérte a klubváltása előtt.
Sevcsenko a csapat egyetlen világsztárja, ő az, aki nélkül elképzelhetetlen az összeállítás, és nélküle nem is lenne esélye az ukránoknak, mert a masszív és harcias csapatjáték az ő improvizatív zsenialitása nélkül jóval kevésbé lenne eredményes.
A Milan egykori és a Chelsea jelenlegi aranylabdás sztárja a selejtezőkben nyolc mérkőzésen hat gólt lőtt, többnyire a gyengébbek ellen pihent, a fontos meccseken pedig általában hozta magát. Nem kizárt, hogy jól jött neki az a huszonöt napos pihenő, amire térdsérülése miatt kötelezték, mert kipihenhette magát. A vb-n várhatóan a szokásos, lendületes és gólerős játékost láthatjuk.
Biztosra vehető, hogy az ukrán játékosok kettőzött harci kedvvel és nem titkolt nemzeti érzésekkel játszanak, mert először mutathatják meg magukat a világnak, és ebből adódóan az esetleges fogyatékosságokat a lelkesedés pótolhatja.
A kapus, Sovkovszkij válltörése után aggódott először Ukrajna, ő úgy tűnik rendbe jött, ám ennek ellenére nem tartozik a legerősebb láncszemek közé, néhány emlékezetes potyagól fűződik már a nevéhez, a sorsdöntő pillanatokban azonban általában hozza magát. A védelem megbízhatónak tűnik, a selejtezőkben mindössze egy ízben kaptak két gólt.
A középpályán Ruszlan Rotan lehet a nagy felfedezett, őt korábban a Barcelona is kinézte, most ismét felhívhatja magára a figyelmet. A fedezetsorban Bjelikre is illik figyelni, Guszevnek is biztosan lesznek pontos passzai, sikeres előretörései.
Sevcsenko ékpárja vélhetően a leverkuseni Voronyin lesz, aki hatvan percig kiemelkedően képes játszani, a hajrára viszont nem ritkán elfárad. A korábbi ékpár, a Tottenhamből a Dinamóba visszatérő Rebrov mostanában inkább a középpályán kap helyet, és a jelek szerint egyre inkább játékba lendül.
Kapitány
Oleg Blohin
Könnyen előfordulhatott volna, hogy a szovjet világklasszis Újpesten fejezi be páratlanul eredményes pályafutását. ’87-ben megkörnyékezték a már kiöregedő játékost, ám végül a Steyr ajánlata bizonyult életképesnek.
A ’75-ben aranylabdás Blohin edzői pályafutását is az osztrák kiscsapatnál kezdte, majd Görögországban alkalmazták, és meglehetősen nehezen talált vissza Ukrajnába, csak 2003-ban. Előtte az Olympiakosz, az AEK Athén és a PAOK mestere is volt - utóbbinak kétszer - , de az igazi siker csak a kijutással talált rá.
És talán nem is Ukrajnában lennénk, ha nem kezdték volna ki a bálványt. Amikor már sejteni lehetett – 2005 március végén -, hogy most végre sikerül a nagy álom, a vb-részvétel, akkor lemondott, mert parlamenti munkája mellett a törvények értelmében, más pozícióban nem lehetett fizetése.
„Nagy fájdalommal teszem le a karmesteri pálcát, hiszen olyan csapatot vezettem, amelyhez egész életemben erősen kötődtem” – mondta, ám végül maradt, mert nem kapott juttatást a szakvezetői posztért, és most is ő ülhet a kispadon.
A Kijevvel nyolcszoros bajnok Blohin rengeteg csúcsot tart, 109-szer lépett pályára a szovjet válogatottban, 39 gólig jutott CCCP-s mezben, egyik mutatóban sem értek a közelébe sem. A legtöbb bajnoki és a legtöbb nemzetközi kupameccsen is ő lépett pályára – mindkettőn ő büszkélkedhet a legtöbb találattal -, három nemzetközi klubkupát is a magasba emelhetett. Ebből kettő a KEK volt, 1975-ben és 1986-ban. A Szuperkupát is
Blohin önbizalma feltehetően átragad játékosaira, hiszen úgy vélekedett: egy jó formában lévő Sevcsenkóval akár meg is nyerhetik a sorozatot. Nagyon bízik abban, hogy a felkészülési meccsek helyenként gyenge és erőtlen játéka megváltozik, és az elődöntőig menetelnek.
Erre az esetre különös engedményt helyezett kilátásba. „Ha bejutunk az elődöntőbe, személyesen küldöm el az összes játékosomat, hogy meglátogassa a feleségét, barátnőjét. Akinek nem lesz kedve ilyesfajta kikapcsolódáshoz, azt én magam vonszolom be a hálószobába a felesége mellé” – mondta.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kezdőlapnak!