TOGO
Történelem
Az 1962 óta FIFA-tag Togo világbajnokságon még egyszer sem szerepelt, a selejtezőben is mindössze hetedszer indult az együttes. Eddig még a közelébe sem ért a kijutásnak, így az egyik legnagyobb meglepetés a részvétele. Az Afrikai Nemzetek Kupáján is mindössze ötször vett részt és az elődöntőnél nem jutott tovább egyszer sem.
Taktika
Összefogdosott csapat egy klasszissal
Nem túlzás, hogy Togo a kijutás kiharcolása óta gyakorlatilag visszatért a rendes kerékvágásba: tavaly október óta nyolc meccsen mindössze hat gólra volt képes. Ebbe a sorba illeszkedett a teljes kudarccal végződött januári Afrikai Nemzetek Kupája is. Itt három meccse közül egyet sem tudott megnyerni a togói válogatott, mindössze két rúgott góllal távozott. Egyetlen világbajnoki résztvevőt, Ghánát sikerült legyőzniük a sólymoknak, de a szintén gyengén szereplő Szaúd-Arábia legyőzte őket. Idén először sikerült győznie Adebayoréknak, amikor egy héttel a vb rajtja előtt Vaduzban Liechtensteint múlták felül.
Kirakták a brazilokat
A Nigéria szomszédságában lévő ország vb-kijutásában jelentős szerepe van a jóval ismertebb és nagyobb államnak. Az azóta elzavart szövetségi kapitány, Stephen Keshi az 1994-es világbajnokságon a Sasok csapatkapitánya volt és 2002-ig másodedző a nigériai együttes mellett. Vagyis élő legenda. Ekkor azonban az Afrika-kupa kudarca miatt kirúgták és Togo lecsapott rá.
Keshi rögtön szakított elődje, a brazil Antonio Dumas gyakorlatával, aki előszeretettel játszatta honosított honfitársait. Ők nagy meglepetésre rögtön kikerültek az együttesből és a nigériai hatékonyan hozta ki a legtöbbet a rendelkezésére álló játékosokból.
Kulcsjátékosok hátul, középen, elöl
A togói válogatott így lett jó példa arra, hogy egyetlen igazából jegyzett futballistával is ki lehet jutni a világbajnokságra. Ráadásul Emanuel Adebayor sem volt akkor még annyira ismert, még nem az Arsenalban, „csak” a Monacóban játszott. A legjobb togói kapus, Kossi Agassa például nem tudott stabil kezdőhelyet kiharcolni magának a francia élvonalból most kiesett Metzben. Pedig a 193 centi magas játékos csapattársa, Huszti Szabolcs szerint nagyon jó reflexű hálóőr. Mégis ő volt Adebayor mellett a másik kulcsszereplő a selejtezők során, látványos védéseivel és kifejezetten a Szenegál elleni, sorsdöntő összecsapáson nyújtott kiemelkedőt. 28 évével egyébként az egyik legidősebb a keretben.
A korábbi kapitány általában 3-1-5-1-es felállásban játszatta csapatát. Amikor Keshi megpróbálkozott a 4-4-2-vel, annak teljes kudarc és az ő bukása lett a vége. A három védő előtt az 1998 óta Ausztriában – jelenleg az Admirában – játszó Eric Akoto volt a söprögető, de a védelem oszlopát a harmincéves csapatkapitány, Jean-Paul Abalo jelenti. A közel száz válogatottságnál járó futballista a francia másodosztályban töltött el tíz évet, de játszott és edzősködött az amatőr Dunkerque-nél is. Jelenleg a ciprusi Apoel Nicosiban szerepel. Ő a tapasztalat az együttesben, hiszen már három Afrika-kupán vett részt. Az egy szem csatár Adebayornak a svájci másodosztályban edződő Senaya Yao Junior osztogatta a labdát. Őt a jelenlegi kapitány, Otto Pfister csapata legnagyobb tehetségének tartja.
Jellemző és ez a kapitányváltás után csak fokozódott, hogy Európába áttelepült, de togói gyökerekkel rendelkező játékosokat próbáltak összekapkodni és belőlük egységes csapatot formálni. Otto Pfister azzal töltötte a néhány hónapot, hogy ilyen játékosokat gyűjtött be. Így került képbe a Hamburg tartalékcsapatából Karim Guede, aki soha nem járt korábban Togóban és a német U-18-as válogatottban megfordult Assimou Touré is. A belga Beverenben játszó Kuami Agboh külön kategória: az egykor Auxerre játszó 28 éves középpályás ifjúsági Európa-bajnok és világbajnok volt 1996-ban és 1997-ben – Franciaországgal. A 22 éves Alaixys Romao a harmadosztályú Louhans Cuiseaux csapatkapitánya és már játszott a francia U-18-as válogatottban. Ludovic Assemoassa Franciaországban született, akárcsak a 32 éves Robert Malm, aki már tíz klubban fordult meg. Ő korábban többször is nemet mondott a togóiak invitálására, de Pfister és a világbajnoki szereplés lehetősége meggyőzte. Antoine Dossevi édesapja togói válogatott is volt, mégis Chambray-les-Tours-ban született.
De nemcsak a francia, hanem az afrikai vonal is erős: a legnagyobb sztár, Adebayor szülei nigériaiak, bár ő már Loméban nőtt fel, a már említett Akoto azonban Ghánában töltötte gyerekkorát, míg Adekanmi Olufade szintén nigériai.
Koreát és Svájcot el akarják kapni
A kapitány szerint az Afrika-kupán történt leégés már a múlté és Németországban nemcsak az országot, hanem az egész kontinenst képviselik majd. Korea és Svájc ellen megpróbálják a lehető legjobb eredményt elérni és emlékeztetett, kiscsapatok képesek nagy meglepetést okozni a vb-ken.
Kapitányváltás, himlő, bérvita
Togo számára volt talán a legsűrűbb a tavaly október óta eltelt időszak. A nigériaiként nemzeti hős lett Keshit januárban elbocsátották, és helyére Pfister került. A Svájcban élő német elmondása szerint a togóiakkal való személyes találkozás után mindössze egy órával aláírt szerződés volt a kezében. Pfister májusig nem is látta egyben a játékosait, majd amikor ez sikerült, egy vírus támadta meg őt és a csapatorvos eltiltotta az edzésektől. A togóiak érkeztek meg egyébként először Németországba, május 16-án, de ez sem sült el jól: a csatár Richard Forson bárányhimlős lett.
Pfister egyébként a Dél-Korea elleni készülődés jegyében titkolózásba kezdett: megtiltotta futballistáinak, hogy a koreai, a kínai vagy a japán sajtó munkatársainak nyilatkozzanak.
A rajthoz készülődve meg a szövetség és a játékosok közötti pénzügyi vita borzolta a kedélyeket. Alig pár nappal a kezdés előtt sikerült megállapodni arról, hogy Adebayorék a fellépésért fejenként 150 ezer eurót (negyvenmillió forint) kapnak, győzelmenként 30 ezer euró, a döntetlenért ennek fele jár majd.
Kapitány
Otto Pfister
A 69 éves német veterán edző soha nem dolgozott januárig Togóban, de tudhatták róla, ismeri az Afrikai országot: 1972 óta kilenc országban töltött el hosszabb-rövidebb időt.
”Ez olyan, mint a egy vírus. Ha az ember egyszer eltöltött ott egy évet, a sok politikai és társadalmi problémák ellenére kifejlődik benne egy ilyen vírus. Ha Afrikából visszatérek Európába, akkor két hét kell az akklimatizálódáshoz. Itt minden szabályozott, lehatárolt. Ez lehet, hogy jó nekünk európaiaknak, de ez nincs így Afrikában. És egészen jól elvan ebben a káoszban.
Pfister németként Svájcban futott be szerény futballistakarriert, majd Liechtensteinben és játékos-pályafutása helyszínén edzősködött. 1972-ben került Ruandában, ahol négy évet dolgozott, aztán következett Felső Volta (Burkina Faso), Szenegál, Elefántcsontpart. Utóbbi ország fiatalajait kivitte az 1983-as világbajnokságra. 1985 már Zairében (most már Kongói Demokratikus köztársaság) találja; a közép-afrikaiakkal kijutott az 1988-as Afrika-kupára. Egy év múlva már Ghánában van a munkahelye. Itt aratta karrierje legnagyobb sikerét: 1989-ben csapata megnyerte az olaszországi U-17-es világbajnokságot. A felnőttekkel itt is elérte az Afrika-kupát, sőt csapata 1992-ben döntőt játszott Szenegálban.
1995-ben nagyot váltott: előbb Bangladesbe, majd Szaúd-Arábiába tette át a székhelyét. Az arab ország csapatát kijuttatta története második vb-jére 1998-ban. Akkor azonban elütötték attól a lehetőségtől, hogy ott legyen Franciaországban, mert a barzil Carlos Alberto Parreira váltotta a torna előtt.
Nem tudott azonban elszakadni Afrikától, így Egyiptom következett és egy kontinentális KEK-győzelem a Zamalekkel. Megfordult Tunéziában is.
Pfister több évtizedes afrikai tapasztalatával, újra való nyitottságával, öreguras stílusával az ideális választás volt bajba került Togo számára. Az edző, aki alig száz napja még arra készült, hogy esetleg a FIFA szakértője lesz a vébén, most hazai pályán, ráadásul szülővárosában, Kölnben alakíthat nagyot egy teljesen tapasztalatlan együttessel.
|