Dél-Korea
Történelem
Dél-Korea vb-történetében „jelentős” szerepet játszik a magyar válogatott, ugyanis első részvételük alkalmával – 1954-ben – éppen a mieinktől szenvedtél el eddigi legsúlyosabb vereségüket. (9-0, gólszerzők: Kocsis, Kocsis, Kocsis, Palotás, Palotás, Puskás, Puskás, Lantos, Czibor)
Legközelebb a 66-os vb-re harcolták ki a részvételt, de akkor visszaléptek. Ezt követően a 86-os viadalra jutottak ki, és azóta nem is hiányoztak egy vb-ről sem. Az első győzelemre ennek ellenére a hazai rendezésű tornáig kellett várni, addig már a csoportmeccsek során elhullottak, mindössze négy döntetlent felmutatva.
2002-ben aztán a lengyelek legyőzése után döntetleneztek az Egyesült Államokkal, majd mindenki nagy meglepetésére legyőzték a torna előtt éremszerzésre is esélyesnek tartott portugálokat, akik így búcsúzni kényszerültek. A folytatásban aztán a előbb az olaszokat, majd a spanyolokat verték ki, a világ mégis inkább az ecuadori Byron Moreno és az egyiptomi Gamal Ghendour nevét jegyezte meg. A két játékvezető ugyanis alaposan belenyúlt a meccsekbe. (Meg nem adott gólok és érthetetlen kiállítások színezték a műsorukat.)
Az elődöntőben aztán a németek, majd a bronzmeccsen a törökök is legyőzték őket, ennek ellenére minden idők legjobb ázsiai szereplését produkálták a vb-k történetében, és Hiddinkre azóta is nemzeti hősként tekintenek.
Taktika
Csoda lenne a négy éve elért eredmény megismétlése
A legutóbbi világbajnokság negyedik helyezettje 2002-es sikerét három tényezőnek köszönheti. A hazai környezetnek, kapitányának a holland Guus Hiddinknek, de leginkább a játékvezetőknek, akik az olaszok és a spanyolok elleni nyolcad- illetve negyeddöntőben is alaposan „belenyúltak” a meccsbe.
A keretben egyébként leginkább a hazai játékosokra számít, hiszen a 23 játékosból mindössze öt játszik Európában. Közülük a legnagyobb név Pak Dzsiszung , aki a Manchester Unitedben játszik. Ennek ellenére a selejtezőkön csak nagy nehézségek árán jutottak túl.
Rajta kívül még számolni kell a Duisburgban légióskodó An Dzsunghvannal és a Tottenhamtől érkező Ri Jongpjóval is. A mostani keretnek is van „magyar kötődése”, hiszen a Wolverhampton Wanderersben szereplő Szol Kihjonnak két magyar csapattársa is van, Rósa Dénes és Gyepes Gábor.
A csapat játéka a sok futásra épül, a magabiztos védekezésből épített gyors kontrákkal próbálják zavarba hozni az ellenfelet. Igaz ugyan, hogy ez a felkészülési meccseken aztán nem nagyon jött be, hiszen Angolát csak egy, Boszniát két góllal verték, ugyanakkor Szenegál és Norvégia ellen csak döntetlenre voltak képesek.
Kapitány
Dick Advocaat
Játékosként hiába játszott több középszerű holland klubban is, komolyabb siket nem tudott elérni. Pályafutása lezárásaként még megfordult az észak-amerikai profi ligában is, de ott sem nyújtott feledhetetlent.
Edzői karrierje 35 évesen az amatőr DVSP Pijnackernél kezdődött, majd három éves működés után, már a válogatotthoz hívják, Rinus Michels segítőjének. Meglepetésre a 88-as Eb előtt otthagyja a válogatottat, és leül a Haarlem kispadjára. Itt nem ér el jelentősebb sikert, ennek ellenére Michels hívására visszatér a válogatott mellé.
A 92-es Eb után pedig már ő az első számú vezető, egészen a 94-es vb végéig, amikor azonban már az első számú bűnbak, a negyeddöntőbeli búcsú miatt (A vb egyik legjobb meccsén, 3-2-es vereség a braziloktól). A folytatásban előbb holland kupát nyer a PSV-vel, majd Skóciába szerződik, ahol egymás után kétszer is bajnoki címet szerez a Rangers-el.
Van Gaal csúfos bukása után ismét a válogatott kispadja következik, és ha nehezen is, de kijutnak a portugáliai Európa-bajnokságra. Ott aztán búcsú az elődöntőben, így megint mennie kell. Közel fél évig a német Borussia Mönchengladbachnál dolgozik – jelentősebb eredmény nélkül – majd az Arab Emírségek válogatottját irányítja. Innen aztán már a koreaiak felkérése jön, akik akkor igazolják le, amikor már biztos a részvételük a németországi viadalon.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Kezdőlapnak!