Messzi láng, gyenge fénye Remeg felém, kísér tovább. Mögöttem jár, s a halvány fényben Szememben él a szürke táj.
Emlékként csak a szívnek fáj Ha színtelen a világ. Ami mélyen őrzi a fény titkát A csillogó szivárványt.
De egy tiszta kéz melegsége Színeket rejt, s a palettán Ott a szívnek minden árnya, A sötét kín s a fénylő vágy.
Hát fess új hajnalt, hulló csillagot S alkonyt, ami zár. De ne hagyd szívemben összetörve A csillogó szivárványt.
Mert nem éreztem már a vörösnek izzásását, Aranyt a hajnalon át,a fekete fájdalmát, A zöld kevély szavát, a kékség ringását, Fehérnek vígaszát, a bíbor mély álmát.
Mert nem éreztem már a vörösnek izzásását, Aranyt a hajnalon át,a fekete fájdalmát, A zöld kevély szavát, a kékség ringását, Fehérnek vígaszát, a bíbor mély álmát.
|