Félek, hogy elment már Hogy elment már a vonatom S itt hagyott egyedül Valahol...
Téves, de nem útra kész Hogy belém hasít a fájdalom Nincsenek új évek, új utakon
Elfutnék, de túl nehéz Lassan borít hálót rám a penész Összekulcsolt kezem imára kész
Tűz és víz csak küldemény Testemmel száll sírba minden remény Marad egy apró hirdetés Ez volt a vég
Vóóó, szivárvány hol vársz rám Ölelj magadhoz árván, vóóó Vóóó, szivárvány hol vársz rám Ölelj magadhoz
Álcázatlan szenvedés Sikoltásba fúló torz nevetés Könnyekbe temetkező ölelés
Néptelen lakóház Lépcsőkorlátokon kúszik a láz Prédára feni fogát a vadász
Vóóó, szivárvány hol vársz rám Ölelj magadhoz árván, vóóó Vóóó, szivárvány hol vársz rám Ölelj magadhoz
Asztalon egy lágy kegyér Körbe ültük rég, de senki nem kér Nyugalmat terít ránk a szenvedés
Nem alszunk, nem iszunk Feleslegessé vált minden pillanatunk Mélyebbre, egyre mélyebbre hatolunk
Vóóó, szivárvány hol vársz rám Ölelj magadhoz árván, vóóó Vóóó, szivárvány hol vársz rám Ölelj magadhoz árván, vóóó Vóóó, szivárvány hol vársz rám Ölelj magadhoz árván, vóóó
|