Sarkantyús teknős
(Geochelone sulcata)
Angolul: African Spurred Tortoise

Rend: Teknősök (Testudines)
Család: Szárazföldi teknős-félék (Testudinidae)

A Veszprémi Állatkert sarkanytús teknősét nyáron fűves kifutóban tartják.

CITES I.

Előfordulás: Szaharától déli pereme mentén, Szenegáltól Eritreáig.

Testtömeg: 30 - 50 kg
Testhossz: 80 cm-t is eléri

Tápláléka: növényevő, elsősorban fűféléket, szukkulens növényeket legel
Szaporodás: 15-30 db tojást tojik, melyek 8 hónap múlva kelnek ki.

Az óvilág legnagyobb termetű szárazföldi teknősfaja. A páncélja feltűnően domború, a hímeknél emellet jól láthatóak a feltűnően megerősödött és megnyúlt toroklemezek és pajzsok, melyek segítségével a párzási időszakban egymást lökdösik el a nőstények közeléből. Veszély esetén azonnal visszahúzódik páncéljába, fejét széles mellső lábaikkal védi.

A Szaharától délre eső száraz szavannákon él. Ezen területek fokozatos elsivatagodása jelenti a legnagyobb veszélyt számukra. Napközben békésen legelnek, elsősorban fűféléket és pozsgás növényeket. A napi vízigényük jelentős részét az elfogyasztott növények víztartalma fedezi. A túl forró vagy hideg időszakokban üregekbe vonulnak vissza, akár órákra is.

Az esős évszakban (szeptembertől novemberig) párzanak. Ekkor a hímek rendkívül agresszívan lépnek fel egymás ellen, valósággal megrohamozzák egymást. A párzás után a nőstény fáradhatatlanul nekilát megfelelő fészkelőhelyet keresni, illetve építeni. Kb. 7-14 cm mélyre ás egy 60 cm átmérőjű gödröt (mely művelet vagy 5 órát vesz igénybe), ahová lerakja a tojásait. Ezután betemeti a gödröt és odébb áll. A 4-6 cm-es és 25 g testömegű piciny teknősök 8 hónap múlva kelnek ki.

Egyes afrikai kultúrák mítoszai szerint a teknősök az istenek és az emberek közötti átmenetet képviselik. Ennek megfelelően nagy tiszteletnek örvendnek (gyakran tartják őket ház körül), ami egyben a védelmüket is megkönnyíti. Az élőhely pusztulása mellett ezen teknősfaj létét az illegális állatkereskedelem fenyegeti.