Jákó

Közép-Afrikából származó,12-13 cm nagyságú, karcsú, könnyed mozgású. Átlagos életkor 70 - 80 év. Testnagysága (fejtetőtől farokvégig mérve) 33 cm. Testsúlya 320 - 500 g. Ivarérettségét 2 - 3 éves korban éri el. A tojó csupasz pofafoltja a szem mögött kerekebb, az orrlikai kisebbek, a fej oldalról kerekebb. A hímek farktollai kilógnak a szárny alól. A fiatal állatok írisze sötét, farkuk sötétebb. Fészkeltetésre egy 60 x 30 x 30 cm-es faodú, 11 cm-es röpnyílással megfelel. Tenyészszezon általában a téli hónapokra esik, ekkor a költéshez megfelelő hőmérsékletről (kb 15°C) kell gondoskodnunk. A fészekkontrollt rosszul tűrik. A tojó egyedül költ, a hím eteti a tojót és a fiókákat. A tojások száma 3 – 4 db. A kotlási idő 28 nap. A kirepülési idő 70 nap. Takarmányuk napraforgómag, dió, mogyoró, gyümölcs, zöldeleség. Egy madárnak legalább 0,5 m3 -es nagy kalitka, vagy volier, a párban tartott madaraknak ennek a négyszerese szükséges. Külső voliernek 3.5 x 1.5 x 2 m-es ajánlott. Télen fűtetlen helyiségben kitelel ugyan, de jobb, ha fűtünk neki. Nem szeretik az alacsony páratartalmú helyeket (min. 60 - 70 %). Fürödni általában nem szoktak, de a permetezést szívesen veszik. A jákók híres beszéd és hangutánzók (a legjobbak a papagájok között), a fiatalon beszerzett, illetve kézzel nevelt madarak ragaszkodó, kedves társaink lesznek, elhanyagolásuk vagy rossz bánásmód esetén viszont akár mindent elfelejthet. Közepesen zajos madár, szeret rágcsálni és játszani. Eredeti élőhelyén többnyire a nyílt szavannákat és a síkvidéki erdőket kedveli, de megtalálható partvidéki mangroveerdőkben (pl. Nigéria), a Kilimandzsáró lejtőin, illetve városok, falvak kertjeiben is. Ahol bőven talál eleséget, akár több százas csoportban is előfordul. Kis szárnycsapásokkal repül, gyorsan és iránytartóan. Eredeti tápláléka elsősorban az olajpálma termése, ezen kívül magvak, diófélék, gyümölcsök, bogyók. Költési időszaka helyétől függően változik, fészkét hatalmas fák üregében rakja, melyek a föld felett kb. 30 m magasan vannak. A faj két alfajjal rendelkezik a Psittacus erythacus timneh a törzsalaknál valamivel kisebb, alapszíne sötétebb, farka sötét vörösesbarnából sötétszürkébe hajlik, csőre felső kávája szaruszínű. A másik alfaj a Psittacus erythacus princeps védett madár volt, mostanában került át a CITES II. osztályába. A törzsalaknál valamivel nagyobb, alapszíne sötétebb. A Guineai öböl két szigetén él.