Szíriai aranyhörcsög (Mesocricetus a. auratus) Származásuk Származási helyük az egykori Palesztina, de ott ma már csak elvétve fordulnak elõ. 1930-ban Aleppo környékén Aharoni zoológus professzornak sikerült néhány példányt befognia, majd ezekkel hozta létre tenyészetét a jeruzsálemi egyetemen. Két évtizeddel késõbb, (az 1950-es években) már Európába is kerülhetett néhány példány, amelyek aztán itt tovább szaporodtak és egyre több és több emberhez eljutottak. Ma már se szeri, se száma az aranyhörcsögöknek. Mivel jellegét tekintve sivatagi állat, ezért a meleget nemcsak kedveli, de igényli is! A szobahõmérséklet megfelelõ számukra. Ismertetõ A nemek megkülönböztetése (a kifejlett állatokon) nem nehéz. Már a testalkatból következtethetni lehet rá. A hímek lényegesen karcsúbbak, mint a nõstények. A hímek testének hátsó része tompa csúcsban végzõdik, itt helyezkednek el ugyanis jellegzetes zsírpárnáik. A nõstények érthetõen teltebbek és zömökebbek. A biztos meghatározás (különösen a fiatalokon) az ivarszervek megtekintésével lehetséges. A nõstények végbélnyílása és ivarnyílása meglehetõsen közel van egymáshoz. Ha viszont ez a távolság nagy, akkor hímmel van dolgunk. Kedvezõ körülmények között akár 3 évig mis elélnek, de a többség átlag életkora 1,5-2 évre tehetõ. Ez azzal magyarázható, hogy elég gyors az anyagcseréjük. Közismert, hogy a legtöbb állat szereti a napfényt, ezzel szemben a hörcsögök kifejezetten kerülik a világosságot. Ennek egyszerû a magyarázata, õshazájukban a nappalt föld alatti üregeikben töltik. Vigyázzunk, állatainkat ne tegyük ki közvetlen napfénynek, inkább a szoba árnyékosabb részében helyezzük el. Ha ezt a tanácsot nem fogadjuk el, kisállatunk nyugtalanná, kimerültté válhat, sõt, akár el is pusztulhat! Ha esetleg kiszabadulnak terráriumukból, a lakás bútoraiban nem tesznek kárt, viszont a függönyöket, szõnyegeket megrághatják, körmeikkel a szálat kihúzhatják. Leghelyesebb a kiszökött példányokat összeszedni és visszavinni saját lakosztályukba. Ezt az õ érdekük is megkívánja, hiszen így kizárt, hogy valamelyikre véletlenül rálépjünk, aminek rendszerint pusztulás a vége! Táplálkozásuk Reggel és este tápláljuk állatainkat. Napközben ugyanis többnyire alszanak, és ilyenkor ne kell zavarni õket. Az egyedülálló hörcsögöket naponta egyszer elég etetni, mert ilyenkor nem kell attól tartani, hogy a többiek eleszik elõle az eleséget. Táplálékukat azonos idõben és azonos mennyiségben adagolni. A fölösleget elraktározzák, ennek nagy elõnye, hogy a gondozó néhány napra egyedül hagyhatja az állatot. A penészedõ eleséget mindig el kell távolítani! A rozst kivéve valamennyi szemes takarmányt (búzát, árpát, zabot, kukoricát), napraforgó és tökmagot, mogyorót, mandulát, diót, mazsolát, datolyát szívesen elfogyasztják. A száraz kenyeret nagyon szeretik, ami segíti az állandóan növekedõ metszõfogak szükséges koptatását. Száraz eleséget kifejlett állatnak napi 15-20 g-ot adjunk. Zöldség és gyümölcsfélék: a hagyma, citrom, retek kivételével mindent megesznek. Ezekbõl a táplálékokból napi 40-50 g-ot adjunk a kifejlett állatnak. A száraz eleséget este, a zöldségeket, gyümölcsöket inkább reggel adjuk állatainknak. Étrendjük változatossá tétele érdekében hetente adjunk zöld füvet, lucernát, vörösherét, télen pedig nyers káposztát, üvegházi zöld salátát, sárgarépát, marharépát, zellert is. Fehérjeszükségletük miatt hetente egy-egy bogarat, lisztkukacot, földigilisztát is adjunk hörcsögünknek. Sivatagi állatok lévén, vizet nem igényelnek, zöld növényekkel fedezik vízszükségletüket. Tenyésztésük Hamar (mindössze 6-8 hét múltán) ivaréretté válnak. Tenyésztésre 5-6 állatot ajánlatos beszerezni. Célszerû úgynevezett poligám tenyészetet létesíteni, ami annyit jelent, hogy 3-4 nõstényhez 1 hímet rakunk, míg egy további hímet tartalékolunk. A nõstények lehetnek testvérek is, de a hímek más vérvonalhoz tartozzanak. Fontos az is, hogy csak olyan állatok kerüljenek szaporításra, amelyekrõl eleve tudjuk, hogy sok utódot hoznak a világra. Ha a csoportban elõfordulna civakodás, durvaság, a kezdeményezõ állatot, haladéktalanul távolítsuk el. A nõstények párzási hajlama 4 napig tart, majd 7 nap elteltével megismétlõdik. Ha a nõstényeket 10-12 napon keresztül együtt tartjuk a hímmel, kétszer nyílik lehetõség az üzekedésre, párzásra. Mivel a hím szívesen párzik, feltételezhetõ, hogy ennyi idõ alatt az összes nõstény sikeresen megtermékenyül. A vemhesség 16-18 napig, vagyis nagyon rövid ideig tart. A vemhes nõstények közelébõl a hímeket célszerû eltávolítani. A hímre is ráfér ugyanis 4-5 napos pihenés. Ezt követõen újból beállítható fedezésre. Elõfordulhat, hogy valamelyik nõstény nem termékenyül meg, az ilyet vissza kell helyezni a következõ tenyész csoportba. Az üresen maradt állatot helyes festékkel vagy szõrkurtítással megjelölni, hogy késõbb kétséget kizáróan ellenõrizhessük termékenységét, avagy meddõségét. A sikeres párzáson túljutott nõstények testén már néhány nap elteltével észrevehetõ a vemhesség. A várandós anyákat ajánlatos különválasztani és mindegyiknek - külön-külön, egy-egy 10x10x10cm méretû, továbbá 5 cm átmérõjû lyukkal, kapuval ellátott, felnyitható fedelû fadobozt, odút készíteni, amelyet belülrõl béleljünk ki száraz fûvel, kenderkóccal vagy papírcsíkokkal. 16-18 napi vemhesség után, rendszerint éjjel, vagy kora hajnali órákban fialnak. Az újszülöttek csupaszok és vakok. Számuk 4-12 között változik. Azokat a nõstényeket, amelyek rendszeresen hatnál kevesebb utódot hoznak a világra, zárjuk ki a további tenyésztésbõl. Az ilyen állatok ugyanis (legalábbis a nagyobb tenyészetekben) nem tarthatók nyereségesen. Persze ott, ahol csak néhány állat van, és a gazdaságosság nem elsõrendû szempont, a kevésbé szapora állatok is megtûrhetõk és tarthatók. Az anyaállatok a fialás utáni elsõ napokban csak rövid idõre és ritkán hagyják el az odút. Ha eközben valamelyik apróság kimászna, az anyjuk rögtön visszaviszi õket a többi közé. Az ellést követõ idõben a szoptatós anyáknak ajánlatos a szokványos és késõbb ismertetésre kerülõ eleségen kívül tejben fõzött zabpelyhet is adni. Ettõl ugyanis hamar erõre kapnak és tejük is várhatóan több lesz. Mind az újszülötteket, mind az anyákat kímélni kell gyakori szemrevételezéstõl, fogdosástól, zaklatástól. Nyolc nap elteltével azonban már bátran felnyithatjuk az odú tetejét és megnézhetjük a kis családot. Elõ fordulhat. Hogy az otthonos kis fészekben elpusztult vagy életképtelen, netán sérült állatot találunk. Az ilyeneket távolítsuk el, és bármennyire is fájó, irtsuk ki. Fialás után két hétig ne nyúljunk az odú belsõ berendezéséhez. Ez idõ után azonban késlekedés nélkül tisztítsuk ki, és helyezzünk be új almot. A fiatalok 3 hétig szopnak, de már a 15. naptól kezdve rendszeresen kijárnak az odúból, hogy lassan hozzászokjanak az önálló táplálkozáshoz. A harmadik és a negyedik hét között ajánlatos szétválasztani a különbözõ nemû fiatalokat, majd valamennyit távolítsuk el anyjuk közelébõl, hogy ily módon elkerüljük a túl korai, idõ elõtti fedezéseket. Leválasztás után az anyaállatokat, a hímekhez hasonlóan, ajánlatos 4-6 napig pihentetni, hogy a szülés és a szoptatás után szervezetük újjáépüljön, regenerálódjon. A felcseperedõ apróságok aránylag hamar és könnyen átszoknak az anyatejrõl a kifejlett állatok takarmányára, és eközben szemlátomást gyarapodnak. Amint elérik a hathetes kort, már kiválaszthatók a továbbtenyésztésre alkalmas egyedek, amelyek két hónap eltelte után pároztathatóak elõször. A szíriai aranyhörcsögök már 8 hetes koruk elõtt is ivarérettek, de helyes, ha kivárjuk a két hónapos kort. Csak ebben az esetben számíthatunk ugyanis egészséges és megfelelõ számú tódra. Az anyákat a hetedik ellés után, ez rendszerint egyéves korukra következik be, ajánlatos kiselejtezni, mert a további szaporításuk már nem kifizetõdõ. Egy év után a hímek felfedezõkedve is csökken, ezért ezeket is célszerû kivonni a tenyésztésbõl.