Grgégori-nak a vérében van a színjátszás. Művészcsaládban született, ő maga színész, énekes, zenész.  A  tisztességessége,  nagylelkűsége nem csupán látszat, valóban megbecsül másokat.

Grégori karrierje már most elég hosszú, és mindenféle stílus megtalálható benne: Hamlet, Phaedrus, Candide- a klasszikusok közül; Extrême limite, Une femme d’honneur, Les vacances de l’amour- ami a TV-sorozatokat illeti; és musicalek, mint: Les années Twist, Les années Zazou, Roméo et Juliette. Vagyis Grégori egyszerre több vasat is tart a tűzbe.

És most ezekhez csatlakozik Sami szerepe a „R.O.C.” c. darabban.

- Ez egy különleges kaland?

- Igen, de nem csupán a szerep miatt, hanem maga a darab is az, annyiban hogy a történet sokféle nézetet, ideológiát foglal magába..

-Ezen nézetek a forrásai ennek az összetett szerepnek?

-Nem, ezek talán inkább a személyiségem higgadtabb oldalán keresendők. Azonban a  korom is segít- most már kezdenek komolyabb szerepeket felajánlani. A folyton jókedvű, bolondos barátból bölcs báttyá váltam. Ez elég szorosan összefügg a saját személyiségem változásával, kezdek lenyugodni. Szóval ez épp kapóra jön!

-Sami egy olyan típusú szereplő, aki együttél kortársaival?

-Igen, azt leszámítva, hogy ez a bölcs nem erőlteti rá senkire sem a gondolkodásmódját. Csak hagyja, hogy a többiek hozzá forduljanak tanácsért, támogatásért. Fantasztikus lenne úgy játszani a R.O.C.-ot, hogy közben azt halljuk „ Á, szóval ilyen volt az a korszak!” , ezalatt azt értve, hogy azóta megváltoztak a dolgok. De ezek a témák mint a türelmetlenség, a megkülönböztetés sajnos örökérvényűek.

-Akkor tehát mi különbözteti meg a R.O.C.-ot  többi musicaltől?

-Először is ez nem csupán egy egyszerű zenés darab. Itt sokkal több a színpadi játék, a prózai rész. Egyáltalán nem olyan, mint egy musical, ahol csak énekelni kell. A R.O.C. esetében komoly igények, elvárások vannak a színészi előadásmóddal kapcsolatban is. Egyszerre kell énekesnek és színésznek lenni, hogy elmesélhessünk egy történetet, amely egy egészet alkotó világban játszódik. Itt már túllépünk a színházi konvenciókon. A másik különbség az, hogy ez egy igazi, valódi történet, olyan, amilyenről már régóta álmodoztam! A párizsi barátaim mondogatják is rendszeresen „Na, igen, neked megvan az esélyed…. „

-Ezután mi a következő pont a  határidő-naplódban?

-Jó sok előadás a R.O.C.-kal! De ugyanakkor vár rám egy turné a La Belle Mémoir-ral, amelyet Alain Sachs rendezett, és amelynek köszönhetően tavaly Molière-díjra jelöltek [ez egy rangos színházi díj-szerk.]. Aztán van még néhány előadás a Zazou-val,; épp most egyeztetek egy íróval egy monológgal kapcsolatban; és írok egy filmet, amit majd valamikor jövőre le szeretnék forgatni.