Itt teremsz, ha szükségem van rád.
Hogy honnan tudod, nem tudom,
Talán valami belül megsúgja,
És döntésre mégsem jutom.

Egy részem vagy, ez az,
Ami sose változik meg,
Nem távolodtam el tőled,
Hiába is múlnak az évek.

Olyan jól esett, hogy számíthattam
Valakire, oltalmaztál engem,
Még ha nem is voltál itt teljesen,
Végig fogtad a kezem.

Nem vagyok erős, hiába látszom
Annak, most nélküled, nem megy.
De választásunk a jövőben
Egy van, csakis egyetlen egy.

„-Meddig maradsz? Örökre?”
De tudtam, hogy ez lehetetlen.
„-Jobb, ha mész.” Nem volt hideg,
De fáztam, látszott a leheleten.

Felajánlottad, hogy maradsz,
Nem mész még el miattam,
De nem tehettem meg veled,
S ezért csak magamat szidtam.

De jól esett a csók megnyugodtam,
Kisírhattam magam a válladon,
S hozzád bújhattam. Meleg volt
Tested, s mégis rázott a hideg nagyon.

De tudtam, hogy el fogsz menni,
Az egyetlen helyes, amit teszünk,
De a sors nekünk nem ezt írja,
Kegyes hozzánk, s egymáséi leszünk.

Írta: Zsingor Tünde

Köszönjük neki!