Ez a nap is úgy kezdõdött, mint a többi,
Elindultam este vámpírokat ölni.
De valami másba botlottam bele,
Amivel fejem most van tele.

Õ nem volt démon, isten volt,
Szikrázva állt õfelsége ott,
Hogy pont szembe voltam vele,
Érzetem, égetett a keze.

Nem engem akart, másra vágyott,
Nagyravágyó szeme mást látott.
Ördögi tervéhez a Kulcs kellett,
Amit elõbb utóbb meg is szerzett.

Akirõl eddig azt hittem, hogy jó,
Ártatlan, hozzám tartozó,
Kiderült, hogy a Kulcs õ maga,
Így esett a következtetés Dawnra.

Attól kezdve vigyáztam rá nagyon,
Nem kímélve a gyûrött lelket magamon.
De elvették tõlem, nem bírtam,
Sorsom többé nem én írtam.

Önkívületbe estem, túlságosan fájt,
Hisz a halál nekem mindig kijárt.
Végleg vége volt. Egy percre feladtam,
De Willow segített rajtam.

Túlléptem rajta, újra a régi voltam,
S az utasításokat gyorsan kiadtam.
Kész volt a terv. Indultunk rögtön,
Amikor még volt jó a földön.

Glory túl erõs. Hosszú volt a harc,
És seb nélkül nem maradt arc.
Végül is sikerült, hisz mindig gyõz a jó,
De késõ volt, kinyílt az ajtó.

A falat, mi rendet tartott itt,
Lerombolták gonosz tervvel megint.
S hogy a föld megmeneküljön tõle,
Be kell csukni a kaput örökre.

Dawn féltve intett, mondta, ne menjek,
Nehogy a végén megbukjak, elessek.
S ahogy vér tapad a vérhez,
Úgy nyúltam Dawn kezéhez.

Megmondtam, hogy szeretem,
A halál az én érdemem.
Mondta, hogy mondja meg nekik,
Hogy ahogyan csak a szívembõl telik,

Úgy szeretem a többieket,
S nem akarok látni könnyeket!
Nekifutottam. Bele az örvénybe,
A vakító, fehér, égetõ fénybe.

Kevés volt a fájdalom, mit éreztem,
Mivel belül rögtön elvéreztem.
De boldog voltam, hisz tudtam belül,
Hogy a többiek élete megmenekül.

Odalent megrökönyödve néztek engem,
Amint mereven feküdt halott testem.
Sajgó szívük ordított az éjszakába bele,
Mindenkinek elment a szíve fele.

És a sírján csak annyi olvasható,
Hogy Buffy Anne Summers, a Világváltó.
Huszonhárom évesen nyugszik teste,
S a világot számtalanszor megmentette.

Írta:Zsingor Tünde

Köszönjük neki!