A szerelem nem barátság

ma már a barátság általánosan értelmezett fogalmába nem illik bele a szexualitás. A barátság teljességét másképpen értelmezik, sokkal inkább a kölcsönös segítõkészség kapcsolódik hozzá, míg a szerelemhez egyre inkább hozzátapad a másik személyiségének mind teljesebb "kisajátítása".

Ha visszagondolunk a beszélgetésekre, fogalmazásokra, visszaemlékezésekre, akkor azt mondhatjuk, hogy abból a vonzalomból, amely két ember között kialakulhat, egy bizonyos pont után eltérõen fejlõdik a barátság és a szerelem. Azt ugyan nem tudjuk meghatározni, hogy hol van ez a pont - s erre vonatkozóan nem találtunk választ a pszichológiai szakirodalomban -, de azt állítjuk, hogy mind a környezõ közösség tagjai, mind a kapcsolat résztvevõi többé-kevésbé képesek azonosítani és megkülönböztetni a viszonyt. Amikor tehát a szerelemrõl beszélnek, akkor nincs szó a barátságról és fordítva.

A közvélemény általában elõnyösebbnek tartja a barátságot, mint a szerelmet. Számos példát hozhatunk, amelyben megfogalmazódik, hogy a felnõtt társadalom szocializációs mintáiban a barátság jelentõségét emelik ki, a barátság elsõbbségére figyelmeztetnek. Ez azonban nem manipuláció vagy képmutatás: a kialakult szerelem-felfogás, szerelem-értelmezés szerint a barátság "hasznosabb" a közösség számára, mint a szerelem. A szerelem ugyanis kiszámíthatatlanabb, reakciói súlyosabb következményekkel járhatnak.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a barátság fogalma és/vagy érzése szembe állna vagy szembe állítható volna a szerelemével, de azt igen, hogy határozottan elkülönül tõle. Nem állítjuk ugyanakkor, hogy nem eshet egybe, csak azt, hogy a közfelfogás erre jóval kevesebb példát ismer.