A shar-pei gyűrött arca és meleg tekintete mögött igencsak hosszú történelem áll. Szerepelt mint munkakutya, harcikutya, sőt a Guiness Rekordok Könyve szerint a világ legritkább kutyafajtája volt egyszer.

A shar- pei szó jelentése annyit tesz, hogy smirglibőr. Már 2000 évvel ezelőtt kedvelt kutya volt Kínában és Tibetben. Akkor még ház- és nyájőrzőnek vagy vadászkutyának tartották. Népszerűsége egyre nőtt, ám ez akkor még nem abban nyilvánult meg, hogy kedvenc háziállatnak tartották. Külső tulajdonságainak köszönhetően bundáját felhasználták, a húsát előszeretettel fogyasztották. Ezután sem az ideális kutyaélet várt rá, hiszen az emberek rájöttek, hogy néhány kedvfokozó szerrel pompás harci kutya lehet belőle. Ennek következtében alkohollal és egyéb anyagokkal feltámasztották benne a harci kedvet. Erős, szúrós bundája biztosította, hogy megállja a helyét a ringben. Tenyészteni kezdték a fajtát, ahol szintén óriási szerepe volt a kutya egyedi külsejének. A divatnak köszönhetően egyre ráncosabb kutyákat tenyésztettek. Minél nagyobb és gyűröttebb bundája volt a kutyának annál többet ért. Ez azonban az egészsége szempontjából egyre nagyobb hátrány lett. A kiskutyák már alig láttak az óriási bundától, az orvosi beavatkozás elengedhetetlen volt. Napjainkban ez már nem így van, a kutya standardjának változtatásával visszafogták ezt az eszement tenyésztést. Az 1950-es években egy törés állt be a shar-pei karrierjében. Kínán kívül alig volt egy két példány a világon, ám a kínai politikai helyzet változásával a kutyák is kezdtek eltűnni szülőföldjükről, ennek az volt az oka, hogy abban az időben óriási adó terhelte a kutyatartókat. Két kínai tenyésztő karolta fel ismét a fajtát, valószínű, hogy ha ezt nem teszik meg, ma nem lennének ezek a smirglibőrűek. 1973-ra már pár kutya eljutott az Amerikai Egyesült Államokba. Ekkor a Guiness Rekordok Könyve a világ legritkább kutyafajtájának kiáltotta ki. Európában először Németországban kezdtek shar-peit tenyészteni 1979-ben. A különböző területek miatt a fajtának sok variánsa alakult ki. Hol a ráncosabbat, hol pedig a kevésbé gyűröttet kedvelték. Színben is nagyon változatos. A lényeg, hogy a kutya egyszínű legyen, de ez lehet csoki, kék, fekete, krém, fehér.