Amikor az istenek fizikai testtel ruházták fel
a csillagokat - melyek Reorx kalapácsütései
nyomán kipattanó szikrákból születtek -, meghatározták a sorsát új népüknek. Egyesek
harcosoknak születtek, mint a háború Istene,
Kiri-Jolith. Mások varázslóként látták meg a
napvilágot, Solinari, Nuitari, vagy Lunitari
útját követve, míg megint mások Majere nyomdokain
indultak el, és papok lettek, vagy
Branchala stílusára kalandorok. Ezeknek a
karakter kasztoknak a leírása következik.

Karakter Kasztok Áttekintése

A következő leírás Krynn karakter kasztjainak
gyors áttekintése. Azt követően az egyes
fajok által választható kasztok listája, majd az
egyes karakterkasztok leírása következik.

Harcosok

A harcosok a harc művészetének mesterei.
Egyesek a becsületért, mások az isteneikért,
míg néhányan csak a pénzért harcolnak.

Harcosok: Ezek a harcosok a páncélok ésfegyverek használatára szakosodnak. Általában
a kardjukat pénzért mások szolgálatába állítják
(zsoldosok).

Lovagok: A Lovagok szent harcosok, akik a
jó ügyekért harcolnak. Egy Jó Istent szolgálnak,
elítélik a helytelen cselekedeteket, és azok
gonosz elkövetőit megbüntetik.

Vándorok: A vándorok ez erdei élet és az
utazás legjobbjai. A városokon kívül utazókat
védelmezik, és Ansalon földjét járják. A legtöbb
ember vándor Nordmaarból, vagy Tarsis és
Abanasinia környéki fennsíkokról származik.
Az elf vándorok Silvanestiben és Qualinestiben
barangolnak.

Solamnia Lovagjai: A Solamniai Lovagok az
igazság és becsület bajnokai. Szigorú becsületkódex
szerint élik életüket, melyet Eskünek és
Szabályzatnak neveznek, és akár életük árán is
hűek maradnak hozzá. A Solamniai Lovagoknak
három különálló rendjét különböztetik
meg: a Korona Lovagjai, a Kard Lovagjai, és a
Rózsa Lovagjai.

Barbárok: Ezek a vademberek a természethez
közel élnek. Ansalonon az Észak Ergothi
területeken, Khur terméketlen vidékein, és
Abanasinia fennsíkjain élnek a legtöbben közülük.
Félelmetes harcosok.

Vitézek: Ezek a lovagias harcosok egy uralkodót
szolgálnak hűségesen. Jeleskednek a
tisztességes harcokban és a lovaglásban. Olyan
Vitézek ők, akik nem tartoznak Solamnia Lovagjai
közé, és nem bírnak szent hatalommal,
mint a Lovagok.

Tengerészek: A tengerészek a nagy tengerek
hajósai és kalózai. A hajózási és kevés tolvaj
képzettségük mellett, a harcosok csatákban
tanúsított bátorságával is rendelkeznek.

Varázslók

A varázslók a mágia művészetét gyakorolják.
Kerülik a fizikai megpróbáltatásokat, míg támadásban
és védekezésben egyaránt a varázslataikra
hagyatkoznak.

Ősmágusok Rendjének Varázslói: Ők azok
a varázslók, akik Krynn három mágusrendjének
egyikébe tartoznak. A Fehér Köpenyesek a
jó, a Vörös Köpenyesek a semleges, míg a Fekete
Köpenyesek varázslói a gonosz mágiát
használják. Az Ősmágusok Rendjei együtt működnek
annak érdekében, hogy a Krynnen
létező mágiaformák feletti irányítást ők gyakorolják.

Renegát Mágusok: Azokat a varázslókat,
mágusokat, akik nem csatlakoznak az Ősmágusok
Rendjeinek egyikéhez sem, a köznép
„Mágusoknak”, az Ősmágusok Rendjeinek
varázslói pedig „Renegátoknak” nevezi. A Renegátokat az Ősmágusok Rendjének varázslói
üldözik, ha egyiküket elkapják, akkor felszólítják
a csatlakozásra valamelyik rendhez, vagy
végeznek vele. A Renegátok lehetnek specialista
varázslók is.

Papok

A papok az életüket egy isten imádásának és
szolgálatának szentelik, legyen az Jó, Semleges
vagy Gonosz, vagy akár igaz vagy hamis Isten.
Ők a Mennyek Hírnökei.

Csillagok Szent Rendjeinek Követői: Azok
a papok, akik Krynn igaz Isteneit imádják – Jó,
Semleges, vagy Gonosz -, ezeknek az Isteneknek
a Szent Rendjeibe tartoznak. Az Isten varázslatokkal, különleges képességekkel, és
befolyásának szféráiból hatalommal ruházza fel
az arra érdemeseket. Mindhárom jellemnek
hat-hat Istene van (a mágia istenei nélkül), azaz
18 Isten és Szent Rend létezik.

Pogány Papok: A pogány papok egy hamis,
vagy Krynnen nem létező Istent imádnak. Más
világról származó druidák is pogányok, mivel
semmit sem tudnak Krynn természet Isteneiről – Chislevről és Habbakukról. A pogány papok
vándorló bölcsek isteni erő nélkül.

Kalandorok

A kalandorok a társadalom peremén élnek.
Életüket törvényellenes vagy megvetett cselekedetek alakítják. A legtöbb kalandor sok mindenhez
ért, de semmihez sem igazán.

1


Tolvajok: A tolvajok minden csábító célponttól
lopnak, bár a barátaikhoz általában hűségesek.
Habár némely vidéken a tolvajokat az
élet velejárójának tekintik, Ansalon legtöbb
társadalma elítéli, és szigorúan bünteti a tolvajlást.
Ha Ansalonon létezik is a tolvajoknak
céhe, akkor az biztosan törvényellenes, és folyamatosan bujkálni kényszerül.

Bárdok: A bárdok vándorló dalnokok, kisebb
tolvaj képességekkel megáldva. Történeteket és
dalokat gyűjtenek és mondanak, melyek közül
mostanában soknak a középpontjában a Dárdaháború
áll.

Handlerek: A handlerek surranó kalandorok.
Nem mohóságtól, hanem kielégíthetetlen
kíváncsiságtól vezérelve lopnak. A handlerek
mindig csak a számukra érdekes és szép dolgokat
emelik el, melyek nem feltétlenül drágák
és praktikusak. Az is előfordul, hogy az elcsent
dolgokért cserébe otthagynak valami apróságot.

Szélhámosok/Szemfényvesztők: Ezek a
kalandorok a szemfényvesztés mesterei, sok
mindenben képzettek.

Átlagos népek

Az átlagos népek, olyan emberek, elfek, törpék…
stb., akiket nem lehet a fenti karakter
kasztok egyikébe sem sorolni.

Ezermesterek: Az ezermesterek azok a gnómok,
akik szeretnek szerkezeteket tervezni és
alkotni. Mindegyikük egy-egy céhnek a tagja,
melyek a technológia egy-egy különleges és
különálló szakára szakosodtak. Ezek a technológiák
még a legintelligensebb nem-gnóm népek
számára is megfoghatatlanok. Az ezermesterek
igyekezete gyakran messze felülmúlja a
képességeiket, mely bonyolult, de hasznavehetetlen,
vagy éppen veszélyes szerkezetek tucatjait
eredményezi.

Közemberek: Ansalon népességének nagyobb
része kerüli a kalandozás veszélyes életét.
De még így is elkerülhetetlen, hogy néhányuk
ne keveredjen kalandokba, ne adj isten
háborúkba. A közemberek általában földművesek
vagy képzett mesteremberek, úgymint kovácsok,
kocsmárosok, és herbalisták.

Kaszt/Faj Kombinációi

Némely faj hajlamos bizonyos dolgokra: a
gnómok szeretnek barkácsolni, míg a surranók
megvesznek, ha nem kutakodhatnak. Ellenben,
néhány fajnak bizonyos dolgokhoz nincs
tehetsége, vagy csak nem érdeklik azok: a
gnómok nem kutakodnak, és a surranók nem
barkácsolnak, legalábbis jobb, ha nem barkácsolnak.
Alább következik egy táblázat, mely a
karakter kasztokat tartalmazza, aszerint, hogy
mely faj egyedei választhatják az adott hivatást,
és mi a legmagasabb szint, melyet elérhetnek benne. Ha valamelyik kaszt nincs feltüntetve
az adott faj mellett, akkor azt a hivatást
nem választhatják a faj egyedei.

Nem Játékos Karakter (NJK) Kasztok

A mesélők szabadon alkothatnak NJK faj és
kaszt kombinációkat, melyek illenek a világ
hangulatához. Bár célszerű ezeket a józanész
által elfogadott keretek között tartani. Például,
nem árt, ha van a játékosnak megfelelő magyarázata
arra, hogy miért is lett a surranójából
Solamniai Lovag.

A Karakter Kasztok Leírása

A következő rész részletezi Krynn főbb karakter
kasztjait, melyek az előző áttekintésben
meg lettek említve.

A Harcosok Fôkasztjának Alkasztjai

A Harcos, Lovag, és Vándor karakterek megfelelnek
a második kiadású Játékosok Kézikönyvében
(2nd Edition Player’s Handbook) leírtaknak.
Ansalon egyedi harcos kasztjait a következőkben
taglaljuk.

2


Faj Főkaszt Alkaszt Szint korlát
Dombi törpe Harcos Harcos -
Vándor 8
Barbár -
Pap Szent Rendek 10
Hegyi törpe
Kalandor
Harcos
Tolvaj 13
Harcos -
Vitéz 15
Pap Szent Rendek 10
Mocsári törpe
Kalandor
Harcos
Tolvaj 9
Harcos 6
Barbár 7
Pap Szent Rendek 5
Dimernesti elf*
Kalandor
Harcos
Tolvaj 8
Harcos 16
Vitéz 10
Varázsló Ősmágus 10
Kagonesti elf
Pap
Harcos
Szent Rendek -
Harcos 12
Vándor 15
Barbár 12
Pap Szent Rendek 12
Kalandor Tolvaj 12
Bárd 7
Qualinesti elf Harcos Harcos 14
Vándor -
Varázsló Ősmágus -
Mágus (Renegát) 11
Pap Szent Rendek -
Kalandor Tolvaj 12
Bárd -
Silvanesti elf Harcos Harcos 12
Lovag 12
Vándor -
Varázsló Ősmágus -
Pap Szent Rendek -
Kalandor Bárd -
Félelf Harcos Harcos 14
Vándor 16
Solamniai Lovag 10
Tengerész 10
Varázsló Ősmágus 10
Mágus (Renegát) 12
Pap Szent Rendek 14
Druida (Pogány) 9
Pogány Pap 14
Kalandor Tolvaj 12
Bárd -
Gnóm Harcos Harcos 11
Varázsló Illuzionista 15
Pap Szent Rendek 9
Irda (Nemes Ogre)
Kalandor
Átlagos
Harcos
Tolvaj 13
Ezermester -
Harcos -
Lovag -
Vitéz -
Tengerész -
Varázsló Ősmágus -
Pap Szent Rendek -
Surranó
Kalandor
Harcos
Tolvaj -
Harcos 9
Vándor 9
Barbár 10
Pap Druida (Pogány) 8-
Pogány Pap 8
Kalandor Tolvaj 15
Bárd 6
Handler -
Minotaurusz Harcos Harcos -
Barbár -
Tengerész -
Varázsló Ősmágus) 14-
Pap Szent Rendek 10

*A szintkorlátnál található szám a földön maximálisan elérhető szintet
jelenti, a tengerben a Dimernestik korlátlanul fejlődhetnek. Ha a
Dimernestik a szintkorlátot már átlépték, és kimennek a szárazföldre,
akkor a Hp-juk, mentőjük, THAC0-juk, és a szintjük a maximálisan
elérhetőre esik vissza. Mikor visszatérnek a vízbe, ez a korlátozás megszűnik.

SOLAMNIA LOVAGJAI

Az Összeomlás előtt Ansalonon a lovagok
legnagyobb rendje a Solamniai Lovagok voltak.
Az Összeomlás és a Dárdaháború közötti időkben
a lovagokat kigúnyolták, és megvetették azemberek, az Összeomlás elleni tehetetlenségük
és harcolni nem akarásuk miatt. A Dárdaháború
során a Solamniai Lovagok visszanyerték
rangjukat. Felújították becsületkódexüket, és
Ansalon szerte elterjesztették azt a lovagok
körében.

Eredet és Történet

Solamnia Lovagjainak rendjét a Jog Korában
alapították meg, kb. két évezreddel a Dárdaháború
előtt. A Lovagrend a romlott Ergothi Birodalom
romjaiból bukkant fel.

Lázadások kezdete: Vinas Solamnus, a Birodalmi
Gárda parancsnoka, Öe. 1801-ben
serege élén kilovagolt Daltigoth városából, hogy
leverjen egy lázadást északkeleten. A lázadók
által uralt területre érve Vinas rájött, hogy a
lázadás jogos volt: az emberek szenvedtek az
Ergothi Birodalom zsarnoki adóitól, és kegyetlen
törvényeitől.

Solamnus összehívta a seregét. A történelem
egyik leglelkesebb, mára elveszett beszédét
tartotta meg előttük, melyben részletezte a
Birodalom kegyetlenkedéseit, és elmondta az
emberek védelmére kidolgozott tervet. Emellett
az Ergoth-hoz hű katonáknak biztonságos
visszautat ígért a fővárosba. Azonban, azok a
katonák, akik a maradás mellett döntenek,
kiállva a szorult helyzetben lévő emberek mellett,
a száműzetést vagy a halált kockáztatják.

Az Öe. 1800-as év vad telének közepén,
Solamnus egyesítette a lovagjait a határmenti
nemesek csapataival, és merész hadjáratok
sorába fogott, melyek a Jeges Könnyek Háborújaként, vagy Rózsa Lázadásként is ismertek.
A lázadó seregek kitartóan szorították vissza a
Birodalmi légiókat egészen Daltigoth kapujáig.
Vinas Solamnus, seregei élén ostrom alá vette
a fővárost. Sok titokzatos betörést hajtottak
végre a város falain belülre.

A város két hónap alatt elesett – a város polgárai
is fellázadtak, arra kényszerítve ezzel a
császárt, hogy békéért folyamodjon Vinas
Solamnushoz. Ezért nem is a seregek, hanem aköznép vívta ki Észak-kelet Ergoth függetlenségét.
Hylo és a Khalkist hegység között élő
emberek Solamnust választották királyuknak,
s az országot Solamniának nevezték el tiszteletére.
Habár a nemzet a Jog Kora alatt nem tett
nagyobb hatalomra szert, a Solamnia név a
becsületességgel, tisztességgel, és elszántsággal
lett egyenlő.

A Becsület Küldetése: Öe. 1775-ben az
északi területek urai Solamniához fordultak
segítségért. Nekik is elegük lett a Birodalom
kegyetlenkedéseiből, és Solamniához akartak
csatlakozni. Habár Solamnus engedni akart
kérésüknek, a feladatot kivitelezhetetlennek
találta: ezeknek a népeknek az eszményei és szokásai kifejezetten eltértek, vagy éppen ellentétesek
voltak Solamnia ideáljaival és szokásaival.
Ezért Solamnus király elindult a Becsület
Küldetésére, hogy megtalálja a választ erre a
problémára. Legmegbízhatóbb hadnagyait
hagyta hátra, hogy vigyázzanak Solamniára,
míg őt elszólítja a küldetése.

3

Sok legenda szól arról, hogy Takhisis hogyan
próbálta meg az ifjú Solamniai államot titokban
megdönteni, míg királya a távoli vidéket
járja. Szerencsére azonban Solamnus hadnagyai
sokat tanultak királyuktól és parancsnokuktól,
így rendre meghiúsították Takhisis
összes tervét.

Ezalatt, sokheti erdei utazás, és megpróbáltatás
után, Solamnus megérkezett Sancrist
szigetére. Sebesülten és a szelektől tépázva érte
el a szigetet, ahol is bevetette magát az erdőbe.
Idővel rálelt egy tisztásra, ahol egy fekete gránitkő
állt. Ott böjtölt, és imádkozott a Jóság
Isteneihez. Számos nap elteltével, megjelent
előtte Paladine, Kiri-Jolith, és Habbakuk. Arra
kérték, hogy alapítson egy lovagrendet, mely
generációkon keresztül fog majd fennállni.
Ezen belül három különálló rendet kellet létre
hoznia, melyek mindegyike a három isten valamelyikének
a fő elveit fogja követni. Azt ígérték
neki, hogy ez a rend képes lesz egyesíteni
az északi területeket Solamniával, és tovább
viszi Solamnus becsületről és jóságról alkotott
elképzeléseit.

Néhány legenda szerint Vinas látta a lovagrend
jövőbeni megpróbáltatásának képeit. Más
legendák még azt is tudni vélik, hogy Paladine
biztosította Solamnust, hogy a lovagság mind
annyiszor talpra fog állni, amikor igazán szükség
lesz rá. Legendák számolnak be arról is,
hogy a három Istenség mindegyike elmondta
Solamnusnak a bölcsesség nagy titkát, és ezeket
leírták három fekete gránit táblára. Azonban,
a Bölcsesség Táblái a későbbiek során
állítólag eltűntek, és szétszóródtak a kontinensen.

Azonban abban minden legenda megegyezik,
hogy az Istenek a fekete gránitkövet, melynél
Solamnus imádkozott, átalakították egy fehér
kristály oszloppá. A Fehér Kő megáldotta és
megszentelte a tisztást, megpecsételve az Istenekkel kötött szerződést, miszerint ügyelnek a
lovagság rendjeire. Az Istenek kötődnek a szerződéshez,
míg a lovagok le nem térnek a becsületesség
keskeny ösvényéről.

Miután Solamnus visszatért Solamniába,
megalapította Solamnia Lovagjainak három
rendjét: a Korona, a Kard, és a Rózsa Rendjét.

A legendák Lovagjai: Vinas Solamnus lett a
leghíresebb Solamniai Lovag, bár két másik
lovag is legendássá vált.

Fényeskardú Bedal egymaga védte meg
Solamniát a sivatagi nomádok hordáival szemben.
A törpék által készített kétkezes kardja, a
Fényeskard, sohasem rozsdásodott meg vagy
veszítette el az élességét, a kemény használata
ellenére sem. A legendák szerint a kard csak
akkor törik el, ha a tulajdonosa megtörik.

Bedal sírköve a Khalkist hegység déli nyúlványai
között van, a pontos helye ismeretlen. A
legendák szerint Bedal vissza fog térni, hogy
Solamniát segítse legsötétebb óráiban.
Fényeskardú Sturm, a nagyhírű és dicső lovag,
Bedal távoli leszármazottja volt.

Mindezen túl, bátorságban csak egyetlen
Solamniai Lovag múlta felül Vinas Solamnust:
Sárkányölő Huma. Hősök maroknyi csapatát
vezette a gonosz sárkányok elpusztítására, és
Solamniából való kiűzésére. Huma legnagyobb
szövetségese egy ezüst sárkány volt, aki emberi
alakjában végzetesen beleszeretett a lovagba.
Takhisissal vívott csatájuk alatt Huma halálos
sebet kapott. Néhány legenda szerint ott halt
meg, ahol elesett, más legendák úgy tartják,
hogy halála lassú és fájdalmas volt, melynek
eredményeképpen az istenek villámviharokat
szórtak Ansalonra. A mai napig is sok
Solamniai Lovag állítja, hogy a villámviharok az
istenek Huma halála miatti gyásza volt.

Humát tiszteletteljesen temették el, egy ezüst
sárkányt formázó sírboltban nyugszik. Az Öszszeomlás előtt sokan – főleg azok, akik lovagnak
szerettek volna állni - zarándokoltak el a
sírhoz, hogy leróják kegyeletüket a hős előtt.
Azonban ahogy a világra egyre inkább sötétség
borult, a sírbolthoz vezető út egyre göröngyösebb
lett, majd a növényzet is benőtte. Nemsokára
Ansalon népei már azt is megkérdőjelezték,
hogy Huma valóban létezett-e, s nemcsakegy legenda volt. Így Huma sírjához vezető út
lassan elfelejtődött.

A Dárdaháború alatt hősök egy kis csoportja
újra megtalálta Huma sírját. Itt megtalálták a
Sárkánydárdák készítéséhez szükséges ritka
fémet is. Végre meg akarták tudni, hogy a Humáról
szóló legendák igazak-e, ezért felnyitották asírt. Üres volt. Senki sem tudta, hogy mi történhetett:
a jó istenek Huma testét a menybe
emelték? Esetleg a gonosz sárkányok, vagy
éppen Takhisis vitte el a testet?
Az eredeti legendát egy elf bárd, Quevalen Soth
mesélte el, mely mára túl töredékes lett ahhoz,
hogy megkíséreljék ezekre a kérdésekre a válaszadást. S Huma sírjának a feltárása csak
még jobban elmélyítette a legendát.

Az Összeomlás és a Lovagság: Istar papkirályának
a rögeszméje a gonosz kiirtására,
gyorsan megrendítette a világ alapját – felborította
az egyensúlyt a jó, a semleges, és a gonosz
között. Krynn a pusztulás határán egyensúlyozott.
Ironikus, de az istenek csak egy
hasonló mértékű megsemmisítő erővel tudták
megállítani a pusztulást. Istar fővárosára egyLángoló Hegyet dobtak. Az Összeomlás megváltoztatta
Ansalon felszínét, és szétválasztotta
nagy civilizációit.

Solamniát, habár a legrosszabb elkerülte,
gonosz teremtmények rohanták le. Sok lovag
meghalt a rémes lényekkel vívott harcokban. A
támadások évei alatt az emberek hite megcsappant
a Solamniai Lovagokban, majd végül
teljesen semmivé lett. Azt beszélik, hogy a lovagok tudtak az Összeomlás várható bekövetkeztéről,
de nem akadályozták meg azt, bár
meg lett volna a lehetőségük rá. Ezeknek a
szóbeszédeknek volt is némi igazság tartalma.

Lord Soth: Lord Soth, a Rózsa Lovagja,
Dargaard várának ura, tudatában volt az Öszszeomlás várható bekövetkezésének.

4

Soth kifogástalan becsületén először akkor
esett folt, mikor egy elf lányba lett szerelmes, a
papkirály egyik tanítványába. Megszegve lovagi
és házassági fogadalmát, Soth elcsábította és
várandós állapotban a várába vitte az elf leányt.
Ezután meddő feleségét titokban meggyilkolta,
és úgy állította be, mintha természetes
körülmények között halt volna meg. Soth
feleségül vette az elf nőt, aki így törvényesen is
az asszonya, a félelf gyermek, akit nemzett, a
törvényes örököse lett.

Az elf nő, miután felfedezte Soth gonosz tettét
imádkozni kezdett Paladinehez, hogy Soth
lehetőséget kapjon a vezeklésre. Imáira válaszul
Paladine felfedte előtte az Összeomlás
fenyegető közeledtét. Mindez elkerülhető lett
volna, ha Lord Soth Istarba lovagol, és feláldozza
életét, hogy megállítsa a papkirályt.

Soth vissza akarta szerezni a becsületét, még
ha ez a halálát is jelentette volna. Ezért hűséges
lovagjaival kilovagolt. Azonban az Istarba
vezető úton egy csapat elf boszorkánnyal találkoztak, akik azzal fenyegették meg, hogy leleplezik a házasságtörését és a gyilkosságot, melyet elkövetett. Továbbá azt állították, hogy
távollétében elf felesége hűtlen volt hozzá.

Titkai leleplezése miatti kétségbeesése, és felesége
állítólagos hűtlensége miatti haragja
végett, Soth felhagyott küldetésével, mely
megmenthette volna a világot, és visszatért
Dargaard várába. Istarra akkor zuhant le a
Lángoló Hegy mikor hűséges lovagjaival, megérkezett
a várához. Így Soth pont időben érte el
Dargaard várát ahhoz, hogy végignézze felesége
és gyermeke halálát a lángokban álló várban.
Kisujját sem mozdította, hogy megmentse őket,
inkább besétált az égő várba, és leült a trónjára.
A trón lett a máglyája. Azonban az elf nő
még a halála előtt szörnyű átokkal sújtotta a
lovagot. A tűz az ártatlanokat, az elf nőt és a
gyermeket megölte, azonban a bűnösöket csak
átváltoztatta. Sothból halál lovag, szolgáiból
csontváz harcosok lettek, és az elf boszorkányok
kísértettek örökösen a trónja körül, folyamatosan
emlékeztetve őt a bűneire.

Ezek az ocsmány lények aláásták a lovagság
jóhírét, pont akkor, mikor szükség lett volna
rájuk. Hamarosan az Eskü és a Szabályzat
gúny tárgyává vált. A szavakat erőszak követte.
A lovagokat szinte az utolsó szálig legyilkolták,
kastélyaikat, otthonaikat megtámadták és
elfoglalták, családjaikat lemészárolták vagy
száműzték.

Évszázadok hősiességét a vak gyűlölet évei
váltották fel. A Solamniai Lovagok eltűntek:
néhányan felhagytak a becsület útjának követésével, és a munkások egyszerű eszközeihez
nyúltak, mások álnéven az országot járták, és tovább harcoltak a gonosz ellen, megint mások,
akik nem tudták elviselni, hogy titokban
kénytelenek ténykedni, elhagyták Solamniát,
és Sancrist szigetén telepedtek le. A mai napig
ott vannak a lovagok települései.

A Lovagság Szervezete

Eme ősi szervezet igen sok támadásnak állt
ellen létezésének 2100 éve alatt. A legnagyobb
viszontagságok azonban az Összeomlás után
következtek be, amikor a lovagság páholyainak
száma lecsökkent, és sokuk rejtőzködni kényszerült,
valamint a Nagy Páholy – a legrégebben
megalapított testület – Vingaard várából
Sancrist szigetére, a Fehér Kő Tisztására költözött.

Öe. 2225-től az Összeomlásig a lovagokat a
Nagymester (Lovagok Ura) és a három Főlovag
irányította. Azonban az Összeomlás óta a
Nagymester pozíciója betöltetlen. E poszt betöltéséhez azonban a Lovagok Nagy Tanácsának
kéne összegyűlnie. Azonban a Nagy Tanács
csak akkor határozatképes, ha az előírt lovagi
páholyok 3-e képviselteti magát két lovaggal.
Sajnos azonban csak 63 lovagi páholyról ismert,
hogy fennmaradt, ami nem elég a Nagy
Tanács összehívásához. Jelenleg a lovagok szép
lassan kezdik feltölteni a megüresedett egykori
pozíciókat, és kezdenek előbújni szerte a kontinensen. Ha az istenek is úgy akarják, nemsokára akár egy új uralkodó tanácsot is összehívhatnak.

A Nagymesteri pozíciót csak egy Főlovag (Fővitéz,
Főpap, Főbíró) töltheti be. A Lovagok Ura,
megválasztása után élete végéig megtartja
rangját, hacsak bűnösnek nem találtatik a
becsületkódex megsértésében a Főlovagok
egybehangzó döntése által. A Nagymester utasítja
a Főlovagokat, akik a lovagrendeket irányítják.
Mindhárom Főlovagnak és a Nagymesternek
jelen kell lennie a Lovagi Tanácsban,
mely az összes, lovagságra vonatkozó döntést
hozza. A Fővitéz a Korona Rendjét, a Főpap a
Kard Rendjét, és a Főbíró a Rózsa Rendjét irányítja.
Mindegyik Rend a másiktól függetlenül
választja meg a vezetőjét, jelöléssel és szavazással.

Mindegyik rend képviselői megtalálhatók a
lovagság összes páholyában, szerte Ansalonon.
Az Összeomlás utáni problémák számos páholyt
titkos szövetséggé zsugorítottak. Ezek a
szövetségek szerte Ansalonon megtalálhatóak,
főleg olyan városokban és falvakban, ahol a
lovagokat megvetik, gyanakodva tekintenek
rájuk, vagy egyenesen gyűlölik őket. Ilyen hely
például Nordmaar, Tarsis vagy bármely Sárkánysereg
által megszállt terület. A legtöbb
lovag megalázónak tekinti a titokban való tevékenykedést, de kitartanak az Eskü és a Szabályzat kedvéért. Sok titkos szövetség tart fenn
kapcsolatot a Sancristi Nagy Páhollyal, de néhányuk
nagyon el van szigetelődve. Azonban az
összes ilyen titkos szövetség ragaszkodik az
Eskühöz, és küzd a gonosz ellen, és segítséget
nyújt, ha kell. Bátran kijelenthető, hogy minden egyes nap elteltével növekszik a Solamniai
Lovagok száma, egyre erősebbek és hatalmasabbak
lesznek.

Más városokban a lovagokat üdvözlik, s hősként
tisztelik őket, mivel a polgárok ismerik a
Solamniai hősök Dárdaháborúban véghezvitt
tetteit. Ezeken a helyeken a lovagi páholyok
nyíltan működnek, és könnyen megtalálhatóak.
Sancrist szigetén és más Solamniai városokban
számos ilyen páholy található.

5