Személyiség

Függetlenül életkoruktól, szinte minden surranó
ugyanazzal a gyermeki személyiséggel bír:
kíváncsiak, rettenthetetlenek, elfojthatatlanok,
függetlenek, lusták, gúnyolódók és felelőtlenek
más tulajdona iránt.

Kíváncsiság: A surranóknak tényleg minden
dolog felcsigázza a kíváncsiságukat. Született
felfedezők. Nem jelenthet akadályt sem a lezárt
faliszekrény, sem a mély barlang. Ahogy egy
szólás tartja: „Ahová egy patkány befér, oda két
surranó is”. Kevés dolog kerüli el egy surranó
figyelmét. A surranók egy szoba miden részletét
alaposan megfigyelik, akárhányszor is jártak
már ott.

Ez a kíváncsiság különösen a szokatlan dolgokra
irányul. A surranók rajonganak a mágikus
tárgyakért és a ritka teremtményekért (a
lista élén a kimérák, kentaurok, unikornisok és
sárkányok állnak). A különféle szerkentyűk is
érdeklik őket, főleg ha azt gnómok készítették.
A surranók mindenben a szépet keresik: előfordul,
hogy jobban megragadja a figyelmüket
egy megfakult régi, mint egy újonnan vert fénylő
érme, mivel a megfakult az egyedi.

Rettenthetetlenség: A surranók szinte sohasem
éreznek félelmet. Nem bírják felfogni
saját halandóságukat, s ebből kifolyólag néha
sebezhetetlennek gondolják magukat. Ez a
rettenthetetlenség a surranók csodálatos természetével
párosulva, szinte mindenféle félelmet
(és józanságot) távol tart tőlük, már ha éreznek
ilyet egyáltalán. Azonban ez a félelmet nem
ismerés nem egyenlő az őrültséggel. A veszély
pillanataiban, míg mások fedezék után kutatnak,
a surranók bátran harcolnak. És eme
rettenthetetlenségük következménye az is,
hogy ritkán fordul elő olyan, hogy senki mást,
csak magukat sodorják veszélybe.

Létezik néhány történet, amely szerint fordult
már elő olyan, hogy egy surranó félt, sőt,
meg lehet kockáztatni, hogy talán meg is ijedt,
de ez igen extrém helyzetben, katasztrofális
helyzetekben következett be. És általában ekkor
sem magukat féltették, hanem a világot,
vagy a társaikat.

Elfojthatatlanság: Csak igen kevesek képesek
arra szerte Ansalonon, hogy egy surranóba
belefojtsák a szót, vagy lefogják őt. Egy életerős
surranó legfőbb mozgatórugója az izgalom- és
szórakozás keresése. Például lehet izgalmas
egy szorgalmas hangya akadályokon való átmászásának figyelése, de az se semmi, ha az
ember (surranó) egy olyan csapathoz csatlakozik,
amelynek küldetése szinte biztosan a halálba
vezet. Míg a csapat más tagjai elkeseredetten
indulnak útnak egy majdnem biztosan
halálosnak ígérkező, nehéz kalandnak, addig a
surranók „csak a hecc kedvéért” csatlakoznak
a kalandozókhoz.

Függetlenség: A surranók hisznek az egyén
jogaiban és szabadságában, talán pont ezért
nincs is nekik vezetőjük, inkább élvezik az
anarchia szabadságát. Amit meg akarnak tenni,
azt meg is teszik, a megkötéseket, a parancsolgatást rosszul viselik. A velük való követelődzés
csak veszekedéshez, hangos szóváltáshoz,
esetleg hisztihez, gúnyolódáshoz is vezethet.
Mindezek ellenére a surranók mindaddig,
míg az adott feladat érdekesnek mutatkozik,
önként jelentkeznek az elvégzésére, még ha a
feladat jellegéből kifolyólag, nem is pont ők rá a
legalkalmasabbak.

Habár tényleg függetlenek, azért néha leállnak
megvizsgálni cselekedeteik következményeit,
legtöbbször bajtársaik érdekében, s legtöbbször
a baj bekövetkezte után. Ilyesmire
lehet példa az, mikor a surranó a következőt
kérdi a társaitól: „Azt hiszem, tényleg nem
kellett volna kinyitnom azt az ajtót, amin az a
figyelmeztetés volt, igaz?” Egy másik, Ansalon
szerte rettegett kifejezés egy surranó szájából:
„Hoppsz!”

Együttérzés: A surranók barátsága egy életre
szól. Példátlan (bár kissé őrült) odaadást és
önfeláldozást tanúsítanak barátaik irányába.
Mindig szeretnek olyanokon segíteni, akiket
bántódás ért, és boldogan megosztják kevéske
javaikat azokkal, akik kevésbé szerencsések,
mint ők. Egy jó barát megsebesülése olyan
hatalmas szomorúság rohamot idéz elő náluk,
ami még a legkeményebb szívet is meglágyítja.

Mások iránti jószívűségüknek köszönhetően,
a surranókat könnyen meg lehet bántani közönnyel
vagy a barátaikra tett megjegyzésekkel.
Viszont hamar felejtenek és megbocsátanak, és
ez a kedves szokás nagyon megnehezíti azoknak
a dolgát, akik azt állítják, hogy nem szeretik
a csapatukban lévő surranót.

Ábrándozó lustaság: A törpék váltig azt állítják:
hogy „a surranók semmire kellő, lusta
fakilincsek”. Igaz, hogy egy dolgozó surranó
látványa olyan természetellenesen hat, mint
egy táncoló hobgobliné. Azonban akárhogy is
vélekednek a törpék, azt ők sem tagadhatják,
hogy ha egy surranó érdeklődik egy feladat
iránt, izgalmat talál benne, akkor ő a világ
legszorgalmasabb munkaereje. Bár csak a
munka kedvéért dolgozni rettentően unalmas,
egyhangú és nehéz is. Viszont például a rohangáló
mókusok szorgoskodása teljesen más tészta, azt biztos szórakoztató lehet csinálni.
Szóval a surranók igazi álmodozók, jobban
szeretik az álmokat, mint a valóságot, és mi
lehetne szebb a nappali álmoknál?

Az álmodozáson kívül imádják még a meséket,
történeteket is, mind hallgatni, mind mesélni
őket, úgy is mondhatjuk, hogy ezeken
nőnek fel. Az igaz történeteket, már csak megszokásból is látványos, meggyőző, és elragadó
történetekké formálják át, és folyamatosan
fejlesztik őket. Bár jómaguk szívesen meghallgatnak
mindenféle történetet, akármennyire
szegényes (valóságnak megfelelő) is az előadásmódja.

A táncot és a zenét is szeretik. Harangocskák,
csengettyűk, és sípok a kedvelt zeneszerszámaik.
A surranók a kedvenc dalaikat szinte
mindig éneklik, függetlenül attól, hogy egy
szöget vernek be éppen egy csűr tetejébe, vagy
egy fekete sárkánnyal állnak szemközt.

Gúnyolódás: A surranók, mint ahogy az embergyerekek is, birtokában vannak a felbőszítés
képességének. Határtalan kíváncsiságuknak
köszönhetően sok mindent megtudnak a
teremtmények magánéletéről, ugyanis számukra
nem jelent sokat az „intim szféra” fogalma. S
dühös pillanataikban, a surranók kezében ez
félelmetes fegyverré válhat. Gúnyolódásukkal
hihetetlen dolgokra képesek rávenni az „áldozataikat”. Az azt követő elkeseredett megtorlás
közben bekövetkező hibák, gyakran oda vezetnek,
hogy a surranó halálos ütést mér a „szerencsétlen”
áldozatra.

Elcsenés: A surranók hajlamosak megfeledkezni
a magántulajdon fogalmáról is. Ha szükségük
van egy dologra, amit szerintük a másik
személy úgyse használ, hát gyorsan „kölcsönkérik”
tőle és használatba veszik azt. A közelebbi
tanulmányozás miatt felvett dolgok is
sűrűn náluk maradnak, mivel feledékenységükben
elfelejtik visszatenni azokat.

Habár a törpék nem sok különbséget látnak
a tolvajlás és a csenés között, mégis hatalmas
szakadék tátong a két fogalom között. Először
is a tolvajok a személyes nyereségvágyból lopnak,
míg a surranó handlerek*, kíváncsiságból
vagy feledékenységükből fakadóan. Mikor a
handler érdeklődését egy új dolog kelti fel,
gyakran elveszti azt a tárgyat, vagy dolgot, amit
az előzőekben „talált”. Másodszor a tolvaj mindig
a legértékesebb dolgot szerzi meg, míg a
surranó a számára legérdekesebbet. A
handlereket jobban érdeklik a csillogó üvegdarabok,
mit egy zsáknyi matt ezüstérme. Legvégül
pedig a tolvajok tudatosan lopnak, tudván,
hogy ezzel megszegik a törvényt, míg a Surranók
nincsenek tudatában a tulajdonjognak,
mint fogalomnak, s ezért a tetteiket nem lehet
szándékosnak nevezni.

Habár a surranó handlerek rendelkeznek
tolvajképességekkel, mégsem sorolhatók be a
tolvaj kasztba. *Meg is sértődnek, ha tolvajnak nevezik őket. Még ha lopás közben kapják el
őket, egy igazi handlernek akkor is van a tarsolyában
egy-két frappáns védekezés, amiben
ráadásul hisz is:

„Azt hiszem találtam valahol.”

„Bizonyára elejtetted.”

„Elfelejtettem, hogy nálam van.”

„Megőriztem neked.”

„Azt mondtad, hogy neked már nem kell.”

„Ez pont úgy néz ki, mint a tied, nem?”

„Talán beleesett a zsebembe.”

*Ez angolul kifejezőbb, mintha valamilyen magyar megfelelőt próbálnánk
meg ráhúzni.

24

Történet

A történelem tanításai a surranókról, biztos
lábakon állnak: a surranók akkor keletkeztek,
amikor Gargath Szürkekövének erős és féktelen
mágiája a gnómokat átalakította. Minden
írott történet megegyezik erre a tényre vonatkozóan.

Még így is, Palanthusban, tudósok töredéke
megkérdőjelezi, hogy a surranók tényleg a
gnómoktól származnak-e. Rengeteg különbségre
hívják fel a figyelmet a gnómok, vagy akár a
törpék és a surranók között. Példának okáért,
a surranók nem szorgalmasak, nem barkácsolnak,
nem izmosak, nem zömök testalkatúak,
nem élnek a föld alatt, és nem kerek a fülük.

A tudósok, akik ezeket a megállapításokat
hozták, még arra is rámutattak, hogy a surranók
sokban hasonlítanak az elfekre. Jókedvűen
szemlélik az életet, nem törődnek a munkával
és az idővel, szeretik az erdőségeket és a
természetet, mindenben a szépet keresik, hegyes
füleik vannak, és nem növeszthetnek
szakált, vagy bajszot. Valamint egyik legelső
hősük, Balif, közeli barátja volt Silvanosnak,
már jóval az első Sinthal-Elish előtt, sok száz
évvel a Szürkekő megalkotását megelőzően.

Ezeket az érveket felsorakoztató tudósok,
úgy vélik, hogy a surranók úgy keletkeztek,
hogy a Szürkekő átalakította az elfeket, és nem
pedig a gnómokat. Viszont ezt nem olyan könynyű
bizonyítani, mivel ez az állítás ellent mond
minden írott történelemnek, és különösen
Astinus Iconochronosának. Ezért a legtöbb
tudós még mindig úgy fogadja el a történelmet,
ahogy az vagyon, de némelyikük a mai napig
fenntartással viseltetik iránta.

Mégis mindkét oldal megegyezik abban, hogy
az első ismert surranó hős Balif volt, Silvanos
kebelbarátja. Balif harcolt az Első Sárkányháborúban,
majd megalapította az első surranó
államot, Balifort. Öe. 2750-ben halt meg.

A második surranó állam Ansalon északnyugati
felén alakult meg Öe. 2600-ban. Egy egész
surranó klán esett csapdába az első repülő
erődben, mely északnyugati irányba sodródott,
és a Őrszem Hegység (Sentinel Mountains) gerincének ütközve lezuhant. A surranók új földjüket
Hylonak nevezték el. Öe. 2200-ban Ergoth
bekebelezte Hylot. A függetlenségét az Öe.
1799-ben kirobbant Rózsa Lázadás adta vissza, melynek következményeként Ergoth birodalma
összeomlott.

Hylot megviselte az Összeomlás. Az öböl
menti településeket elárasztotta a földmozgások
következtében bezúduló tenger, és Hylo
városából kikötőváros lett. Hylo keleti fele el-
tűnt, a nyugati fele pedig az újonnan kialakult
Észak Ergoth szigetének a része lett.

Az Összeomlás Balifor földjét is alaposan
megváltoztatta. Jó része sivatagi pusztává alakult
át, melyet a surranók a vad sivatagi nomádoknak
hagytak, míg ők északra vándoroltak.
Egy kis erdei várost alapítottak az emberi
épületek romjainak szélén (amit ma csak egyszerűen
„a Romok”-nak hívnak). Néhány surranó úgy
tartja, hogy a Romok az Ősmágia Legendás
Tornyai egyikének a maradványai.

Az Összeomlás után sok surranó választotta
inkább a vándorlást, mint sem, hogy visszatérjen
a civilizációba. Nemrég, a Dárdaháború
folyamán a surranókat újra egyesítette egy hős
surranó: Kronin Thistleknot. Ez a karizmatikus
vezető, egy hatalmas vadászból lett hős harcossá.
Ő szervezte meg a surranók ellenállását
a sárkányseregek ellen.

Életstílus

A surranók egyszerű, pásztor falvakban, és
városokban élnek Krynn erdeiben. Természetesen
ez azért van így, hogy tudjanak fára mászni,
faágakon függeszkedni, vagy csak az árnyékban
lustálkodni. Otthonaik tökéletlen
építmények variációi: fa-házak, teraszos fedélzetek,
terjedelmes viskók, kellemes, kicsi lyukak
és faüregek. Mindegyik ház gyönyörűen
illeszkedik az őket körülvevő természethez. Egy
surranó várost szemlélve, az úgy tűnik, mintha
egy egyszerű erdőség lenne, téli tökökkel, szőlővel
és málnával, valamint roskadozó gyümölcsfákkal.
Közelebbről azonban kibontakozik
maga a város. A kapu egyszerű átjáró egy patakon,
két őrszemként figyelő tölgy között.
Sövények és vízmosások képezik a város védelmi
vonalait, a házakat pedig szőlőoszlopok
védik a szemek elől. Tekervényes lépcsők, kötélhágcsók, kötélpályák kötik össze a tetőket
egymással és a földdel.

A surranóknak kis családjaik vannak kéthárom
gyermekkel, bár a hangzavarból és felhajtásból
ítélve olyan, mintha tucatnyian lennének.
A legtöbb surranó szeret otthon lenni,
mert így közel vannak a többi játszótárshoz, de
úgy húsz éves koruk körül leküzdhetetlen
késztetést éreznek arra, hogy felkerekedjenek,
és világot lássanak. Több éves kóborlás, soksok
kaland és veszély után, mikor kalandvágyuk
elmúlik, letelepednek valahol. Néhányuk
feljegyzést vagy térképet vezet kalandjairól, bár
ezek megbízhatósága igen kétséges, mivel sokszor
átdolgozzák. Miután letelepednek valahol,
ott tényleg gyökeret vernek, és addig maradnak
ott, míg meg nem halnak.

A fiatal és öreg surranók otthonülő természete
miatt, sokfelé találkozhatunk kisebb nagyobb surranó közösséggel. A surranó társadalom
omnigarchia elvére épül, azaz a mindenki
által uralkodás elve érvényesül: mindenki azt
tehet, amit akar, amíg tette nem ütközik vagy
sérti más szabadságát. Nem éreznek késztetést
arra, hogy nézeteiket másokra erőltessék, és
bár a szervezettség, mint olyan nem nagyon
létezik közöttük, azért ha a helyzet úgy kívánja,
könnyen felállíthatnak egy igen ütőképes hadsereget.

25

Némelykor uralkodót választanak maguknak,
aki igen érdekes személy kell, hogy legyen.
Voltak már királyaik, kánjaik, hadvezéreik,
kormányzóik, bíráik és főpapjaik, de ezek sosem
„uralkodtak” egy hónapnál hosszabb ideig.

Vallás

Az Összeomlás előtt néhány surranó képes
volt olyan csodatételre, mint az istenek papjai.
Ezek a papok sosem építettek templomot vagy
szentélyt, inkább a szabad égbolt alatt tartották
az istentiszteleteket.

Aztán az Összeomlás után ők is eltűntek,
csakúgy, mint a többi igaz pap. Később a Dárdaháború
alatt egy surranó lányka találkozott
egy igaz pappal és megkapta tőle saját Szent
Szimbólumát. Cserébe tanult és követőket gyűjtött
maga köré. Azóta újra felemelkedőben van
a surranó papság.

Habár az összes istent tisztelik (csak úgy, mint
néhány természeti szellemet, hátborzongató lényt, és
tartósított növényt), négy istent tartanak a legnagyobb
becsben: Branchalát, Chislevet,
Mishakalt, és Gileant. Reorxra úgy tekintenek,
mint morgó, de jó akaratú nagyapóra, bár nem
nagyon dicsőítik őt. A tengerpartokhoz közel
élő surranók még Habbakukot is nagyra tartják.

Eszközök, Technológiák, és Fegyverek

A legtöbb surranó eszköz fegyverként, zeneszerszámként
vagy egyéb segítőként is funkcionál.
A surranók szeretik minden egyes tárgyaikba
személyes vonásaikat is belevinni, mint
például csengettyűkkel, rovátkákkal látják el
őket.

Minden surranó rendelkezik zárnyitó szerszámokkal,
drótokkal, reszelőkkel, öreg kulcsokkal,
keményített bőrlapokkal és méhviaszszal.

Páncélként a legtöbb surranó csak kis pajzsot,
prémet, nemez- (Padded armor) vagy bőrvértet
(Leather armor) használ, de fordult már
elő olyan, ugyan elég ritkán, hogy néhányuk
felvett gyűrűpáncélt (Ring mail), szegecselt bőrpáncélt (Studded-leather armor) vagy láncinget
(Chain mail), de társaik elmondása szerint ezekben
nem igazán érezték jól magukat.

Surranó Fegyverek

A surranók ösztönösen és kecsesen harcolnak.
Olyan fegyvereket használnak, amik szerszámként
és hangszerként is jól használhatók,

és a surranó kezekben halálosak (+2 támadás),
de más faj nem képes olyan jól kezelni őket (-2
támadás).

A surranó eszközök legtöbbje a kitűnően hajlítható
fémfából készül, bőr-, bélhúr-, és fémdíszítésekkel.
A nehéz „-pak” és „-ak” tárgyak
(Polpak, Battak) leginkább férfiak által használatosak,
míg a könnyebb „-pik” és „-ik” (Whippik,
Bollik) a nők kedvelt eszközei. Az Abroncsbotok
(Hoopak) és a Whippik a leghasználatosabbak a
surranók köreiben.

Battak: (Sebzés 1d8/1d8, Sebesség 7, Típus
ütő) A Battak (Ütlegelő) egy járóbot, ami hossza
mentén különféle tárgyakkal van ékesítve. A
fiatal surranók kedvenc játékszere. Leginkább
egy kisméretű husángnak tűnik, aminek a vége
hegyes pengében végződik, míg a kiszélesedő
test maga gombszerű kinövésekkel van tarkítva.
A pengét egy lecsavarható „dugó” rögzíti a
testhez, így az könnyen levehető, és rövid tőrpengeként
használható. A husángban található
üreg pedig parittyalövedékek helyéül szolgál,
amiket a husánggal lehet elütni (Sebzés
1d4+2/1d6+2).

Csengettyűk, harangocskák és sípok is boríthatják
a husángot, melyek félelmetes hangokat
produkálnak csata közben. Tipikus alkalmazásai:

• Lövedékek ellenfél felé ütésére,
• A pengével való felfeszítésre,
• A pengével való nyársalásra,
• A fegyver talajba való beékelésével mászásra,
• „Pattogós” muzsika produkálására.
Bollik: (Sebzés 1d4+2/1d3+2, Sebesség 6,
Típus ütő) A Bollik (Bola öv) egy hálózott kötél
öv, amit derékon viselnek egy csattal ellátott
bőrszíjon. A Bollik gyorsan kioldható hurkok
sorából áll. Egyik végén három súlyozott bőrgolyó
lóg egy kötélfonállal, bolát alkotva. Mikor a
Bollikot viselik, a három bőrgolyót a nagy fémcsatra
rögzítik. A Bollik egy gyors mozdulattal
könnyen kiszabadítható, és két körön belül
újból felfűzhető. Tipikus alkalmazásai:

• Ellenfél csépelésére,
• Bolának használva (-2 a sebzésre),
• Gabona csépelésére,
• Falra kapaszkodásra,
• Ellenfél elgáncsolására,
• Kötélhágcsóként használni mászásra,
• Tárgyak tárolására a bőrszíjon lévő
zsebekben,
• Zeneszerszámként, akár egy széldob.
Chapak: (Sebzés 1d6+1/1d4+1, Sebesség 4,
Típus ütő/vágó) A Chapak (Fogas balta) egy kézi
fejsze és egy csúzli ötvözete. Az egyélű baltafej
egy lyukacsos vasfa nyélen helyezkedik el. A
baltafej hátsó felén lévő két fog között egy bélhúrra egy bőrszíj van erősítve, mely a csúzli
lövedékek kilövését szolgálja (Sebzés 1d4/1d4).
A lyukakat a nyélen az újjaknak találták ki,
mikor is a fegyver furulyaként funkcionál, ha
eltávolítják a végéből a dugót. Tipikus alkalmazásai:

• Favágásra,
• Csúzlinak használva,
• A vastagabb felével való feszegetésre,
• Furulyázásra,
• Víz alatti légzésre (ha a lyukak be vannak
dugaszolva),
• Köpő csőnek használva (ha a lyukak be
vannak dugaszolva) (Sebzés 1/1, alvást
okoz),
• Dolgok megcsáklyázására (pókselyem
kötél segítségével).
Hachak: (Sebzés 2d4+1/2d6+1, Sebesség 8,
Típus szúró/vágó) A Hachak (Csatabárd) a legnehezebb
surranó szerszám, és favágásra
használják. A 6’ hosszú metszett rúd végén egy
kalapács, tüske, és egy szúrókampó nyugszik.
A másik végen pedig egy széles bárd található
kalapácsfejjel és fűrészpengével. A nyelet fémgyűrűk
osztják fel 1’ hosszanként, és maga a
nyél három különálló részre bontható. Pont a
bárd alatt egy birkabőr szolgál rejtekéül hat
dobótűnek. A kalapács és a szúrókampó fegyverként
is használható (Sebzés 2d4/1d6). A
dobótűk a normál dobónyilakéval megegyező
lőtávval rendelkeznek, és mérsékelt sebzést
okoznak (Sebzés 1d4/1d4). Tipikus alkalmazásai:

• Favágásra és kettéhasításra,
• Szegek beverésére,
• Létraként mászásra,
• Fametszésre,
• Fagyalulásra,
• Dobótűk hajigálására,
• Harangnak használva a pengék kalapálásával.
Abroncsbot (Hoopak): (Sebzés 1d6+2/1d4+2,
Sebesség 2, Típus szúró/ütő) Az Abroncsbot
(Parittya-bot) a leggyakoribb surranó szerszám.
Ez az 5’ hosszú vasfabot egy rövid heggyel rendelkezik
a végére erősítve, így lándzsaként vagy
keményfa botként funkcionál, és a fent megjelölt
sebzést okozza. A másik végén egy kétágú
villára erősített hártya található, így a fegyver
földbe szúrva, vagy botparittyaként meglengetve,
kövek és egyéb lövedékek kilövésére tökéletesen
alkalmas. A fej felett forgatva öblös,
mély, vijjogó hangot ad ki, mely egyre magasabbra
kúszik, hogy végül félelmetes sikoltó
visításban haljon el. Tipikus alkalmazásai:

• Dárdaként való eldobásra,
• Botként való ütésre,
• Kövek kilövésére,
• Hegyével való feszegetésre,
• Almák szedésére a hártyával,
• Túlvilági hang hallatására.
Polpak: (Sebzés 1d8/1d10, Sebesség 6, Típus
szúró/vágó) A Polpak (Kardbot) egy 8’ hoszszú
rúd, amely egy rövidkard méretű pengében
végződik. Megnyomva egy apró kis reteszt a
penge annyira kiszabadul helyéről, hogy rövidkardként
is lehet használni. A penge egyik éle
fogazott, ami fűrészként vagy metszőként
funkcionálhat. A kard kétszeres keresztvasa
hajlított, félhold alakú. A nyelet 1 láb távolságokban
vasgyűrűk keresztezik, ezzel segítve a
fogást és a mászást. Tipikus alkalmazásai:

• Fametszésére,
• Szigonyként használva halászatra,
• A penge rövidkardként való használata,
• Fűrészelésre a fogazott felülettel,
• Létraként mászásra,
• Botként ütésre,
• Reszelős hangú zenélésre.
Sashik: (Sebzés 1d8+1/1d10+1, Sebesség 5,
Típus ütő/vágó) A Sashik (Övkorbács) egy széles,
gyöngyökkel díszített súlyos öv, kötélből készítve.
Egyik vállon átvetve viselik, a Sashik egyik
végén súlyos erszények vannak. Két tucat nagy
fagyöngy van ráfűzve a Sashik egyik hosszanti
oldalára, amit könnyűszerrel le lehet tépni, és
elhajítani. Az öv szövése durva és hálószerű.
Tipikus alkalmazásai:

• Ellenfél csépelésére,
• Apró kampócskák felerősítésével
korbácsolásra,
• Ellenfél elgáncsolására,
• Kötélhágcsóként mászásra használva,
• Fagyöngyök eldobására (Ellenfél felbuktatása
céljából),
• Halászhálóként használva,
• Xilofonként (facimbalom) játszani rajta.
Sithak: (Sebzés 2d4/2d6, Sebesség 3, Típus
szúró/vágó) a Sithak (Kardíj) eredetileg vállon
hordott iga volt, ami vízzel teli vödrök szállítására
szolgált. Mostanra azonban mindkét végén
két penge van, emiatt úgy funkcionál, akár
egy dupla kasza. Egy hajlított kampó nyugszik
minden egyes penge alatt. Az igán keresztül
egy íjhúr húzódik, ami lehetővé teszi rövidtávra
ható nyilak kilövését, az iga nyelén lévő lukon
keresztül. Tipikus alkalmazásai:

• Igaként vödrök szállítására,
• Termés learatására,
• A föld felszántására,
• Az ellenfél vagdalására,
• Nyilak kilövésére (Sebzés
1d4+2/1d4+1),
• Pengetős hangszerként zenélésre.
Whippik: (Sebzés 1d2+2/2, Sebesség 4, Típus
szúró/vágó) A Whippik (Ostor-íj) egy vékony
vasfa bot, aminek a végén egy rövid bélhúrból
készült hurok található. Inkább lovaglóostorra
emlékeztet. A Whippik a legnépszerűbb eszköz
a női surranók körében. Rövid dobótűk is kilőhetők
eme fegyver által, és további kampók és
vasak hozzáadásával számos funkciót elláthat:

• Dobótűk kilövésére (Sebzés
1d4+1/1d6+1),
• Ellenfél korbácsolására, vagy ostorozására,
• „Hurkos játékokra”,
• Bűnösök felakasztására,
• Halászatra,
• Pengetős hangszerként zenélésre.

26