Történetünk réges régen a démon erdőben játszódik. Sötétség, az erdő őrzője gyorsan, szapora ütemben vágtat át az erdőn, figyelve a fák kihalását és az állatok menekülését.

Az ember azokban az időkben kezdte el leigázni a természetet, kisebb nagyobb sikerekkel. A célpontjuk most a démon erdő volt, sok ember gyűlt össze és felgyújtották az erdőt, az állatoknak menekülniük kellett. Sötétség mindent megpróbált, hogy az erdő összes lakója kikerüljön a tűzből, különösen egy számára nagyon fontos élőlény, Reménysugár.

Végül megtalálta kedvesét, amint a lángok fogsága között ragadt, Sötétség minden erejével próbált hadakozni a tűzzel, de nem sikerült. Végül egy utolsó lendületet vett és bevetette magát a tűzbe, fájdalmas nyerítések hagyták el Reménysugár torkát. Sötétség meghalt, de szelleme biztosította a kiutat Reménysugárnak az erdőből.

Reménysugár nagyon félt és nem akart tovább élni szerelme nélkül, de tudta, Sötétség érte halt meg és tartozik neki annyival, hogy születendő csikójukat világra hozza.

-         Anyu! Anyu! Mi az?

-         Az egy pillangó!

-         Gyönyörű!

-         Mindegyik pillangó az.

-         De ez különösen.

-         Rendben, legyen ahogy te akarod!

-         Anyu… és ez mi?

-         Az egy süni, de vigyázz, megszúrja az orrod!

-         Neki sokkal több szúrós bigyusza van, mint neked.

-         Az nem bigyusz, hanem tüske, nekem pedig szarvam van…de neked is lesz, ha majd megnősz, most még csak egy kis dudor a fejeden.

-         A szarv mire jó? És miért nől meg?

-         A szarv… régen varázsolni tudtak velük az elődeink.

-         És mi nem tudunk?

-         Nem.

-         És miért nem?

-         Mert amikor a démon erdő elkezdett égni, az összes varázslat kiveszett onnan.

-         Mi az a démon erdő?

-         Ne kérdezősködj annyit, majd megtudod.

-         Ne haragudj anyu!

-         Semmi baj, gyere inkább kapj el! Fuss Árnyék!

-         Megállj! – Rohant anyja után Árnyék, igaz még nem volt ura patáinak, de igyekezett minél hamarabb beérni Reménysugarat.

-         Na mi lesz? Kapj már el! – Buzdította Reménysugár a kiscsikót, míg egyszer csak nagy meglepetésére Árnyék már ott is termett mellette!

-         Megvagy! - Kiabálta és fejét anyja oldalához érintette.

-         Ügyes voltál!

-         Anyu…

-         Mi az kicsim?

-         Mi az ott? – Reménysugár szeme nagyra kerekedett, emberek vágtattak feléjük lovakon.

-         Fuss Árnyék!

-         De!

-         Fuss! – mondta majd egy kicsit meg is lökte fia oldalát, hogy induljon.

-         Kik ezek anya?

-         Ezek emberek, fuss kicsim és most ne kérdezz!

Reménysugár és Árnyék még sokáig futottak, de a lovak vágtázását még mindig hallották. Árnyék elfáradt, kicsi szervezete még nem szokta meg, hogy ennyit fusson. Vajon kitart amíg lerázzák ellenségeiket?