600. A welsh-i nyelv megkezdi írott történelmét

Az előkelő történész, John Davies szerint 600 körül volt, amikor a welsh-i nyelvet kezdték leírni, mivel az öreg brit beszélt nyelv fokozatosan átadta az utat a welsh-inek. Költők, mint Aneirin és Taliesin kimutatták, hogy az új nyelv nagyobb irodalmat tud alkotni és ekképpen sokkal több volt, mint egy helyi dialektus.

425-664. A kelta szentek kora

Bár a legtöbb britet a pogány szaxonok telepítették le, a kelta templom (főleg szerzetesi) életben maradt a nyugaton. Ez Szent Dyfrig, Illtud, Teilo, Padarn és Dávid (Dew Wales védőszentje) korszaka volt. Sok hittérítő munka kötötte a welsh-i papokat Írországhoz (Közülük az egyik Patrik volt). Ez abból az időből van, amikor a welsh-i szó Llan megjelent, kifejezve az egyház hozományát. A kelta egyház túlélte Augustine jövetelét Canterburryből. Folytatta a korai egyház hagyományait, amik feleslegessé váltak Rómában. Még olyan későn is, mint 731, az angol történész, Bede megjegyezte, hogy a welsh-i (britek) támogatták a rossz szokásaikat a katolikus egyház igazi húsvétjával szemben.

A brit egyház egyezményei közül sok Dávidnak köszönhető, akiről kevés tudható, kivéve, hogy a 6. században élt, és 589 körül halt meg. Az információk az életéről a Szent Dávid életéből származik, amit a 11. században Rhygyfarch of Llanbadarn (Padarn egyház) írt, de Geraldus Cambrensis egészített ki 1200 körül. Ez az után volt, hogy az egyház a szentről volt elnevezve Ty Dewinél (Szent Dávidról) zarándoklathellyé vált. Dávidot nem fogadták el, mint Wales védőszentjét a 18. századig, amikor a születésnapját, március 1-jét nemzeti ünneppé választották.

615. A chesteri csata és a részekre szakítás a királyságokban

Az angol népek fokozatosan irányítást nyertek Británia déli részén. Az időszak látta Welsh legyőzését Dyrhamnál 577-ben, ami elszakította őket a brit párjuktól délnyugaton és a chester-i csatában, 615-ben, ami megszüntette a kapcsolatot az északi britekkel. A nyugati félszigeti Welsh-ieket magukra hagyták, de fejlődhettek, mint egy önálló kulturális és nyelvi egység Británia maradványából.

633. Wales önálló kulturális és nyelvi egységgé válik

A Cymru szó használatával fejezik ki egy költeményben 633-ban. A kifejezés Cymbrogos-ból származik, a kelta szó a honfitársra. A britek a szünet nélküli háborújukban a pogány megszállás ellen, magukra utaltak, mint Cymry egy kifejezés, amit még ma is használnak. A welsh szót később használták a szaxonok, hogy megjelöljék azokat a brit embereket (az őslakos népesség), akiket idegennek tartottak, vagy akik rómaiasodtak. A mai welsh-iek az angolokat „saik”-nak hívják (szaxonok).

664. Cadwaladr halála

Cadwaladr halála jelezte a britek reményének végét, hogy visszanyerjék az ősi királyságukat a szárazföldön. Cadwaladr Gwynedd Cadwallonának a fia volt, akinek a szándéka a történész Bede szerint az volt, hogy megsemmisítse az angol fajt. Cadwaladr apjának halála Rómában "Brut y Tywysogyon" kezdőpontja a welsh-i hercegség krónikájának. A Brut szerzője azt állítja, hogy attól az időtől tovább a britek elvesztették a királyság koronáját, és a szaxonok nyerték meg. Nyilvánvaló, hogy Cadwaladr idején volt, mint „a britek királya”, mielőtt elkezdte az uralkodását. A wales-i embereknek várniuk kellett a Tudorokra, hogy igényt támasszanak a brit trónra. Ez lényeges, ezért a Bosworth mezőn 1485-ben Tudor Henrik által hordott Cadwaladr vörös sárkánya legyőzte III. Rihárdot.

720. A kapcsolatok Wales és Británia között zordak

A kapcsolat a welsh-i egyház és az Yvi of Británia között volt az utolsó ismert kapcsolat a 2 kelta ország között. Azután minden nemzet ment a maga útján.

768. A kelta egyház újraegyesül Rómával

Az elszigetelés következő századaiban, először követve az ír püspökök vezetőjét, aztán a maradék brit, a kelta egyház Wales-ben (ami főleg kolostori volt) elhatározta, hogy alkalmazkodik Róma szabályaihoz és az egyház fennhatóságához, amit Agusztin és az utódai építettek fel Canterburry-ben és megegyeztek Whitby-nél 664-ben.

784. Mercia király felépíti Offa gátját

Ez lehetett az egyetlen legfontosabb esemény a welsh-i nemzet túlélésében. Bármi is a kezdő törekvése, a gát állandó határ lett a welsh-i és az európai emberek között. Ekképpen az elképzelés Wales-ről, mint egy különálló földrajzi terület Británia maradék részéből származott, hogy megalapítsák, bár sok welsh-i ember folytatta, hogy a 240 km hosszú part és árok keleti részén lakik. Még ma is városokban, mint Owestry-ben hatalmas welsh-i jelenlét van az a gát angol oldalán. Angol telepesek telepedtek le a nyugati oldalon mióta I. Edward kastélyépítő programjai megkezdődtek 1284-ben.