A kutya nevelése és táplálása

Akik - rendszerint több kutyát tartó tenyésztõk - külön kutyaeledellel táplálják kutyáikat, azoknak nagyon ajánlhatom a "Wirker"-féle erõtakarmány raktár készítményeit. A fogképzõdés elõmozdítására nagyobb puhább csontokat (borjúlábat) adhatunk, hogy azokon rágódjanak. Csöves csontokat, vagyis baromfinak csontjait sohase adjuk a kutyának, mert azok, különösen a combcsontok szilánkokba törnek és könnyen kilyukasztják a kutya beleit. A baromfi-combcsontok gumói azonban külön levágandók és azokat bátran adhatjuk a kutyáknak, mert szeretik is és tápláló is.

A kutya ragadozó, tehát húsevõ állat. Nem áll az, hogy féléves, vagy egyéves korig a kutyának nem szabad húst adni. De igenis kell a kutyának hús, csak a fiatal kutyánál arra kell törekedni, hogy a húsételt keverten kapja fõzelékfélével, rizzsel, kukorica-darával, vagy zabliszttel. Kizárólag húseledel nem való a kutyának. Burgonyát nagyobb adagokban sohasem etetünk, mert az teljesen értéktelen, megtölti a kutya gyomrát, de nem tápláló. Az étel mennyiségét megfigyelés útján határozzuk meg attól függõen, hogy mennyit eszik meg jóízûen, ha az étvágy csökken, akkor kevesebbet adunk neki. Az étvágycsökkenésnél még változatosságról is kell gondoskodni.

Gondosan ellenõrízzük a fiatal ebek ürülékét is, hogy nem mutatkoznak-e benne giliszták, mert ezek a fiatal ebek fejlõdésének legnagyobb hátráltatói. Ha észrevesszük, hogy a kölykök gilisztásak, akkor gilisztakúra alá kell venni õket, mert a gilisztakór a fiatal kutyákat nemcsak, hogy nagyon megviseli és visszaveti a fejlõdésben, de igen gyakran el is pusztulnak bele, ha idejében nem segítünk rajtuk. A giliszták ugyanis a bél falaiba kapaszkodnak és gyors szaporodásuk révén a beleket teljesen eltorlaszolhatják és dugulás következtében a kiskutyák legnagyobb kínok között kimulnak. A giliszták elhajtásának több módja van, de a különbözõ szerekbõl a kutyák korához képest más-más adagolás szükséges, azért legtanácsosabb a giliszták elhajtását állatorvosra bízni.

A kutyatartásnál a jó táplálás mellett a szabadban való mozgásra, tisztaságra is ügyeljünk. Keveset fürösszük, de annál többet fésüljük és keféljük a fejlõdésben levõ kutyánkat. Fésülés és kefélés módja, ezek alkalmazása fajták szerint változik, mert vannak fajták, melyeket szõrzetük érdekében fésülni nem, hanem csak kefélni szabad. Cikkem keretében ez alkalommal fõként a fiatal kölyökkutyák szoktatásáról és általában a kutyák táplálásáról írtam meg a legfontosabbat, de legközelebb nagyon szívesen írok a kutyák további nevelésérõl, ápolásáról, és különösen a fürösztésrõl, mert ebben a tekintetben a legnagyobb tájékozatlanságban vannak a kutyatulajdonosok és rendszerint túlzásba viszik a kutyák fürösztését és ezzel elõidézik a nem ragályos, de mégis kellemetlen eccémák keletkezését. Fürösztést és azzal kapcsolatos szárítást leghelyesebb megbízható kutyafürdõben szakszerûen végeztetni. Azután meg kemény és drótszõrû kutyák szõrzetének elpuhítását és elselymesítését.