Fegyelmező gyakorlatok tanítása

A fegyelmező gyakorlatok tanításánál lényeges az alábbi szabályok betartása.

- inger szegény környezetben tanítsunk,

- a vezényszó határozott legyen

- a kutya ne tagadhassa meg a végrehajtást, a kényszerítés hatékony legyen

- a parancsok elkülöníthetők legyenek

- a vezényszó kiadása kisidővel előzze meg a végrehajtást

- a gyakorlás során ne hagyjuk hibázni a kutyát

- kövesse a feloldás a sikeres gyakorlást

- gyakoroljuk különböző körülmények között

- rendszeresen ismételtessük a már megtanult feladatokat is

Azt a tanítási módszert amikor a feloldást követi a kényszerítést, majd a sikeres végrehajtás - kontraszt módszernek nevezzük, tehát sorrendben kényszerítés, végrehajtás, feloldás = kontraszt módszer.

Más kiképzési módszerek is vannak a fegyelmező gyakorlatok tanítására, de a legrövidebb idő alatt leghatékonyabban a kontraszt módszerrel lehet eredményt elérni.

Fontos hogy a kiképzés ingerszegény környezetben történjen, mert így a kutya teljes mértékben a gyakorlatok végrehajtására koncentrálhat. Ingerszegény környezet az egy olyan terület ahol emberek és állatok nincsenek, valamint zavaró szagokkal sem szennyezett.

A kényszerítés fogalma alatt az értjük, hogy a kutyával valamilyen módszer segítségével (póráz kezeléssel, kéz használatával stb.) végrehajthatjuk a kívánt feladatot.

A tanítás elején a kutya nem köti vezényszóhoz a gyakorlatot, így azért, hogy végrehajtsa kényszert kell alkalmaznunk. Ez nem azt jelenti, hogy a kutya olyasmit tegyen amely nem a természetes mozgása. A későbbiek során is célszerű alkalmazni a kényszert, hogy a gyakorlatok gyors és pontos teljesítése rögződjön. A kutya számár legyen egyértelmű, hogy a kiadott vezényszóhoz melyik gyakorlat végrehajtása tartozik. Mindig azonos erősséggel, és hangsúllyal kell kiadni a parancsokat, hogy a kutyánál a megfelelő cselekvés váltódjon ki. A legjobb példa erre az "ülj" és az "állj" vezényszó közötti különbség. Mindkettő egy szótagú szó így a kutya számára könnyen összekeverhető. Az "ülj" parancsot ezért röviden, az "állj" vezényszót elnyújtva mondjuk ki, hogy a kutya érzékelje a köztük lévő különbséget.

Lényeges, hogy a vezényszó előzze meg a végrehajtást (kényszert). A kettő közötti időkülönbség csak minimális lehet, a vezényszó kiadása után azonnal következik a gyakorlat végrehajtása. Ezt teszi lehetővé, hogy a kutya a kettő között ki tudjon építeni egy megfelelő kapcsolatot és a vezényszóra is teljesítse a feladatot.

A "nem hibázhat elv" azt jelenti, hogy a gyakorlás során a kutyától úgy követeljük meg a végrehajtást - akár kényszer alkalmazásával is- , ahogy a tanításnál elvártuk. Amennyiben a gyakorlás során rendszeresen eltűrjük a kutya hibázásait, akkor beépül a gyakorlatokba ami a szabályos végrehajtás rovására megy.

Nem szabad elfelejteni, hogy megelőzni könnyebb mint kijavítani.

Kényszerítés fokozott megterhelést ró a kutya idegrendszerére. A sokáig tartó egysíkú igénybevétel pedig amennyiben nem követi feloldás akár a munka megtagadásához is vezethet, a kutya részéről. Többnyire kényszerrel képzett kutyáknál gyakori, hogy a póráz lecsatolása után azonnal otthagyja vezetőjét, tiltakozva a további fegyelmező munka ellen. A kutya számára a feloldás többféle lehet. A legfontosabb a dicséret. Ez soha nem maradhat el egyetlen sikeres gyakorlat után sem. A dicséret a simogatás során éreztetni kell a kutyával elégedettségünket. A hamis érzelmeket tartalmazó dicséret nem éri el kellő hatását, mivel a kutya tökéletesen felismeri a vezető áll érzelmeit. A feloldás lehet még a dicséret mellett a jutalomfalat adása, vagy a gazdával történő apportjáték. Későbbiekben a kutya számára a feloldás motivációvá is válik ami ösztönzi a gyakorlat sikeres elvégzéséhez. Amennyiben ingerszegény környezetben a kutya már megfelelően hajtja végre a gyakorlatokat elérkezett az ideje, hogy a különböző körülmények között inger gazdag terepen is gyakorolhassunk. Ha ilyen körülmények között is megfelelő a végrehajtás, akkor kutyánk alkalmas a vizsga letételéhez. Csak fokozatosan szabad nehezíteni a körülményeket, mert ellenkező esetben jelentősen visszavetheti "tanítványunkat". Fontos, hogy a kutyával rendszeresen gyakoroltassuk a megtanult feladatokat. Amennyiben ezt elhanyagoljuk, akkor a tanítás során elsajátított gyakorlatok felejtődnek és a kutya alkalmassága is csökken. A kutya számára a parancs lehet vezényszó, látható vagy hallható jel is, pl. kéz vagy testtartás.

A kutya többféle parancshoz is társíthatja egy gyakorlat végrehajtását, pl.: hang és lát jelhez is. Ez tanítható úgy, hogy amikor a kutya már vezényszóra végrehajtja a gyakorlatot akkor a parancs kiadásával egy időben a vezető mutatja a lát jelet is. Megfelelő számú ismétlés után a kutya a lát jelre is végrehajtja a feladatot.

A fegyelmező gyakorlatok többségének tanítását pórázon hajtjuk végre, ezért nagyon lényeges a helyes póráztartás és póráz kezelés.

A kutya vérmérsékletétől függően a kiképzés során különféle segédeszközök, kényszerítő eszközök is igénybe vehetők. (pl.: fojtónyakörv, szöges nyakörv, stb.). A szükséges kényszerítő eszköz milyenségének eldöntése a szakoktató feladata. A túlzott engedékenység jelentősen csökkenti a kiképzés eredményességét, de hasonló a helyzet a túlzott keménységgel is, amivel a későbbiekben visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodás alakulhat ki a kutyában. Jelentős tényező a kiképzési idő hosszúsága is. Ez függ a kutya idegrendszerének terhelhetőségétől, de meghatározzák különféle külső tényezők is pl.: időjárás. Egy kutya "pszichikai állapota" sohasem állandó és a kiképzés folyamán figyelembe kell ezt venni. Amennyiben a kutya jól hajtotta végre az előre meghatározott feladatokat megfelelő feloldó játékkal kell befejezni a kiképzést.

PÓRÁZON VEZETÉS

A kutya feladata, hogy a vezetője mellett haladjon lépésben és futásban egyaránt.

Sétáláskor a kutya helye mindig a bal oldalunkon van. Ez a szabály úgy alakult ki, hogy amikor az úttesten sétálsz vele, azt a forgalommal szemben kell tenni, és ekkor a kutya ne az autók mellett haladjon.
Vedd pórázra a kutyát, de ne engedd túl hosszúra, viszont ne is feszüljön. A "Lábhoz!" vezényszóval indulj el vele, és ha eltávolodna előre, határozottan rántsd vissza a pórázzal, és szólj rá ismét. A kutya vállának egy vonalban kell lennie a lábaddal. Ha egyenesen már jól követ, akkor próbálkozhatsz a bal és a jobb kanyarodással. Balra forduláskor lépj ki egy nagyobbat a kutya elé balra. Ezzel elkerülöd, hogy tovább haladjon egyenesen, mert a lábad balra fogja téríteni. Jobbra forduláskor mikor fordulsz, rántsd jobbra a pórázt, ne engedd, hogy előre menjen.

BEHÍVÁS

A fegyelmezett kutyától elvárjuk, hogy hívó szóra vagy jelre azonnal gazdájához visszatérjen.

Ez az egyik legfontosabb, legalapvetőbb és a legnehezebb feladat, amit a kutyának tudnia kell.
Eleinte gyakoroljuk úgy, hogy a kutyánk pórázon van. Távolodjunk el tőle, forduljunk felé, és adjuk ki a "hozzám" vezényszót. Ha erre nem kapná fel a fejét, akkor előbb hívjuk a nevén. Ha erre sem reagál, próbáljunk meg távolodni tőle, vagy guggoljunk le, esetleg mutassuk fel egyik kedvenc játékát.
Semmiképp se szidjuk össze, ha nem engedelmeskedik, ne rángassuk, ne üssük meg, ugyanis később nem szívesen jön hozzánk, mivel úgy gondolja, ha odamegy, csak verést kap.
Ha pórázzal tökéletesen megy, megpróbálhatjuk anélkül, később egyre távolabbról is.

ÜLTETÉS

Célszerű a kutyát pórázra venni hozzá. Legyen nálad valami jutalomfalat. Állj a kutyád mellé közvetlenül, úgy, hogy ő a bal oldaladon legyen, jobb kezedben tartsd a pórázt úgy, hogy feszüljön. Add ki az "ül" parancsot, bal kezedet a kutya marjától húzd a fara felé, és nyomd le azt.
Ha ez sikerült, jutalmazd meg.
Ha pórázzal már megy, ezt is próbáld meg anélkül, később távolabbról is (ez csak úgy fog menni, ha a kutyád már tudja a helyben maradást.)

FEKTETÉS

A póráz kezdetben legyen a kutyán. Ültessük le, majd a "Feküdj!" parancsszót kiadva jobb kezünkkel húzzuk a föld felé a pórázt, ballal pedig nyomjuk lefelé a kutya marját.
Másik módszer, ha egy kis jutalom falatot tartunk az egyik kezünkbe, és a föld felé közelítünk vele, mire a kutya követi a kezünket, és lefekszik.
Itt is segíthetünk neki azzal, ha a nyakánál lefele nyomjuk őt.
Ha lefeküdt, jutalmazzuk, adjuk neki az eledelt. Próbáljuk egy kis időre fekve tartani, nem jó, ha azonnal felpattan.
Ha így már megy, póráz nélkül is kipróbálhatjuk. Ezután pedig kicsit távolabbról is. Ekkor álljunk vele szembe, ültessük le, hogy helyben maradjon.
Távolodjunk el, (kezdetben egy - két lépésre), nyújtsuk ki a jobb kezünket vállmagasságban

előre, tenyérrel lefele, majd mutassunk vele a föld felé, és így adjuk ki a "Feküdj!" parancsot.

HELYBEN MARADÁS

Nehéz gyakorlat, mert minden kutya ragaszkodik a gazdájához, és az otthagyja őt, eltávolodik tőle. Éppen ezért, ennél a gyakorlatnál igen nagy türelemmel kell lennünk a tanítványunkkal szemben.

Eleinte itt is célszerű pórázon tartani a kutyát.
Álljunk elé, ültessük le, majd tenyerünket tartsuk ki vállmagasságban előre és adjuk ki a parancsot: "MARADJ!". Óvatosan távolodjunk tőle, kezünket továbbra is kitartva. Ha megmozdulna, kicsit rántsuk vissza a pórázt. Semmiképp ne legyünk vele durvák. Próbáljunk meg kisebb, majd később egyre nagyobb köröket írni körülötte. Ha már megy levehetjük a pórázt, és gyakoroljuk úgy, egyre távolabbról.

Nem dicsérjük a kutyát távolról, mert könnyen megtörténik, hogy elindul felénk!

SZABÁLYOS "HÁTRA ARC"

A kutya a bal oldalunkon halad, a póráz a bal kezünkben van.
Állj meg, és fordulj el egy helyben balra, a kutyát vezesd a jobb oldalad felé, és mikor a jobb oldaladhoz ér, vedd át a pórázt a jobb kezedbe, azzal vezesd át a hátad mögött.
Mikor a bal oldaladhoz ér, a hátad mögött vedd vissza a bal kezedbe.

A gazda mindig őszintén motiváljon. A kutya mindig észreveszi a "csalást".

A kutyának éreznie kell azt is, hogy a dicséret a gazda számára is örömet okoz. A jutalmazás megerősítést jelent, azonban tudnunk kell azt is, hogy a dicséretet nem adhatjuk nyakra-főre. Tapasztalatok szerint, akkor a legerősebb a motiváció, ha minden sikerre reagálunk, de csak minden 7-8-dik helyes cselekedetet erősítünk meg pl. jutalom falattal. Amennyiben a megerősítés ennél gyakoribb vagy ritkább, akkor a motiváció nem optimális

Fegyelmező gyakorlatok tanítása

A fegyelmező gyakorlatok tanításánál lényeges az alábbi szabályok betartása.

- inger szegény környezetben tanítsunk,

- a vezényszó határozott legyen

- a kutya ne tagadhassa meg a végrehajtást, a kényszerítés hatékony legyen

- a parancsok elkülöníthetők legyenek

- a vezényszó kiadása kisidővel előzze meg a végrehajtást

- a gyakorlás során ne hagyjuk hibázni a kutyát

- kövesse a feloldás a sikeres gyakorlást

- gyakoroljuk különböző körülmények között

- rendszeresen ismételtessük a már megtanult feladatokat is

Azt a tanítási módszert amikor a feloldást követi a kényszerítést, majd a sikeres végrehajtás - kontraszt módszernek nevezzük, tehát sorrendben kényszerítés, végrehajtás, feloldás = kontraszt módszer.

Más kiképzési módszerek is vannak a fegyelmező gyakorlatok tanítására, de a legrövidebb idő alatt leghatékonyabban a kontraszt módszerrel lehet eredményt elérni.

Fontos hogy a kiképzés ingerszegény környezetben történjen, mert így a kutya teljes mértékben a gyakorlatok végrehajtására koncentrálhat. Ingerszegény környezet az egy olyan terület ahol emberek és állatok nincsenek, valamint zavaró szagokkal sem szennyezett.

A kényszerítés fogalma alatt az értjük, hogy a kutyával valamilyen módszer segítségével (póráz kezeléssel, kéz használatával stb.) végrehajthatjuk a kívánt feladatot.

A tanítás elején a kutya nem köti vezényszóhoz a gyakorlatot, így azért, hogy végrehajtsa kényszert kell alkalmaznunk. Ez nem azt jelenti, hogy a kutya olyasmit tegyen amely nem a természetes mozgása. A későbbiek során is célszerű alkalmazni a kényszert, hogy a gyakorlatok gyors és pontos teljesítése rögződjön. A kutya számár legyen egyértelmű, hogy a kiadott vezényszóhoz melyik gyakorlat végrehajtása tartozik. Mindig azonos erősséggel, és hangsúllyal kell kiadni a parancsokat, hogy a kutyánál a megfelelő cselekvés váltódjon ki. A legjobb példa erre az "ülj" és az "állj" vezényszó közötti különbség. Mindkettő egy szótagú szó így a kutya számára könnyen összekeverhető. Az "ülj" parancsot ezért röviden, az "állj" vezényszót elnyújtva mondjuk ki, hogy a kutya érzékelje a köztük lévő különbséget.

Lényeges, hogy a vezényszó előzze meg a végrehajtást (kényszert). A kettő közötti időkülönbség csak minimális lehet, a vezényszó kiadása után azonnal következik a gyakorlat végrehajtása. Ezt teszi lehetővé, hogy a kutya a kettő között ki tudjon építeni egy megfelelő kapcsolatot és a vezényszóra is teljesítse a feladatot.

A "nem hibázhat elv" azt jelenti, hogy a gyakorlás során a kutyától úgy követeljük meg a végrehajtást - akár kényszer alkalmazásával is- , ahogy a tanításnál elvártuk. Amennyiben a gyakorlás során rendszeresen eltűrjük a kutya hibázásait, akkor beépül a gyakorlatokba ami a szabályos végrehajtás rovására megy.

Nem szabad elfelejteni, hogy megelőzni könnyebb mint kijavítani.

Kényszerítés fokozott megterhelést ró a kutya idegrendszerére. A sokáig tartó egysíkú igénybevétel pedig amennyiben nem követi feloldás akár a munka megtagadásához is vezethet, a kutya részéről. Többnyire kényszerrel képzett kutyáknál gyakori, hogy a póráz lecsatolása után azonnal otthagyja vezetőjét, tiltakozva a további fegyelmező munka ellen. A kutya számára a feloldás többféle lehet. A legfontosabb a dicséret. Ez soha nem maradhat el egyetlen sikeres gyakorlat után sem. A dicséret a simogatás során éreztetni kell a kutyával elégedettségünket. A hamis érzelmeket tartalmazó dicséret nem éri el kellő hatását, mivel a kutya tökéletesen felismeri a vezető áll érzelmeit. A feloldás lehet még a dicséret mellett a jutalomfalat adása, vagy a gazdával történő apportjáték. Későbbiekben a kutya számára a feloldás motivációvá is válik ami ösztönzi a gyakorlat sikeres elvégzéséhez. Amennyiben ingerszegény környezetben a kutya már megfelelően hajtja végre a gyakorlatokat elérkezett az ideje, hogy a különböző körülmények között inger gazdag terepen is gyakorolhassunk. Ha ilyen körülmények között is megfelelő a végrehajtás, akkor kutyánk alkalmas a vizsga letételéhez. Csak fokozatosan szabad nehezíteni a körülményeket, mert ellenkező esetben jelentősen visszavetheti "tanítványunkat". Fontos, hogy a kutyával rendszeresen gyakoroltassuk a megtanult feladatokat. Amennyiben ezt elhanyagoljuk, akkor a tanítás során elsajátított gyakorlatok felejtődnek és a kutya alkalmassága is csökken. A kutya számára a parancs lehet vezényszó, látható vagy hallható jel is, pl. kéz vagy testtartás.

A kutya többféle parancshoz is társíthatja egy gyakorlat végrehajtását, pl.: hang és lát jelhez is. Ez tanítható úgy, hogy amikor a kutya már vezényszóra végrehajtja a gyakorlatot akkor a parancs kiadásával egy időben a vezető mutatja a lát jelet is. Megfelelő számú ismétlés után a kutya a lát jelre is végrehajtja a feladatot.

A fegyelmező gyakorlatok többségének tanítását pórázon hajtjuk végre, ezért nagyon lényeges a helyes póráztartás és póráz kezelés.

A kutya vérmérsékletétől függően a kiképzés során különféle segédeszközök, kényszerítő eszközök is igénybe vehetők. (pl.: fojtónyakörv, szöges nyakörv, stb.). A szükséges kényszerítő eszköz milyenségének eldöntése a szakoktató feladata. A túlzott engedékenység jelentősen csökkenti a kiképzés eredményességét, de hasonló a helyzet a túlzott keménységgel is, amivel a későbbiekben visszafordíthatatlan idegrendszeri károsodás alakulhat ki a kutyában. Jelentős tényező a kiképzési idő hosszúsága is. Ez függ a kutya idegrendszerének terhelhetőségétől, de meghatározzák különféle külső tényezők is pl.: időjárás. Egy kutya "pszichikai állapota" sohasem állandó és a kiképzés folyamán figyelembe kell ezt venni. Amennyiben a kutya jól hajtotta végre az előre meghatározott feladatokat megfelelő feloldó játékkal kell befejezni a kiképzést.

PÓRÁZON VEZETÉS

A kutya feladata, hogy a vezetője mellett haladjon lépésben és futásban egyaránt.

Sétáláskor a kutya helye mindig a bal oldalunkon van. Ez a szabály úgy alakult ki, hogy amikor az úttesten sétálsz vele, azt a forgalommal szemben kell tenni, és ekkor a kutya ne az autók mellett haladjon.
Vedd pórázra a kutyát, de ne engedd túl hosszúra, viszont ne is feszüljön. A "Lábhoz!" vezényszóval indulj el vele, és ha eltávolodna előre, határozottan rántsd vissza a pórázzal, és szólj rá ismét. A kutya vállának egy vonalban kell lennie a lábaddal. Ha egyenesen már jól követ, akkor próbálkozhatsz a bal és a jobb kanyarodással. Balra forduláskor lépj ki egy nagyobbat a kutya elé balra. Ezzel elkerülöd, hogy tovább haladjon egyenesen, mert a lábad balra fogja téríteni. Jobbra forduláskor mikor fordulsz, rántsd jobbra a pórázt, ne engedd, hogy előre menjen.

BEHÍVÁS

A fegyelmezett kutyától elvárjuk, hogy hívó szóra vagy jelre azonnal gazdájához visszatérjen.

Ez az egyik legfontosabb, legalapvetőbb és a legnehezebb feladat, amit a kutyának tudnia kell.
Eleinte gyakoroljuk úgy, hogy a kutyánk pórázon van. Távolodjunk el tőle, forduljunk felé, és adjuk ki a "hozzám" vezényszót. Ha erre nem kapná fel a fejét, akkor előbb hívjuk a nevén. Ha erre sem reagál, próbáljunk meg távolodni tőle, vagy guggoljunk le, esetleg mutassuk fel egyik kedvenc játékát.
Semmiképp se szidjuk össze, ha nem engedelmeskedik, ne rángassuk, ne üssük meg, ugyanis később nem szívesen jön hozzánk, mivel úgy gondolja, ha odamegy, csak verést kap.
Ha pórázzal tökéletesen megy, megpróbálhatjuk anélkül, később egyre távolabbról is.

ÜLTETÉS

Célszerű a kutyát pórázra venni hozzá. Legyen nálad valami jutalomfalat. Állj a kutyád mellé közvetlenül, úgy, hogy ő a bal oldaladon legyen, jobb kezedben tartsd a pórázt úgy, hogy feszüljön. Add ki az "ül" parancsot, bal kezedet a kutya marjától húzd a fara felé, és nyomd le azt.
Ha ez sikerült, jutalmazd meg.
Ha pórázzal már megy, ezt is próbáld meg anélkül, később távolabbról is (ez csak úgy fog menni, ha a kutyád már tudja a helyben maradást.)

FEKTETÉS

A póráz kezdetben legyen a kutyán. Ültessük le, majd a "Feküdj!" parancsszót kiadva jobb kezünkkel húzzuk a föld felé a pórázt, ballal pedig nyomjuk lefelé a kutya marját.
Másik módszer, ha egy kis jutalom falatot tartunk az egyik kezünkbe, és a föld felé közelítünk vele, mire a kutya követi a kezünket, és lefekszik.
Itt is segíthetünk neki azzal, ha a nyakánál lefele nyomjuk őt.
Ha lefeküdt, jutalmazzuk, adjuk neki az eledelt. Próbáljuk egy kis időre fekve tartani, nem jó, ha azonnal felpattan.
Ha így már megy, póráz nélkül is kipróbálhatjuk. Ezután pedig kicsit távolabbról is. Ekkor álljunk vele szembe, ültessük le, hogy helyben maradjon.
Távolodjunk el, (kezdetben egy - két lépésre), nyújtsuk ki a jobb kezünket vállmagasságban

előre, tenyérrel lefele, majd mutassunk vele a föld felé, és így adjuk ki a "Feküdj!" parancsot.

HELYBEN MARADÁS

Nehéz gyakorlat, mert minden kutya ragaszkodik a gazdájához, és az otthagyja őt, eltávolodik tőle. Éppen ezért, ennél a gyakorlatnál igen nagy türelemmel kell lennünk a tanítványunkkal szemben.

Eleinte itt is célszerű pórázon tartani a kutyát.
Álljunk elé, ültessük le, majd tenyerünket tartsuk ki vállmagasságban előre és adjuk ki a parancsot: "MARADJ!". Óvatosan távolodjunk tőle, kezünket továbbra is kitartva. Ha megmozdulna, kicsit rántsuk vissza a pórázt. Semmiképp ne legyünk vele durvák. Próbáljunk meg kisebb, majd később egyre nagyobb köröket írni körülötte. Ha már megy levehetjük a pórázt, és gyakoroljuk úgy, egyre távolabbról.

Nem dicsérjük a kutyát távolról, mert könnyen megtörténik, hogy elindul felénk!

SZABÁLYOS "HÁTRA ARC"

A kutya a bal oldalunkon halad, a póráz a bal kezünkben van.
Állj meg, és fordulj el egy helyben balra, a kutyát vezesd a jobb oldalad felé, és mikor a jobb oldaladhoz ér, vedd át a pórázt a jobb kezedbe, azzal vezesd át a hátad mögött.
Mikor a bal oldaladhoz ér, a hátad mögött vedd vissza a bal kezedbe.

A gazda mindig őszintén motiváljon. A kutya mindig észreveszi a "csalást".

A kutyának éreznie kell azt is, hogy a dicséret a gazda számára is örömet okoz. A jutalmazás megerősítést jelent, azonban tudnunk kell azt is, hogy a dicséretet nem adhatjuk nyakra-főre. Tapasztalatok szerint, akkor a legerősebb a motiváció, ha minden sikerre reagálunk, de csak minden 7-8-dik helyes cselekedetet erősítünk meg pl. jutalom falattal. Amennyiben a megerősítés ennél gyakoribb vagy ritkább, akkor a motiváció nem optimális