A fiatal kutya kiképzése

Akárcsak a házépítésnél, a kutyasportnál is legfontosabb a megbízható alapozás, melyre később a haladó technikák felépíthetők. Az agilitynél az akadályokkal való megismerkedés vagy a munkakutyák szabályos pórázon haladása már mind ilyen haladó technika. Mit is kell tehát tudnia egy kutyának, mielőtt elkezdünk vele dolgozni a pályán?

Akárcsak a kisgyerek - és a kölyökkutya is - mielőtt futni kezd, megtanul mászni, majd járni. Így a kölyöknek is először meg kel tanulnia gazdáját mint falkavezért elismerni, mindig és minden szituációban! Nem fordulhat elő, hogy „Bendzsike olyan aranyos kutyus, de ha a csontját akarom elvenni, hörög, mint egy oroszlán.” Élete legnagyobb részét egy sportkutya sem a pályán és a versenyeken tölti, hanem családtagként emberek között. Mielőtt elfog minket a becsvágy a versenyek, kiállítások iránt, a kutyát emberi közösségben, a mindennapi életben kell iskolázni és előkészíteni. Minden további kiképzés mindenekelőtt a kutya és gazdája közötti intenzív kapcsolatra és a megfelelő szocializációra épül. A nemkívánatos magatartást AZONNAL és KONZEKVENSEN, megfelelő mértékű szigorral meg kell torolni. Mindegyik kutya különböző mértékben akaratos, más-más képességekkel, temperamentummal megáldott lény. Így van, amelyiknél egy élesebb szó is hatásos lehet, másnál egy erőteljes megrázás vet csak véget a nemkívánatos magatartásnak, más kutyát erőteljesen a földre kell nyomni, hogy érvényt szerezzünk akaratunknak. Az alkalmazandó szigor erősségét a pillanatnyi szituáció is meghatározza. De sose feledjük megdicsérni, megsimogatni kutyánkat, ha valamit helyesen csinált vagy abbahagyta a szerintünk helytelen cselekvést.

Nagyon fontos, hogy a kutya tudja, a gazda a falkavezér! Hiába ismeri és érti meg a különböző parancsokat, ha csak akkor csinálja meg, mikor kedve tartja. A kutyának akkor is teljesítenie kell, ha nincs hozzá kedve. Ha például kiadjuk az „állj” vezényszót, mindenképpen meg kell állnia, és nem az úttestre rohannia, ahol a közeledő autó elgázolja. Tehát a kiképzési módszerek hiába épülnek játékra, dicséretre, bizonyos mérvű kényszerre szükség van. És ez egyáltalán nem kegyetlenség, hanem kifejezetten természetes dolog: a kutya ill. a farkas a természetben élve sem tehette mindig azt, amit akart, hiszen szigorú törvényekre épülő falkában élt. S ha megszegte a szabályokat, nemcsak egy pórázrántás volt a büntetése.

Kényszer alkalmazásával azt közöljük a kutyával, hogy egy bizonyos magatartása nem kívánatos. Azonban ugyanabban a pillanatban ezáltal egyben egy kívánatos magatartást is kínálunk neki, amelyet követve a kényszert megszüntetheti. Vegyünk egy konkrét példát: ha kutyánk pórázon vezetés közben lemarad vagy eltávolodik tőlünk, mindaddig egy pórázrántással büntetjük (kényszer), míg nem jön szabályosan mellettünk, mikor is azonnali dicséretünkkel tudatosítjuk benne a kívánatos magatartást (kényszer elkerülése). A szóbeli dicséretet simogatással, a kutyára való rámosolygással is összeköthetjük, s legközelebb a kutya, hogy a kényszerhatást kikerülje, a számára kellemesebb következményekkel járó megoldást, azaz a „lábhoz” vezényszó helyes végrehajtását választja, amiért nekünk természetesen ismét meg kell dicsérnünk.

Bizonyos mértékű kényszer nélkül tehát nem lehet eredményes a kiképzés. Minél kevesebbszer, de annál célzottabban kell alkalmaznunk, és mindig úgy, hogy kutyánk a kényszer elkerülésével a helyes magatartásnál kössön ki. Fiatal kutyánál azonban még olyan (játékos) feladatokat kell alkalmaznunk, ahol nincs szükség kényszerre. Bármilyen sportkutyáról is legyen szó (agility, őrző-védő stb.), kimondhatatlanul fontos a megfelelő zsákmányolóösztön megléte, s annak fejlesztése fiatal korban. Nemcsak az apportírozás, az őrző-védő munka, hanem motivációs hatása révén az egész kiképzés alapját képezi. Ösztönről lévén szó, a tréning során csak bizonyos mértékig fejleszthető, befolyásolható. Kiváló eszköz a fiatal kutya apportkedvének felkeltéséhez az Amerikából származó „spring-pool”. Egy hosszabb rúd végére két-három méter hosszú kötélre erősítsünk egy ún. ütőzsákot, vagyis egy olyan erős anyagú, kitömött hurkát, amire a kutya kényelmesen ráfoghat. Ennek a módszernek az az előnye, hogy a fiatal kutya minden külső behatástól, kényszertől mentesen kergetheti és foghatja meg zsákmányát. A kutyát tehát nem zavarja sem gazdája, sem más segítő személy, de mi mégis szabadon mozgathatjuk „horgászbotunkat” a menekülő zsákmányt imitálva, kutyánk érdeklődését felkeltendő. A játék során ügyeljünk arra, hogy a testileg még nem teljesen fejlett kutyával az ütőzsákot inkább csak a földön húzva játsszunk, mert az ugrálás a magasba rántott zsákmány után sérülést okozhat. Kutyánk  egy éves koráig a zsákmányoló ösztön fejlesztése, az apportírozókedv kialakítása a legfontosabb feladat. Ezzel párhuzamosan nem szabad megfeledkeznünk az „ereszd” parancs megtanításáról sem, ez egyben kiváló módszer a gazda mint falkavezér tekintélyének megszilárdításához, másrészt fiatal korban még nem igényel semmilyen erőszakos behatást. Ha a kölyök nem akarja játékát odaadni, a pofákra gyakorolt finom nyomással, s az „ereszd” parancs egyidejű kiadásával bírjuk rá a tárgy átadására. De amint elvettük tőle, mondjuk a teniszlabdát, azonnal mozgassuk is előtte ide-oda, hogy ismét megfogja. Ezt ismételjük meg néhányszor, majd mielőtt a kutya ráunna, dugjuk el a játékot. Naponta inkább többször, de rövid ideig gyakoroljunk így. ( A fogváltás alatt vigyázzunk, nehogy fájdalmat okozva kutyánknak, örökre elvegyük a kedvét az apportírozástól.)

Bármilyen kiképzés eredményes motivációs eszköze lehet a jutalomfalat, de kiállítási kutyák felkészítésénél szinte elengedhetetlen szerepe van e jutalmazási módnak. Számos fajtánál a legtetszetősebb bemutatási az, ha a kutya felvezetőjével szemben állva, a legelőnyösebb pózban, figyelő testtartásban mutatja magát. E produkció kulcsa a gazda kezében rejlő ízes falat. A gyakorlást már kölyökkorban elkezdhetjük, s az esetek többségében, ha a kutyát még nem jutalmaztuk így más feladat (pl. az ültetés) végrehajtásáért, a falat felmutatásakor a kutya automatikusan a kívánt pózba áll. Kezdetben néhány másodperc, majd egyre hosszabb idő elteltével kapja meg a jutalomfalatot. Ha már tisztában van vele, mit is kell csinálnia, hogy megkapja a finomságot, kijavíthatjuk az apróbb hibákat (pl. nem megfelelő végtagállás.) Fontos, hogy a kutyát csak akkor jutalmazzuk, ha a kívánt pózban áll.