KAUKÁZUSI JUHÁSZKUTYA

Szûkebb hazája Észak- Kaukázus, Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia, és a környezõ kisebb Köztársaságok. Nagyon nagy számban fordul elõ Oroszország európai és ázsiai területén, Ukrajnában és a Balti-államok vidékén. Ázsia felé haladva egyéb speciálisan tájjellegû változatai is kialakultak.     A fajta története, kialakulása Története az ie. elsõ századig vezethetõ vissza, ahol egy örmény cár alkalmazta elõször hadikutya ként a római légiók ellen. A késõbbiekben a fajta története nagyon hasonlított egyes õsi magyar fajtákéhoz. Szerepe nem az állatok terelése volt, hanem azok védelme a farkasok, medvék és haramiák ellen. A kemény és rideg életkörülmények egy tekintélyt parancsolóan hatalmas, izmos félelmet nem ismerõ kutyát alakítottak ki. A késõbbiek során is az ember a fajtát elõszeretettel használt háborúskodások alkalmával. Nem véletlen, hogy a kaukázusi juhász szinte mindenféle õrzõ-védõ munkára szinte tanítás nélkül is alkalmas, hiszen a vérében van az ilyen irányú feladat. A volt SZU területén ma is közkedvelt rendõr és katonai kutya.   Viselkedés és jellem A kaukázusi juhászkutya szinte megközelíthetetlen, csak a gazdáját és annak családját fogadja el. Õ értük és a rábízott terület védelméért az életét hajlandó feláldozni. Nem ez az a fajta, amelyiket a vendégségbe érkezõ vendégsereg boldogan végig gyömöszölhet. Idegenekkel szemben rendkívül bizalmatlan, harapós fajta. Mint sok igen okos fajta Õ is fent hordja az orrát, sokszor makacs, akaratos. A nevelése rendkívüli figyelmet igényel már kölyök korától kezdve. Határozatlan, labilis gazda keze alá ilyen kutya nem való. Ilyen gazda mellet idõ kérdése, hogy kutyája mikor akarja majd átvenni a falka irányítását. Fontos, hogy a nevelést fiatal korban végezzük. Felnõtt példány nevelésére, komoly szakemberre van szükség.   Általános leírása: Színe: vörös, szürkésbarna, tarka de szinte minden megengedett, kivéve a fényes fekete és májszínû barna, ez kizáró ok. Marmagasság: kanoknál 67-75 cm, illetve szukáknál 62-70 cm. Súlya 40- 50 kg.