A lány, aki nem szerette a lovakat.

Hogy, hogyan történhetett ez? Gondolom el se tudjátok képzelni hogyan történhetett ez meg. Képzeld el, a szüleidnek van egy farmja, és ott éltek (mindenki álma). Két istállótok van: egy nagy, az új istálló 15 boxos, és van egy pici régi istálló, mindössze 5 box van benne. Van 5 shire, 2 clydesdale, és 7 hátaslovatok. A hátaslovakon tanítanak lovagolni, főként ez a bevétel, és a többi lóval kocsit húzatnak. Járnak versenyekre, és kibérlik sokszor a lovas kocsit. 10 éves vagy, és az anyukád egyszer elmegy tereplovaglásra. Súlyos lovasbalesetet szenved, és utána nem épül föl, a kórházban hal meg. Te a lovakat gyűlölni kezded, mert ők vették el tőled az anyukádat.

5 éve történt, de te azóta a lovak közelébe se megy már Kiki. Utálja őket, egyszer az egyik shire véletlenül a lábára lépett, és még jobban utálni kezdte őket, mert eltört és 2 hónapig gipszben volt. Apja és nevelőanyja mindent megtesz, hogy megszeretessék Kikivel a lovakat, de minden hiába. Kikinek ha ki kell takarítania egy boxot, és a ló barátságosan közelít felé, rácsap a farára, és gorombán bánik velük. Fél tőlük, de ezt nem meri bevallani még magának se. Kiki el akar kerülni otthonról, hogy minél messzebb legyen a gyűlölt állatoktól, így mikor tehette felvételizett 8.-ban egy középiskolába, és 9.-től már kollégiumi lakó lesz. Akár maradhatott is volna, mivel 8 osztályos gimnáziumba jár, és ide 4.-től egészen 12-ig lehet járni, de ő hajthatatlan volt.

Nyár van… -Nincs suli!!! Nincs suli!!!- örvendezett Kiki amikor az évzáró után hazaért. -Na, hadd lássam azt a bizonyítványt!- mondja mosolyogva Karolin a nevelőanyja. Kiki rögtön át is nyújtja, jó tanuló nem szégyenli a jegyeit. Amikor Karolin elolvasta, és visszanyújtja, ezt mondja: -Menj, mutasd meg apádnak is, az istállóban van. Kiki boldogan szalad be az istállóba, néhány ló felnyerít, de ő nem foglalkozik velük, apjához szalad, és átnyújtja neki a bizonyítványt. László mosolyogva megveregeti lánya vállát, visszaadja, és elkezdi tolni a talicskát, az első boxnál megáll, és bemegy. Kiki zsebpénzt remélve követi a boxhoz, de odakint megáll, és a névtáblára téved a tekintete. Sári Ez állt rajta, egyszerű réztáblán volt, bentről pedig egy pej kanca kukkantott kifelé, és barátságosan prüszkölt. Kiki elhúzódott, és megpróbált nem figyelni a lóra. László befejezte a boxot, és fejét csóválva nézett lányára. -Mit tegyek veled, te lány?- hangzott a költői kérdés, de Kiki válaszolt. -Kijavítottam a hármasaimat, adhatnál egy kis zsebpénzt.- László a zsebébe nyúlt, és mintha már előre felkészült volna, átadta a dupla zsebpénzt, amit félévkor ígért neki, ha kijavítja a hármasait. Kiki kiszaladt az istállóbál, de apja utána szólt: -Kiki, szeretném, ha nyáron kivennéd a részed a régi istálló felújításából!- Kiki megállt, de utána sietett is rögtön a szobájába. A pénzt eltette a perselybe, lehuppant az ágyára, és elővette párnája alól anyja mosolygós képét.

Néhány nap múlva apja újra felhozta a témát:
-De apa, nem szeretnék segíteni, ugyanis elmegyek!- válaszolta mérgesen. De igazából más oka volt, viszont azt is tudta, hogy ezt a csatát nem nyerheti meg.
-Gondoltam, jól jönne egy kis zsebpénz-kiegészítés.- mondta László nyugodtan.
-Hát... nem tudom… Mit kéne csinálnom?- mondta megadóan, de közben arra gondolt, hogy vége a nyugodt délutánoknak, amelyeket a régi istálló egyik elhagyatott boxában töltött.
-Megjavítom a törött deszkákat, kifestek, meg ilyenek. Csak a kosztól nem látni semmit. Meg az itató is elég rossz állapotban vannak.- Töprengett László, azután végül újra megszólalt: -Végül is ki kell takarítanod előtte, és miután végeztem a javásokkal, és a festéssel.
-Rendben… úgy sincs sok tervem a nyárra. Mikor kezdjek neki?
-Akár ma is. A lényeg az, hogy minél hamarabb végezz vele.
-Oksa.- Mondta kissé átszellemülten, és rohant is. Összeszedett pár rongyot, két vödröt, és az egyiket tele is tette tisztítószerekkel. Megállt, az istálló előtt, és azon töprengett, hol kezdjen hozzá. A nap szépen sütött, és úgy döntött kívülről áll neki, hozta a slagot, és egy gyökérkefével nekiállt letisztítani.

Egy hónap múlva apja napnyugtkor kiállt a teraszra, és mosolyogva nézte lányát, aki épp összeszedi a dolgait. Fáradtan, de munkájával megelégedve jött a ház felé. Apja rámosolygott, és Kiki viszonozta. -Hát, elkészültem.- mondta Kiki. -Hát elkészültél.- mondja apja, és rémületet tettetve nézett lányára. -Jajj, mostantól nem hívhatjuk régi istállónak. Hiszen nagyon is új.
-Igaz… Akkor hívjuk mostantól kis istállónak.- Válaszolta Kiki, és meglökte apját.
-Rendicsek.- mondta László viccesen. -Na, spuri, fényesítsd, ki magad is!
Kiki aznap boldogan feküdt le tudatában annak, hogy az istállóval nem lesz több gondja, mert mindent elrendezett, kitisztított, és apja kijavított.
Kiki másnap visszatért az istállóhoz, és meglepődve vette észre, hogy Karolin épp azon ügyködik, hogy puha almot terítsen le szét az egyik boxban. -Jó reggelt Kiki!- köszöntötte mosolyogva. -Máris lovak kerülnek be?- kérdezte Kiki kíváncsian, és kissé szomorkásan.
-Csak egy.- Hangzott a rövid válasz. -És a te feladatod lesz, rendben tartani őt! Úgyhogy jobb lesz, ha figyelsz mindenre, mit hogyan kell csinálni!- kiáltott a távozó lány után, akit már szerencsére nem hallott. -A francba! Még hogy én takarítsam? Szó se lehet róla! Felőlem, aztán lehet kész trágyadomb is alatta, többet be nem megyek oda. Főleg, ha ganéjoznom kell!- Kiki mér nagyon megbánta, hogy zsebpénz-kiegészítésért hajlandó volt takarítani. -Úgyse maradok már itt sokáig.

Másnap reggelinél morcosan ült az asztalnál. Karolin megpróbált a kedvében járni, és palacsintát készített a kedvencét, de Kikit nem vidította föl semmi. Apja komoran lépett be az ajtón, Karolinra nézett, és megcsóválta a fejét. Mikor Kiki befejezte a reggelit, (megjegyzem elég gyorsan ment neki, egyrészt, mert finom volt, másrészt nem volt sok kedve azok után, ami reggel történt) felállt az asztaltól, és meg se köszönve a reggelit, az udvarra ment. Nem sokkal később a konyából ideges hangok szűrődtek ki. Kiki az ablakhoz lopódzott, és fülelt.
-Hiába, nem tudom rávenni.- Halotta Lászlót. -Nem fogja kitakarítani többé egyik boxot se. Jövőre kollégiumba megy, és nem fog utána visszaköltözni valószínűleg. Néha azt kívánom, bárcsak ne vettem volna meg Sárit. Nagyon jó oktatóló, de nem terepre való.- Kiki szeme könnyel telt meg, szeretett volna berohanni apjához és megölelni, de mégis inkább egyedüllétre vágyott. Könnyes szemmel rohant a kis istállóhoz, és megfeledkezve mindenről berontott az első boxba, nem tűnt föl neki, hogy ki kellett nyitni, és a puha szénába dőlt. Egyszer csak egy puha orr bökte hátba…