1987-ben, a nagy DM-korszak fénykorában alakult hazai szintipop trió. Egy „Csillag születik”-s győzelem és a nagy dirrel-dúrral beharangozott Induljon a banzáj c. nótájuk nagy sikere után, 1989 tavaszára megjelent az azonos címet viselő debütáló albumuk. Az akkori hazai szintetizátor-arzenál és a studió technika efféle zenéhez szokott rutinjának hiányosságai ellenére még mindig lényegesen igényesebb produkcióként tartható számon ez az anyag, mint az akkori hazai mainstream popipar jónéhány produktuma. Nem is maradt visszhang nélkül: a siker szinte viharos volt.
Az ezt követő 1990-es Jel c. albumuk is ezen a csapáson haladt tovább, egyengetve karrierjüket. A német Camouflage-hoz hasonlóan ők is megkapták a „magyardepesmód” titulust. Ennek annyiban köze is volt a muszikájukhoz, hogy a Mode hatása mind zenei megoldásokban, mind hangulati elemekben, mind kiállásban letagadhatatlan volt náluk (függetlenül attól, hogy ezt a tagok beismerik-e vagy sem). Sikerük titka talán az is lehetett, hogy ők sokkal könnyedebben, populárisabban, ha úgy tetszik slágeresebben, szórakoztatóbban közelítettek ehhez a zenei világhoz, mint az akkoriban zeneileg és mondanivalóban egyre inkább súlyosodó, komorodó Mode művek.
A későbbiekben viszont a mély dolgok felé való nyitás elérte a Banzai-t is. Ez a folyamat pedig az Orwell-mű ihlette 1984 c. harmadik albumukkal indult el. Egyre inkább jellemezte őket a koncepziózus gondolkozás, összeszedettség, s az 1991 végén megjelenő Pillanat Emlékműve c. album már egy elég érett, kezdeti gyermekbetegségeket kinövő alkotás volt.
A csúcspont (nálam legalábbis) azonban az 1992-es Elmondatott c. lemez volt, ami szerény véleményem szerint a csapat legerősebb alkotása. Itt már (kivéve a Come On Angel c. számban Ákos kissé vicces erőltetett angolkodása) eltűnik a hiányérzetem, akár szakmai, ahkár hangulati, akár intellektuális szemszögből nézem az anyagot. Kitűnő a koncepció, és végre a hazai stúdiók is kezdtek ráérezni, hogyan kell az efféle muzsikáknak megszólalni. Ekkorra már a csapat több BS-beli fellépésen túl volt és azt hiszem, sikerei csúcsán járt.
1993-ben egy különös albummal rukkoltak elő, Régi és Új címmel. Ahogyan a cím stílszerűen mutatja, az album első fele régi slágereik (Ősi láng, Valami véget ért stb.) új remixeit, a másik fele pedig vadiúj nótákat tartalmaz, amelyek remekül sikerültek (Régi és Új, Búcsúdal, Éjjel a városban). Ezután sajnos meghanyatlott a felfelé ívelő karrier, mivel a csapaton belüli nézetkülönbségek egyrre inkább kezdtek kiéleződni.
Ez idő tájt kezdett Ákos szólókarrierje sikereket elérni, a csapat többi tagja pedig talán már mást szeretett volna csinálni. Először Menczel Gábor billentyűs távozott a zkr.-ból és az 1994-es, kissé haloványra sikerült Jóslat c. albumuk után gyakorlatilag feloszlottak. Azóta Hauber Zsolt és Menczel Gábor pop-producerkedéssel foglalkozik, Ákos pedig egyre nagyobb ideológiai-intellektuális és filozófiai töltettel igyekszik egyengetni szólókarrierjét.
AJÁNLOM AZ OLDALT
