Mac lakása

Georgetown

Aznap

19:55 helyi idő szerint

Jingo vakkantott egyet mikor megszólalt a csengő és kihívta Macet a konyhából, aki éppen a sütő ajtaját csukta be, majd kisétált az előszobába. Megszokásból kinézett a kémlelőnyíláson, még ha tudta is, hogy Jack és Sue az.

„Héjjj, gyertek be! Üdvözlet a Mackenzie Birodalomban. Sue, Jack örülök, hogy újra láthatlak titeket”-üdvözölte Mac mindkettőt egy öleléssel és megsimogatta Levit. Jingo Mac mögött állt, kicsit óvatosan a másik négylábú látogató miatt. Mac Jingot is megsimogatta. „Gyerünk Jingo, légy jó. Köszönj Levinak.” Levi, miután Sue jelzett neki, Jingohoz ment és szimatolt, majd miután nem érzett veszélyt elsétált és ledobta magát, majd röviddel utána Jingo követte. Mindhárman nevettek.

„Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy barátok”-nevetett Jack. „Sue mondta, hogy keresőkutya volt a Drogkeresőknél.”

„Igen, amíg véget nem vetettem a karrierjének”-válaszolta mosolyogva Mac. A kulcs hangjára a zárban Mac visszafordult az ajtó felé, szélesen mosolyogva amint Harm belépett az ajtón viszonozva a mosolyt.

„Szia Tengerész! Ideértél és majdnem időben. Meg vagyok hatva”-viccelt Mac, amint visszafordult Jackhez és Suehoz, hogy elmondja, hogy Harm hazament átöltözni mielőtt átjött Georgetownba. Az a tény, hogy a férfi kulccsal engedte be magát nem kerülte el  Jack, és Sue figyelmét, de úgy döntöttek megtartják ezt maguknak, míg el nem jön az ideje. Sem Mac, sem Harm nem említette meg, és nem úgy néztek ki, mint akik zavarban lettek volna. Úgy tűnt, mintha ez megszokott esemény lenne.

„Mondtam, hogy nem fogok nagyon késni. Fel is hívtalak, hogy szóljak, visszaértem Norfolkból. Azt is elmondtam, hogy hazamegyek és átöltözöm, mondhatom elég jó voltam.” Harm beleszimatolt a levegőbe. „O-ho, te főztél, Tengerész.”

Sue megszólalt. „Az illata nagyon jó.”

„És készen is van. Ha leültetek, hozom is.”

„Segíthetek?”-kérdezte Sue.

„Persze, köszönöm”-fogadta el Mac és a két nő kisétált a konyhába, mielőtt Harm Jackkel leült az asztalhoz, foci eredményekről beszélve.

A vacsora alatt Mac beavatta Jacket és Suet a Leavenworthben tett kiruccanásába, ahol patthelyzetbe kerültek Davisonnal, amíg az el nem döntötte, hogy alkut köt velük, amit elfogadtak mivel még így is megérte nekik, amíg bele nem keveredett az NCIS. Most már Sadiq összekötője került célkeresztbe náluk az elhamarkodott Stinger küldeménynél.

„Holnap megkeresem Gibbs-t. Biztos vagyok benne, lesz olyan jó és fizet nekem egy kávét valahol a városban”-ajánlotta Harm vigyorogva, miközben Mac kíváncsi pillantást vetett rá. „Rendelt nekem kávét, amikor kihallgattak – Megtagadtam a DNS minta adást a vizsgálathoz Sergei és Singer ellen, ezért azt remélte tudja majd használni a poharat. Nem ittam meg”-magyarázta.

„Majdnem letartóztatott”-mondta Mac, megállapítva a nyilvánvalót. Most, hogy visszagondolt, bűnösnek érezte magát, hogy ő és a többiek az Ügyészségen képtelenek voltak támogatni Harmot, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Az admirális utasította őket, hogy maradjanak távol a nyomozástól, és ők teljesítették a parancsot. Annak ellenére, hogy Harm bebizonyította, hogy megérti, még mindig bűnösnek érezte magát az eset miatt. Ez egy olyan kérdés volt, ami időt adott neki, hogy vegye az akadályt, de tudta hogy Harm tudatában volt az érzéseivel és ez nem okozhat semmi kárt a kapcsolatuk jelenlegi helyzetében.

Jack Suera pillantott és mulatatta a látvány, ahogy Sue nemcsak Harm és Mac száját nézte, hanem a szemeiket is. Emlékeztette magát, hogy később, amikor lementek, kérdezze meg erről. Ezalatt visszaült a tányérjához és megköszönte Macnek a finom vacsorát. Sue ugyanígy tett. Mac gúnyosan meghajolt és elkezdte leszedni az asztalt.

„Helyezzétek magatokat kényelembe, hozom a kávét”-mondta, amint Harm felállt, hogy segítsen neki.

Jack és Sue el voltak foglalva a beszélgetésükkel, míg Harm eldöntötte, hogy szerez magának egy kis extra ’desszertet’. A kezét Mac dereka köré fonta és az orrával megérintette a nyakát.

„Harm!”-sikította Mac, a kezét a szája elé kapva, hogy elfojtsa a hangját. Kuncogott, amikor Harm elért egy csikis pontot, amit ismert a füle mögött. „Oh, Pilóta, sok bajt keresel ezzel!”

„Minden rendben. Mindig ’bajba’ kerülök veled”-súgta Harm a bőrének, és Mac tudta, hogy Harm nevetett. „Csak egy kis extra desszertet keresek, mielőtt újra csatlakozunk a vendégeinkhez.”

„Desszertet, huh? Ez megteszi?”-kérdezte Mac, mielőtt megfordult és nekidőlt Harmnak elfogadva Harm csókját. „Kaphatsz még, miután a vendégeink elmentek”-ígérte. Harm dobott egy gyors csókot az orrára megjegyzésként és bevitte a tálcát, rajta bögrékkel, tejszínnel és cukorral a nappaliba, amíg Mac a kávéskannát hozta.

„Figyelmeztetnem kell titeket”-mondta Harm, miközben letette a tálcát „Mac kávéja tengerészgyalogos kategória – ami az erős, erősebb és ’meddig tud a kanál egyenesen állni a csészében’ -ből ered”-amiért egy fenyegető pillantást kapott fizetségül Mactől.

„Kérlek, ne figyeljetek rá, mindig majrézik, ha arra kerül a sor, hogy ’igazi’ kávét igyon. Mindamellett, csak akkor van szükségem a ’kanál a csészében’ dologra, mikor egy ügyön dolgozunk.

Jack és Sue nevetett az ugratásaikon és folytatták a kávézást. Harmnak még mindig megvolt a fél csésze kávéja mialatt a többiek már megitták.

Amikor eljött az estéjük vége mind a négyen felkeltek a kanapéról és a székekről, majd az ajtóhoz mentek.

„Köszönjük. Nagyon jól éreztük magunkat ismét.”-mondta Jack, elismerő bólintással és egy mosollyal Suetól., aki maga is megszólalt.

„Mindazonáltal nem bánjuk, hogy tudomást szereztünk Mattieról szóval legközelebb nálunk ehetnénk mindannyian.” Jack meglepetten nézett, de bólintott és rámosolygott Macre és Harmra.

Miután magához hívta Levit, Sue felcsatolta a pórázát, majd elhagyták a lakást Jackkel és a lift felé mentek. Mac és Harm nézték, ahogy eltűnnek a sarkon, majd visszatértek a lakásba, az ajtót bezárva maguk után.

„Ha jól emlékszek, ígértél nekem még desszertet, Tengerész”-mondta lágyan Harm, a karjaiba húzva Macet.

„Hmmm, úgy tettem volna … „-tűnődött Mac, mielőtt a kezeit a férfi nyaka köré fonta.

Sue lakása előtt

valahol Washington DC-ben

 később még aznap este

Sue csendben ült Jack kocsijában, tudatában annak, hogy milyen közel vannak egymáshoz és nem volt biztos benne, hogy dühös-e rá.

Nagyon könnyű volt Macnek azt a megjegyzést tenni a ’következő alkalomról’ mintha ő és Jack egy pár lenne, akik viszonozzák a meghívást a barátainknak. Rendben van, tudta hogy Jack a barátja volt, de nem voltak ’egy pár’. Nem mintha ezelőtt nem gondolt volna már erre és természetesen Lucy próbálta őket összehozni! Ezen a gondolaton elmosolyodott és abban a percben Jack ránézett.

„Vicces valami?”-kérdezte lágyan rámosolyogva.

„Csak valami, amit Lucy mondott”-felelte és viszonozta a mosolyt. „Bocsánat, ha kínos helyzetbe hoztalak Jack. Nem akartam ennyire… merész lenni.”

„Miért? Nem voltam semmi miatt zavarban”-válaszolta Jack.

„Amiért azt mondtam Sarahnak és Harmnak, hogy jöjjenek el enni hozzánk legközelebb.”

„Ah, Sue, semmi baj. Tényleg. Már nagyon várom. Habár valószínűleg az én lakásomat kellene használnunk. Lucy talán elkezdene egy kicsit gyanakodni, hogy úgy viselkedünk, mint egy pár.”

„Nem bánod?”-kérdezte csendesen Sue, majd mosolygott. „Köszönöm Jack. Tudod, még mindig meg tudsz lepni.”

„Akkor jó, mert te is meg tudsz lepni engem.”

„IGAZÁN?” Sue nem tehetett róla, de megdöbbenés hangzott a hangjában és Jack vigyorgott, áthajolva a sebességváltón és megérintette az arcát.

„Igazán”-motyogta, majd hozzátette. „Gyere Hamupipőke, jobb lesz, ha beviszlek, mielőtt elütik az éjfélt, mert különben Lucy a sarkamban lesz. Maradj csak, kinyitom neked az ajtót.”

Sue mosolyogva ült és csodálkozott magában a férfi tettein, amint Jack megkerülte az autót és kinyitotta neki az ajtót, a kezét tartva, hogy kisegítse, majd a hátsó ajtóhoz lépve azt is kinyitotta és kihívta Levit. Levi leugrott az ülésről és türelmesen leült a járdára, amíg Sue felcsatolta a pórázát. Jack megvárta, majd elkezdett mellette lépdelni, ahogy a nő az üveg bejárati ajtó felé sétált a lakása épületénél. Amikor Jack tartotta az ajtót neki, majd besétált utána, Sue szembefordult vele, ami a vártnál sokkal közelebb hozta hozzá.

„Ez… Innét már biztonságban vagyok, Jack.”

„Tudom, csak biztosra akarok menni.” Jack válasza világos ugratás volt, de Sue látta, ahogy a szemei elhomályosodnak, ahogy belenéztek egymáséba. Sue csendesen bólintott és a lakása ajtaja felé ment. Mielőtt a kulcsot a zárba tudta volna tenni, Jack megállította a mozdulatban. „Itt mondok búcsút Sue-t. Most már tudom, hogy az ’otthon’ biztonságában vagy. Holnap találkozunk. Oké?”

„O… Oké…”-válaszolta Sue, egy kicsit megzavarodva az udvariasságától, és nagyot csalódott, mikor egyszerűen felemelte a kezét és az ujjai hozzáértek az ajkához. Jack megfordult és elkezdett visszasétálni a lifthez. Sue nem halhatta, hogy a férfi azt motyogja ’francba’, de látta, hogy visszafordul, és egyenesen felé sétál, az arcát gyengéden a kezeibe vette és öntudatlanul megcsókolta. Amikor a szempillája nyugtalanul megrebbent és a szemét kinyitotta Sue viszonozta tekintetét.

Mikor szétváltak levegőért, a homlokukat egymáson pihentették és mindketten szívből jövően azt mondták ’váó’. Jack volt az első, aki visszanyerte a tudatát és lenézett Suera.

„Nos ez egy újabb meglepetés volt… és csodálatos”-motyogta Sue és rámosolygott.

„Nagyon szeretnélek újra megcsókolni, de nem hiszem, hogy meg tudok állni egy csóknál és Lucy lehet, hogy ott van az ajtó túlsó felén, vár rád, hogy mesélj neki az estéről. Nem hiszem, hogy túlságosan örülnénk, ha kitalálja, mit csinálunk a folyosón.”

„Meg lennél lepve”-tette hozzá lágyan nevetve Sue. „Lucy azóta próbál házasságszervezőset játszani velünk mióta először látott minket együtt.”

„Tényleg? Nos, tekinthetjük ezt a második randinknak, elvégre már találkoztunk Harm-mal és Mac-kel egy este.”

„Gondolod, hogy ezt nevezhetjük harmadik randinak?”-kérdezte Sue, félig félve, hogy Jack csak viccelt.

„És többet”-mondta gyengéden Jack, tudva, hogy Suenak fenntartásai vannak a saját értékeivel szemben. „Legkevesebb két randink van még, amire azt terveztük, meghívjuk Harmot és Macet, hogy csatlakozzanak hozzánk és még egy pár, amin senki más csak mi leszünk” Jack megállt és lenézett Levira, aki vakkantott egyet. „és Levi”

„Jól hangzik” Sue mikor felérte megcsókolta Jacket, majd hátradőlt, hogy újra a szemébe nézhesen. „Holnap találkozunk”-suttogta amint kinyitotta az ajtót, beengedve maga előtt Levit, majd rácsukta azt Jackre, integetve és mosolyogva. Amint nekidőlt az ajtónak lehunyt szemekkel Levi felugrott rá és a lakótársa bámuló szemei ostroma alá került.

„Nem érdekel <hány> óra van! Mindent el kell mondanod”-sikította Lucy alig megfékezhető örömmel.

Vietnami Emlékmű

Washington DC

péntek reggel

08:30 helyi idő szerint

„Parancsnok, jó újra látni!”

„Mr. DiNozzo, öröm önt is újra látni. Mr. Gibbs” Harm, tengerész egyenruhában - ez a találkozó, azért valahol hivatalos volt - kezet nyújtott mind a két férfinak.

Anthony DiNozzo és Leroy Jethro Gibbs fogadták a köszöntést, majd helyet foglaltak Harm mellett, közel az emlékműhöz.

„Látom újra csatlakozott a Haditengerészethez, parancsnok. Az admirális nem továbbította a leszerelési papírjait?”-kérdezte bőbeszédűen Gibbs, nem nézve Harmra. DiNozzo köhögés mögé rejtett egy gúnyos röhögést, majd rávigyorgott a két férfira.

„Ha tudja, hogy otthagytam a Haditengerészetet Gibbs, feltételezem azt is tudja, hogy ugyanúgy a papírjaimat is továbbították és azóta visszavonták a kilépésemet.”

Ekkor Gibbs elfordult és a szokásos kihúzó mosolyát mutatta. „Touche parancsnok. Szóval, ön hívott ide. Milye van a számomra?”

„Mondtam Tonynak, hogy tartozom maguknak, mivel tisztáztak engem. Szóval most itt a lehetőség, hogy visszafizessem a szívességet. Megbízható forrásból van néhány információnk, ami Sadiqkal kapcsolatos, de jelenleg megfeneklettünk. Miközben várjuk a következő lépését, reméljük, hogy maguk fel tudják használni a kapott információkat. Az eredeti ügy még mindig az Ügyészségé, de az információk, amiket azóta szereztünk, ott van az asztalon maguk számára, ha akarják.”

„És az egyetlen dolog, amit akar, hogy tájékoztassuk?”-erősítette meg Gibbs és válaszul bólintott. „Szóval, mit akar személy szerint kihozni ebből a megegyezésből?”

„Azt reméltem, egy kicsit segítőkészebbek lesznek, mint a CIA, nem beszélve arról, hogy honnét származik az ötlet.”

„Oh, tudom, honnét van Harm. Csak tudnom kellett hogy talált magára. Miss Thomas, úgy tűnt fel, mint az FBI titkos fegyvere és nagyon szeretnék vele találkozni.”

„Ezt magának kell elintéznie vele Gibbs” Harm mosolygott, tudva, hogy jól lehet kimondatlanul, de Gibbs beleegyezett, hogy az NCIS az Ügyészséggel együtt dolgozzon ezen az ügyön.”

„Rendben” Gibbs felállt és DiNozzo követte példáját. „Hol találhatom meg?”-kérdezte Harmot, aki adott neki egy névjegykártyát.

„Itt a rendes Ügyészségi számom, amit már ismer és a mobilom száma, amit megváltoztattam Singer halála után.”

„Ügyes húzás. Akkor kapcsolatban maradunk, és Harm... köszönöm” Gibbs nem részletezte miért volt a 'köszönöm'. Egyszerűen megrázta Harm kezét és elsétált. DiNozzo is kezet fogott vele és sietett utolérni a főnökét. Harm nézte, ahogy a két férfi elmegy, majd a fal ismerős részéhez sétált, amit általában csak szenteste szokott meglátogatni. Nem volt ugyanolyan ez a látogatás, mint az apja eltűnése estéjének évfordulóján, így csak nyugodtan állt és végig nézett a neveken a falon, pontosan tudva hova van az apja neve vésve. Most nem csak az apja, de a többi név előtt is tiszteletét fejezte ki. Amint hátralépett, tisztelgett és megfordult így szembe került Mac-kel.

„Gondoltam, hogy itt talállak. Amikor mondtad, hogy Gibbs-szel az Emlékműnél találkozol, eldöntöttem teszek egy kis kitérőt. Nincs ellenedre egy kis társaság?”

„Nincs. Kösz, hogy eljöttél. Más úgy itt lenni, hogy nincs szenteste, de még mindig jó érzés.”

Mac megszorította a kezét – nem mutathattak több ragaszkodást, míg egyenruhában vannak – majd elengedte azt és egymás mellett kisétáltak az emlékparkból, vissza az autóikhoz.

„Mit mondott Gibbs?”-kérdezte, mikor az autóik között álltak. Mac szokás szerint Harm Corvetteje mellett parkolt.

„Megpróbál kapcsolatot találni az információink között és szeretne találkozni Sue-val.”

„Sue-val? Miért? Jack, azt mondta hátát fordított neki, mikor segítséget kértek tőle.”

„Tudom, de feltételezem most egy kicsit több házi feladatot csinált és rájött, hogy mekkora tehetség valójában Sue.”

„Gondolod, hogy megpróbálja átcsábítani a csapatába?”

„Talán, de ez veszett ügy. Sue semmiképpen nem hagyja ott az FBI-t.”

„Rendben. Szeretnéd felhívni, mikor visszaérünk az Ügyészségre?”

„Igen, de csak, hogy szóljak, beszéltem Gibbs-szel. Most csak annyit tudunk tenni, hogy várunk, amíg Gibbs, Davison vagy akár mindkettő ki nem talál valamit.”

 „Oké. Követlek kifelé” Mac rávigyorgott Harmra, amint belehuppant a Corvetteje vezetőülésébe. Harm leguggolt és az ablakra támaszkodott, miután Mac lehúzta az üveget. „Mi van?”-kérdezte Mac, zavarodottan nézve Harmra, szokatlan viselkedése miatt.

„Miért akarsz a hátam mögött lenni, Mac?”-kérdezte.

„Egyszerű tengerész. Mert nagyon ’édes’ feneked van, hogy kövessék. Most, már indulj. Felrakhatod a kávét. Körülbelül akkorra lesz kész, mire visszaérek.”

„Azt tervezed lassan jössz?”-nevetett Harm, ismerve Mac sebesség szeretetét, mióta hozzájutott a Corvettejéhez.

Mac elkezdte feltekerni az üveget mire Harm visszahúzta a kezét, majd egy könnyed mozdulattal felállt, amit Mac csodált mialatt beindította a motort. Amint mondta, megvárta, míg  Harm beül az autójába, majd kihajt a parkolóból, miután ő követte volna. A két kocsi – az egyik újjáépített, a másik a bemutató teremből vásárolt – meggy vörös festésére ráestek a nap sugarai, ami csak több irigykedő szempárt vonzott, amint elhagyták a parkoló területét az országútra hajtva, Falls Church irányába.

Legfelsőbb Katona Ügyészség

Falls Church

Virginia

még aznap

09:30 helyi idő szerint

Harm felnézett, amint Mac besétált a konyhába. Mosolya őszintén meleg és üdvözlő volt, nem a híres pilóta-mosoly vagy az elragadó ’kisfiú’ mosoly, amivel bármit megkaphatott, amit akart, különösen a női nem képviselőitől egy mérföldes körzetben körülötte és valószínűleg ezen túl is! Mac viszonozta a mosolyt és közelebb lépett hozzá, amint Harm töltött a két csészébe. Egyikbe tengerész-erőset, a másikba az ő sokkal inkább mérsékeltebb-ízű kávéját.

Mac az állát a férfi rangjelzésén pihentette, amint átnézett a válla felett.

„Nem gondolja, hogy ez egy kicsit túl közel van ezredes?”-kérdezte Harm lágyan, tudva, hogy bármelyik percben beléphet egy másik Ügyészségi alkalmazott, beleértve az admirálist is.  Mac kissé elfordította a fejét és belesúgott a fülébe. Szavai csak egymásnak szóltak, de Harm majdnem felborította a csészéjét miattuk és Mac lágyan nevetett.

„Óvatosan parancsnok.  Nem akarhat bármit is leforrázni… Később egy darabban lesz magára szükségem.”

„Később?” Harm már hozzá volt szokva Macnek ehhez az oldalához, az ugratós csábítóhoz, de eléggé meg volt döbbenve a gyors érzelmi változásain.

„Mmhmm”-bólintott Mac, felvéve a csésze kávéját és megfordult, rávigyorogva Harmra és keresztülsétált az előtéren, a saját irodájába. Rövid idő múlva Coates kopogott az ajtókereten.

„Asszonyom, az admirális látni szeretné önt és a parancsnokot, amilyen gyorsan csak lehet.”

„Köszönöm Jen. A parancsnok még mindig kávészünetet tart. Majd én szólok neki.”

„Értettem asszonyom. Köszönöm.”

Mac visszament a konyhába, hogy tudassa Harmmal, félre kell raknia a kávéját. „Héé tengerész, az admirális azonnal látni akar minket.”

„Megyek”-válaszolta Harm, a csészéjét a mosogatóba süllyesztve és csatlakozott Machez.

„Mi tartott ilyen sokáig Harm? Azt hittem itt vagy mögöttem.”

„Nekem …. őő …… ellenőriznem kellett valamit a hűtőben. Azt hittem otthagytam valamit múlt hétről.”

„Auuccs! Megtaláltad vagy kimászott magától?”-ugratta Mac, mialatt összeráncolta az orrát a kellemtelen szag gondolatára.

„Semmi baj, eltűnt. Feltételezem Harrietnek vagy Jennek kellett kitakarítania.”

Mac észrevette Harm zavarban lévő tekintetét. „Ki vele Pilóta. Mit csináltál valójában odabent?”

„Ha ennyire tudni akarod, megpróbáltam lenyugodni, de itt nem áll rendelkezésre hideg zuhany.”

„Hideg zuh… oh!” Mac kezét a szája elé kapta, majd fájdalmas arckifejezés bukkant fel az arcán. „Sajnálom Harm, nem akartalak… tudod, kellemetlen helyzetbe hozni.”

„Ne aggódj Mac. Nem ez volt az első alkalom és valószínűleg nem is az utolsó. Csak hadd kapjak fel egy dossziét Jen asztaláról, mielőtt bemegyünk.”

„Rendben” Mac bólintott, megértve, hogy a dosszié egy kis méltóságot fog adni Harmnak ilyen körülmények között. Sarkon fordult Harm előtt és az admirális irodája felé ment. Amint a férfi utolérte, kopogott az ajtón és kitárta, mikor meghallotta ’jöjjenek be’.

„Uram, Mackenzie ezredes és Rabb parancsnok szolgálatra jelentkezik.”

„Pihenj, emberek. Nem fog sokáig tartani. Most kaptam kézhez egy jelentést Leavenworthből, hogy Davison alkut akar. Azt szeretném, ha ezúttal az FBI-os barátaik is magukkal mennének. Mivel hétvége van, a C-130-as várhatóan Pax River-ből fog indulni hétfőn 09:00kor. Utána nézhetnének a kutyával való utazás előírásainak.”

„Igenis uram”-válaszolta Mac és Harm együtt.

„Leléphetnek.”