Bűbájos boszi!

Alyssa Milano kétségkívül az egyik legszexisebb színésznő. A Charmed sztárját ezúttal a magánéletéről faggattuk. Kiderült, hogy boszorka létére két lábbal áll a földön, és sok okos gondolatával cáfolta, hogy üresfejű hollywoodi sztárocska lenne.

Az a hír járja rólad, hogy falod a pasikat...

Alyssa: A bulvárlapok szeretik felfújni az ilyesmit. Az igazit csak nagyon kevesen találják meg elsőre, szerintem nincs abban semmi különös, ha inkább kiadom az útját annak a pasinak, akiről úgy gondolom, hogy nem tökéletes számomra. Persze ez a teljesen kézenfekvő indok nem címlapra való. Szerintem a barátnőim sokkal több srácot fogyasztottak el az elmúlt öt-hat év alatt, mint én.

Jó, de te világsztár vagy, nem csoda, hogy a rajongóid mindent tudni akarnak rólad.

Alyssa: Inkább csak ez az a téma, amivel el tudják adni a pletykalapokat. Arról már sokkal kevesebben írnak, hogy az UNICEF követeként Afrikában segítettem a rászorulókon, vagy hogy Bagdadban jártam, hogy meglátogassam az ott szolgáló katonákat.

Könnyen alakítasz ki új kapcsolatokat?

Alyssa: Ez nagymértékben függ az illetőtől is. Nem vagyok a villámkapcsolatok, egyéjszakás kalandok híve. A válásom óta egy kicsit bizalmatlanabb lettem. El kell telnie egy kis időnek, hogy megismerjem az illetőt, mielőtt tovább bonyolódna a viszonyunk, arról nem is beszélve, hogy a szex sokkal jobb, ha érzelmi alapja is van.

Hogyan viseled a magányt két kapcsolat között?

Alyssa: Egész jól, néha meg sem érzem. Tudom, hogyan kényeztessem magam, vacsorázni megyek a barátaimmal, elfoglalom magam. Boldog vagyok, és ezen az sem változtathat, ha éppen nincs párom. Sokkal jobb így, lazán venni a dolgot, mint kapálózni a srácok után, csak azért, hogy elújságolhassam, van kivel töltenem az éjszakát. Ebből semmi jó nem szokott kisülni.

Sok rossz tapasztalatod van?

Alyssa: Maradjunk annyiban, hogy néhányszor előfordult, hogy rájöttem: az illető nem is az, akinek eleinte mutatta magát. Valószínűleg ennek is köszönhető az, hogy ma már nem vágok bele ész nélkül mindenféle kalandba.

Hogyan ismerkedsz?

Alyssa: Nem vagyok az a randizós fajta, halálosan ideges tudok lenni egy ilyen megrendezett találkán, és ha ideges vagyok, akkor rengeteget beszélek, be sem áll a szám, aztán meg szégyenkezem. Inkább elmegyünk valahová a baráti társasággal, és kötetlenül beszélgetünk, bulizunk.

Hiszel abban, hogy mindenkinek van egy párja?

Alyssa: Nem tudom, mit higgyek. A szüleim 37 éve házasok - ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy ritka az olyan kapcsolat, amilyen az övék. A monogámia nem természetes dolog, legalábbis a férfiaknak. Persze ez nem jelenthet alibit számukra, amikor megcsalják azt a nőt, aki csak őket szereti.

Könnyebb dolgod van most, hogy híres színésznő vagy?

Alyssa: Ebben egyáltalán nem vagyok biztos.

Pedig egy csomó olyan barátod volt, akikért lányok ezrei rajonganak!

Alyssa: Az lehet - de ezek a srácok ugyanolyanok, mint azok, akikkel naponta találkoztok a suliban. Még azt is megkockáztatom, hogy nehezebb dolgom van, mert néha tényleg nem tudom, azért próbálkoznak-e, mert én tetszem nekik, vagy azért, mert egy ismert nő trófeájára vágynak.

Sok híresség panaszkodik, hogy tartanak tőle a férfiak. Nálad is így van?

Alyssa: Hát... Sok nálam fiatalabb sráccal jártam, ez talán azért van, mert sokkal lazábban veszik ezt az ügyet, és nem sokat haboznak.

Szóval virágról virágra szállsz?

Alyssa: Lehet. Úgy gondolok a kapcsolataimra, mint leckékre: mindegyikből tanultam valamit. Például a baseball is így kezdett érdekelni, egy pasim miatt.

Hogy állsz a rajongókkal? A neten rengeteg honlap foglalkozik veled.

Alyssa: A rajongókkal nagyon jó a kapcsolatom, az internet már más kérdés. Tíz évvel ezelőtt komoly problémáim voltak, mert felkerült a világhálóra néhány olyan fotó, amelyeken pucéran pózoltam. Nem szégyellem a testemet, nem ez volt a probléma.

Beperelted az oldalak fenntartóit?

Alyssa: Naná! Képzeld csak el, a 12 éves öcsém talált rá azokra a képekre. Elég hülye szitu volt! Végül megnyertem a pert, 230 ezer dollárt fizettek, amiért engedély nélkül használták fel a fotóimat.

Sok kollégádhoz hasonlóan, gyakran teszel kirándulást a zene világában.

Alyssa: Igen, szeretek énekelni, Japánban nagy sikert arattam. Volt, hogy 40 ezer néző előtt koncerteztem a Budokanban. Öt albumom jelent meg ott, mind az öt platina lett. Amerikában és Európában azonban inkább színésznőként tartanak számon.

A Melrose Place-ben egy kiállhatatlan nőt alakítottál, a Charmed-ben pedig egy igazán bűbájos boszorkát. A véredben van a lázadás, a különcség?

Alyssa: Azt hiszem, ez velem született tulajdonság.

A tetkóid is ezt igazolják. Mennyi is van rajtad?

Alyssa: Öt. Eddig. Egy tündér a csípőmön, egy hindu békejel a bal csuklómon, rózsa a hátamon, egy keresztet tartó angyal az egyik bokámon és egy rózsafüzér a másikon.

Vallásosan neveltek?

Alyssa: Én inkább úgy mondanám, hogy szabadon - de természetesen fontos volt számunkra a hit. A szüleim a hatvanas években nőttek fel, jártak Woodstockban, és otthon azt tanították, hogy a maga nemében mindenki páratlanul szép. Sosem volt szégyellnivalónk egymás előtt. Abban hiszek, hogy van egy őrangyalom, aki segít a döntések meghozatalában, és megvéd a bajtól. Nagyon szerencsés vagyok, mert - a legtöbb kolléganőmmel ellentétben - nekem sohasem kellett részt vennem megalázó dolgokban annak érdekében, hpgy megkapjak egy-egy szerepet. Gyerekkorom óta jól ment minden.

Ez a hit sokat segítetthetett, amikor a színészmesterséget választottad.

Alyssa: Ebben biztos vagyok. Nagyon fontos, hogy az ember higgyen magában, az értékeiben és tisztában legyen a korlátaival is. Ha ez rendben van, már nem lehet nagy baj!

Forrás: IM /2005. január/