Adaptáció (Adaptation) Színes, feliratos amerikai játékfilm, 2002 114 perc Főszereplők: Nicolas Cage, Meryl Streep és Chris Cooper, Tilda Swinton, Maggie Gyllenhaal Rendezte: Spike Jonze SPI International Magyarország Megvásárolható: 2003. 11. 12. A film konvenciókat bátran felrúgó vígjáték egy íróról, aki elhatározza, hogy saját magát és ikertestvérét is beleírja abba a könyv-adaptációként készülő forgatókönyvbe, amelynek a megírásával küszködik. Az ötlet óriási, amíg valóság és fikció átfedésbe nem kerül egymással… Első forgatókönyvének sikere ellenére Charlie Kaufmant (Nicolas Cage) kétségek gyötrik, mind a pályáján, mind a magánéletben. Amikor megbízást kap, hogy a fanatikus orchidea-termesztő, John Laroche (Chris Cooper) valós történetéről szóló, The Orchid Thief című könyvet filmre alkalmazza, a feladat szinte agyonnyomja. Bár a könyv - látszólag - azt mutatja, ahogy Laroche orchideákat csempész, egy másik szinten a szenvedély megtapasztalásának vágyáról beszél. Ez a vágyakozás valósággal megfertőzi Susan Orleant (Meryl Streep), a könyv íróját is, sőt Charlie-nak rá kell jönnie, hogy őt magát is. „Az a legcsodálatosabb, hogy minden virág különleges kapcsolatot alakít ki az õt beporzó rovarral. Egy orchidea a formájával vonz magához egy bizonyos rovart. A párját. A lélektársát. Az semmi mást nem akar, csak párzani vele. Mikor a rovar elszáll, és egy újabb lélektárs virággal párzik, beporozza azt. Sem a virág, sem a rovar nem foghatja föl párzásuk jelentõségét. Honnan is tudhatnák, hogy az õ szerelmük az életet terjeszti? Csak teszik a dolgukat, és közben valami hatalmas és csodálatos történik. Megmutatják nekünk, hogy éljünk.” Charlie Kaufman úgy ír, ahogy él… nagy nehézségekkel. Ikertestvére, Donald úgy él, ahogy ír… esztelen féktelenséggel. Susan az életről ír… De nem tudja élni az életet. John életéről könyv készült… S a könyvet most filmre alkalmazzák. Egyetlen történet… Négy élet… Ezerféle módon végződhet. INFÓ Susan Orlean The Orchid Thief című könyve alapján a forgatókönyvet írta: Charlie és Donald Kaufman Nicolas Cage-et 2003-ban a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjra jelölték, Chris Cooper pedig elnyerte a legjobb férfi epizódszereplőnek járó Oscar-díjat a filmben nyújtott alakításért. 1999-ben, éppen akkortájt, amikor A John Malkovich menet (Being John Malkovich) című forgatókönyvéből Spike Jonze rendezésében a film készült, az Oscar-díjas rendező/producer Jonathan Demme és producer-társa Ed Saxon azt a megbízást adta Charlie Kaufmannak, hogy alkalmazza filmre Susan Orlean, New York-i író bestseller könyvét, a valós történetet feldolgozó The Orchid Thief című művet. A széles körben nagy sikert aratott könyv egy újságírónő történetét mondja el, aki saját szenvedélyének gyökereire bukkan, miközben a ritka orchideák rögeszmés szeretetétől hajtott John Laroche kalandjairól tudósít. Ennek a témáról-témára csapongó, a legbensőbb én felé forduló könyvnek nincs a hagyományos érelemben vett, elbeszélő stílusú szerkezete, s ez kezdetben megzavarta, szinte megbénította Kaufmant. Ugyanakkor azonban izgatta is, és magával ragadta a forrás-anyag egyedi jellege. „Emlékszem, hogy milyen fölényesen elbizakodott voltam, amikor azt mondtam magamban, no igen, ez tetszik nekem. Ebből tudok filmet csinálni.” De aztán, amikor képtelen volt ezt a „nyersanyagot” egy elbeszélő stílusú forgatókönyv formájába önteni, önbizalma depresszióra váltott. „Ha a saját forgatókönyvemről lett volna szó, egy bizonyos ponton akár fel is adtam volna az egészet.” - vallja be Kaufman. „Ezzel a munkával azonban mások bíztak meg. S elvárásaik voltak velem szemben. Úgyhogy alkalmazkodnom kellett a helyzethez, hogy én vagyok az, aki éppen filmre alkalmaz valamit.” Kaufman az egész gyötrelmes folyamat során rendíthetetlenül hű maradt eltökélt szándékához, hogy a szenvedélyről beszéljen és megtalálja a témához a megfelelő hangot. „A szenvedélyről akartam írni, mert Susan Orlean is erről írt.” - mondja. „Mindig az járt a fejemben, hogy megpróbáljam megragadni és ábrázolni azt az ürességet, amit az emberek akkor éreznek, amikor nincs szenvedély az életükben, és azt az irány és cél nélküli vágyakozást is, amit ez okozhat.” Mivel a szenvedély - természeténél fogva - megköveteli, hogy „áthágjunk bizonyos határokat, hogy elhagyjuk a biztonságérzet nyugalmát és valamiféle kockázatot vállaljunk,” e gondolatmenet alapján Kaufmannak az az ötlete támadt, hogy a forgatókönyvírás emocionális folyamatát bele kell foglalni magába a forgatókönyvbe. „Valami olyasmi lett az egymásból táplálkozó és végül összekapcsolódó gondolatokból, mint egy metafora.” - mondja. Kaufman beszámolt a The Orchid Thief filmes átdolgozására vonatkozó merész elgondolásáról Jonze-nak. „Ahogy egyre jobban és jobban érdekeltek az ötletei,” - emlékszik Jonze, „úgy lett Charlie egyre idegesebb a tudattól, hogy tulajdonképpen nem azt csinálja, amire a producerek a megbízást adták. Megpróbáltam bátorítani, de hát persze, ellentétben Charlie-val, nekem nem volt veszíteni valóm. Nekem egyszerűen csak egy élvezetes, újszerű dolognak tűnt az egész.” Ed Saxon producer közben türelmetlenül várta Kaufman első vázlatát. De hat hónap is eltelt, mire kézbe vehette az Adaptáció című forgatókönyvet. „Mindjárt gyanús volt a dolog.” - mondja Saxon. „Ez nem a megbízásban szereplő könyv címe volt. Aztán ez állt a cím alatt: ’Írta: Charlie és Donald Kaufman.’ Akkor azt gondoltam: ’Ki ez a Donald Kaufman? Nem tudtam, hogy szerzőtársa is lesz.’ De mikor elkezdtem olvasni a forgatókönyvet, azonnal megfogott. Meg voltam döbbenve és el voltam ragadtatva, a meseszövés annyira izgalmasan bonyolult volt.” Miközben a forgatókönyv tisztán szórakoztató jellegű volt, Saxon szerint más gondolati szinteken is hatott. „Az Adaptáció arról szól, hogy a művészet kihívást jelent és a filmek is kihívást jelentenek. Arról szól, hogy korunk civilizációjában mennyire elidegenedtek egymástól az emberek, hogy milyen nehéz szeretetre lelni az életünkben, hogy milyen nehéz kapcsolatot teremteni, őszintének és nyitottnak lenni. Ez a film arról szól, hogy emberi gyarlóságaink rabjaiként elégedetlenek vagyunk magunkkal, de valahogy mégis képesek vagyunk ’visszaütni’ az élet által feldobott ’csavart labdákat’ is.” Amikor Susan Orlean értesült róla, hogy Hollywood érdeklődik a The Orchid Thief című könyve iránt, kissé meg volt lepve, arról nem is szólva, hogy a hír kíváncsivá tette. A könyv - habár a kritika elismerése kísérte és az olvasók is a szívükbe zárták „rétegekből áll, mint egy hagyma.” - vallja az írónő. Úgy tűnt, hogy ez a könyv dacolni fog a filmre alkalmazással. „Ez a könyv afféle elmélyült elmélkedés a szeretetvágyról, a szubkultúrákról és a hovatartozásról. Ezek nem túl tipikus hollywoodi témák.” - mondja az írónő.