Corelli kapitány mandolinja (Captain Corelli's Mandolin) Színes, szinkronizált amerikai romantikus film, 2001 127 perc Szereplők: Nicolas Cage, Penélope Cruz, John Hurt, Christian Bale, Irene Papas, David Morrissey Rendezte: John Madden Universal UIP-Duna Film Megvásárolható: 2002. 09. Kefalinía időtlenül és elfeledetten magaslik a Jón tenger szikrázó türkizéből, és lakói fenntartás nélkül imádják ezt a földet. A természet cudarul bánt a szigettel, mely csöndes méltósággal viselte sorsát, őrizte hagyományait és mítoszait nemzedékeken át… egészen 1941-ig, amikor a világot lángba borító háború elérte e békés partokat is. Amikor Antonio Corelli és százada megérkezik a szigetre, ott tartózkodásukat úgy fogják fel, mint afféle görög vakációt, ahol a háború csak egy távoli rádióüzenet. Az igéző szépségű fiatalasszony, Pelagia és a többi falusi eleinte neheztel a váratlan vendégekre, de végül az olaszok kedvessége és életszeretete feloldja az ellentéteket, és Pelagia meglátja Corelliben azt az embert, aki valójában benne lakozik, és aki imádja az életet, a zenét, sőt, a lányt is. Ám a háború elkerülhetetlenül betör Kefalínia idilli partjaira, és örökre felbolygatja az itt lakók és a kényelmesen berendezkedett olaszok nyugalmát. A Pelagia és Antonio közt bimbózó gyöngéd viszony veszélybe kerül. Corelli kapitány szembe találja magát a háború erőszakos valóságával, és rájön, hogy talán örökre el kell hagynia a szigetet, és a nőt, akit szeret… INFÓ John Madden: "Azonnal megragadott a rendkívüli helyszínen játszódó történet, a határokon átnyúló szerelem egy ország másik ország általi megszállása idején. Érdekelt ez az elzárt világ, amely a háborút csak hírből ismeri, de végül áldozatává válik, mint az a szerelem, aminek nem is volt ideje kibomlani." A helyszínkeresés során a filmkészítők a Jón-tenger szinte minden szigetét felkeresték, sőt a Földközi- és az Égei-tenger egyes részeire is ellátogattak, de Kefalinía szelleme mégsem volt jelen sehol máshol, így végül amellett a helyszín mellett döntöttek, amely Louis de Bernierest is ihlette a regény megírására. "Kijózanító és felelősségteljes feladat volt - fogalmaz a rendező. - Találkoztunk olyanokkal, akik olaszokat fogadtak be a háború alatt házukba, és olyanokkal, akik túlélték a földrengést. Éreztetni akartuk, mennyire egyedülálló ez a történet." Nicolas Cage: "Ilyen figurát még nem játszottam. Corelli tele van élettel, olyan, mint egy kisfiú. De a lesújtó valóság ráébreszti, hogy a világ mégsem egy nagy buli. Ez a felismerés teszi férfivá. Corelli alakjában, azt hiszem, megmutathattam, milyenek az olaszok alapjában: szeretik például a zenét, a művészetet, és nem szeretik az erőszakot. A történelem során az olaszok soha nem voltak nagyon aggresszív harcosok. Kefaliníán forgattunk, ahol a filmbeli események történtek, s ez a körülmény nagy hatással volt az alakításomra. Éreztem a szellemek jelenlétét, tudtam, hogy nem bántani akarnak, hanem azt akarják, hogy meséljük el a történetüket." Amellett, hogy 50 fokos hőségben gyapjúegyenruhát kellett viselnie, Cage-re más megpróbáltatás is várt: meg kellett tanulnia mandolinozni. "Egyáltalán nem tudok zenélni, soha nem tanultam. Úgy döntöttem, rohammal beveszem a várat, és addig gyakorlok, amíg meg nem tanulom" - meséli Cage, aki "betanulta 3-4 dal ujjmozdulatait mímelni, ám Irene Papast így is sikerült meghatnia: "Annyira elámultam rajta, hogy sírva is fakadtam. Rengeteget gyakorolhatott, hogy így megtanuljon játszani." A film valódi főszereplője azonban Pelagia, akit a háború megpróbáltatásai ártatlan leányból erős asszonnyá érlelnek. Penélope Cruz tökéletesen találta el a remény és a kétségbeesés azon keverékét, amely Pelagiát meghatározza. Ezek az érzések már akkor felébredtek benne, amikor először a kezébe vette a forgatókönyvet. Penélope Cruz: "Nevettem, sírtam és dühös voltam. De ezt is várom el, amikor olvasok valamit. Ez a történet tele van érzéssel." Kefalinía lakói érdeklődve kísérték figyelemmel a forgatást, nemcsak üdvös gazdasági hatása miatt, hanem mert történelmük egy tragikus szakaszát mutatja be. A fiatalok a díszletek által újjáélesztett helyeket csak fényképekről ismerhették, az idősebbek pedig saját emlékeikkel szembesültek. Láthatóan felkavarta őket a hadihajók érkezése, és a többi hadifelszerelés. David Morrissey például soha nem felejti el, milyen rémületet váltott ki néhány öregemberből, amikor német egyenruhájában végigment az utcán.