Súgó

Témák:

Hozzászólás (Utolsó)

A rajongás - meddig lehet elmenni?! Garael barátom, olvasva a hozzászólásokat, nem bírta ki, hogy Ő, mint szakember, ne reagáljon a felvetésekre! Ime: Nem természetellenes ez, jól leírható és behatárolható pszichológiai folyamat eredménye: A legtöbb társadalmi cselekvés azért tud sikeres lenni, mert számítunk az emberek konform módon való viselkedésére; sejtjük, reméljük, hogy a szabályokat betartva fognak eljárni. (Konformizmus:A kulturális célok és intézményes eszközök együttes elfogadása. A legáltalánosabb, széleskörű reakció. Ez tartja fenn a társadalmak stabilitását, folyamatosságát. ( közös értékek, közös értékrend hoz létre embertömegből társadalmat. A deviáns viselkedés forrásait keresvén érdektelen attitűd fajta ! )     Valóban, sokkal tartósabb konform viselkedésre számíthatunk, ha az ember belsőjévé válik valamiféle norma vagy érték. Amikor valakinek a viselkedését csak a jutalom iránti vágy, vagy a büntetéstől való félelem motiválja, behódolásról beszélhetünk. Jó példa erre, amikor a gyarmatosítók felesketik a leigázott nép tagjait a hódító ország zászlajára. A közvetlen fenyegetettség elmúltával az őslakosok nem fogják magukénak érezni a betolakodók ­zászlaját. Azonosulás (identifikáció) esetén már olyan típusú konformitásról beszélünk, amikor az egyén szeretne hasonlítani arra, akinek a véleményét elfogadja. Példa lehet erre egy rockénekes ruháinak, hajviseletének, mozdulatainak utánzása. A konformitás harmadik formája az internalizáció, amikor egyetértünk a ránk befolyást gyakorló személy véleményével, és azt saját értékrendünkbe be is építjük. Például elfogadjuk és követjük egy barátunk véleményét azzal kapcsolatban, hogy a vegetáriánus életmód egészségesebb, mint ha húst fogyasztanánk. Ettől nem mesze van, hogy „rajongói attitűdöt” veszünk fel, melynek a szerelem jellemző síkja.   Na, most fel van dobva a labda:))

3 (2006.07.28.)