Engedj (el)esni

Megbilincselve érzem magam, leláncolva
A földre löktél engem
Nem tudok elfutni, nem tudok kiáltani
Csak engedj ki

Túl szívtelen (vagy), ez nem lehet középút
A képedbe akarom vágni
Én (is) csak ember vagyok
És van valami, amit mondhatok…

[Refrén]
Engedj felemelkedni, engedj (el)esni
Engedj lélegezni
El akarom veszteni az irányítást, Nem félek mindent elveszteni
Engedj összetörni, engedj (el)kúszni
Mert megint fel fogok „állni”, ha engedsz (el)esni

Ha elégek ebben a tűzben
Nos, magamat vonhatom felelősségre
Nem tudok megállni, vagy feladni
Éreznem kell a fájdalmat

Hallasz?
Ne gyere a közelembe
Csak az utamban „állsz”
Én (is) csak ember vagyok
És nincs semmi, amit mondhatnál

[Refrén]
Engedj felemelkedni, engedj (el)esni
Engedj lélegezni
El akarom veszteni az irányítást, Nem félek mindent elveszteni
Engedj összetörni, engedj (el)kúszni
Mert megint fel fogok „állni”, ha engedsz (el)esni

Mondd, hogy tudod, ki vagyok
És hogy, ami vagyok
Azt meg fogod érteni, egyedül érzem magam
Élem a saját életem

[Refrén]
Engedj felemelkedni, engedj (el)esni
Engedj lélegezni
El akarom veszteni az irányítást, Nem félek mindent elveszteni
Engedj összetörni, engedj (el)kúszni
Mert megint fel fogok „állni”, ha engedsz (el)esni

Igen, igen, igen
Igen, igen, igen, igen
Ha engedsz (el)esni
Ha hagysz…
Ha engedsz (el)esni
Ha engedsz (el)esni

Mert megint fel fogok „állni”, ha engedsz (el)esni

Igen, igen, igen
Igen, igen
Ha engedsz (el)esni
Ha engedsz (el)esni
Engedj (el)esni