Talán soha nem fogjuk tudni bizonyítani, hogy voltak előző életeink. Még ha nevekkel, dátumokkal és helyszínekkel tudunk szolgálni, az sem bizonyítja, hogy valóban éltünk akkor és azon a helyen. Akkor minek egyáltalán írni róla? Azért, mert a felfedezés folyamatában levő gyógyító, megvilágosító és személyiségfejlesztő erők a perdöntő bizonyítékok hiányában is hatalmasak. A reinkarnációhoz különböző emberek különböző jelentést társítanak. Jelenthet elméletet, filozófiát, hitrendszert vagy életmódot. Segítségével életünk sok rejtélyesnek tűnő kérdésére választ kaphatunk. Racionális magyarázatot nyújt az életben megtapasztalt szenvedésekre és egyenlőtlenségekre. Általa válik értelmezhetővé számtalan individuális jellegzetességünk. Ám ami mindennél fontosabb: a reinkarnáció olyan viselkedési és életvezetési modellt kínál, amely személyes felelősségen nyugszik. Ez sokak számára ijesztően hangzik. Kizárja ugyanis az ördögöt és a démonainak seregét, akikre életünk nehézségeit háríthatnánk. Ugyanakkor azonban nagyon izgalmas is, hiszen felismerjük, hogy életünk forgatókönyvét tényleg mi magunk írhatjuk és írjuk is.

A reinkarnáció szó szerinti jelentése visszatérés a fizikai testbe. A reinkarnációt vállalók nézete szerint a lélek a halál pillanatában elhagyja a fizikai testet, és a túlvilágon felkészül, hogy egy másik fizikai testben újból visszatérjen a Földre. A leszületés körülményeit- család, kapcsolatok, képességek stb.- az előző életben elért szellemi fejlődés határozza meg. A személyiség minden újabb életben az előző életek személyiségeinek szintézise, és az újraszületés olyan környezetben történik, melynek feltételi a leginkább segítik a szülött további spirituális fejlődését. Ebből következően annál jobbak a kilátásaink a következő életünkre, minél helyesebben és jobban éljük a jelenlegit.

A világ bizonyos tájain úgy tartják, hogy a lélek bármilyen fizikai formában visszatérhet a Földre: emberi lényként vagy egy fa, egy szúnyog alakjában is, de leggyakrabban állati formában. Ilyen például az afrikai Zulu népek tanítása. Sylvia Cranston és Carey Williams így írnek erről a Reincarnation – A New Horizon is Science, Religion and Society című munkájukban ( Reinkarnáció - Új távlat a tudományban, a vallásban és a társadalomban.

„ A testben lakik a lélek: a lélekben pedig Itango, az univerzális szellem szikrája. A test halála után Idhozi ( a lélek) még egy darabig a test körül lebeg, majd eltávozik Esilwenibe, az Állatok birodalmába. Esilweniben a lélek részben állati, részben pedig emberi alakot ölt, mielőtt magasabbra emelkedik… A benne lévő állati természet erősségétől függően a lélek leveti állati jellegű formáját, és végre megpihen. Ott egészen addig alszik, amíg azt nem álmodja, hogy itt az idő egy újabb földi tanulásra, ekkor felébred, visszatér a Földre, és megszületik újra gyermekként. A lélek addig ismételi ezt, amíg végül teljesen eggyé nem válik Itangoval.”

A részben állati forma felvétele nem egyenlő az eleven állatként való újraszületéssel, hanem sokkal inkább a buddhisták bardójában eltöltött idő élményére rímel, de emlékeztet a purgatóriumról vallott felfogásra is, mely szerint mielőtt a lélek felemelkedhet a mennyekbe, előbb le kell vetnie állati természetét.

forrás: Hogyan fárjuk föl előző életeinket? (könyv)