Békés órán
Békés órán
Magamban vagyok, ülök némán, Már azt se figyelem ki néz énrám. Kuporgok a padon, elhalad mellettem a sokaság, Nem néznek már rám, nem kérdik - Ki ez a lány? - Behunyom kiszáradt szemem, így várom a hajnalt. Elalszom végre. Három napja semmit sem aludtam. Hasogat már fejem, szédülök a világban, - Valaki kapjon el! - kiáltom, de mindhiába. Csak egy angyal áll már mellettem, rámmosolyog, De nemsokára, tudom, Ő is elsompolyog. Nem tud mellettem senki sem megmaradni, Félek, félnek tőllem, ők mind.
Eldőlok a jó meleg padon, Úgy nézek ki, mint egy halott. Ki tudja, talán már az is vagyok?
Nem éltet már az erő szívemet. Nem tépi a fájdalom már fejemet. Nem töri a szerelem szét szívemet. A békesség órája üt most lelkemben.
|