Valaki megakadályozza abban, hogy azonnal lecsapjon a gyilkosra? Miért vár vele az utolsó ítéletig, miért nem szolgáltat rögtön igazságot a szülőknek? És mi az igazság? Annyit beszélsz róla, de meg tudod fogalmazni, hogy mi az, érthetően? Hányszor változott "az igazság" a történelem folyamán? Sőt, attól is függ, éppen hol vagy. Egyik helyen igazságos, a másik helyen nem. Mit kezd a szülő, aki elvesztette a gyerekét, azzal az "igazsággal", hogy a gyilkosát majd Isten megbünteti az utolsó napon? De akár igazság-e a szülőnek az, hogy a gyilkos megtér és Isten nem fogja megbüntetni? Kinek a szemszögéből igazság ez?

Igazságszolgáltatás éppen azért van, mert nincs igazság. Ha lenne igazság, nem kéne szolgáltatni. Maga a világ az igazság, a világ pedig nem fekete-fehér. Ha nem tárod fel a valódi okokat, csak a tüneteket próbálod gyógyítani. Még működik... de meddig? Az igazság az lenne, ha minden okot és rejtett dolgot feltárnál, de hát.. ez maga a világ. Hol kezdődik, hol végződik? Ki szolgáltat igazságot annak a rablónak, akinek szörnyű gyerekkora volt?

A szeretet mindent eltűr... mondja Pál. Vajon miért mondja ezt Pál? Azért mondja, mert úgy gondolja, hogy a szeretet valami erőtlen, gyenge, igazságtalan dolog lenne? Nem, azért, mert Pál itt felismerte, hogy a szeretet tökéletesen másképp működik. A szeretet nem foglalkozik a bosszúval és "igazságvággyal". Mert legtöbbször az igazságvágy nem más, mint bosszú. Mert hát a gyilkos büntetése hol hozza vissza a szülő gyerekét? A szeretet más utakon jár. A szeretet lassan működik, de biztosan.

A gyilkosok, rablók szabadon mászkálnak az utcán. Miért hagyja ezt a szeretet? Mert a szeretet "tudja", hogy éppen az ún. igazságszolgáltatás, a szeretetnélküliség termeli ki a gyilkosokat. Az igazságot kikényszeríteni akaró rendszer teremti meg az igazságtalanságot! De kit érdekel abban a pillanatban a gyilkos gyerekkora, szerethiánya, amikor megöli például a gyereked? Vannak emberek, akik felülemelkednek a szemet-szemért elven és talán keserű fájdalmukban meg akarják érteni, mi és miért történt valójában. Megbocsátanak és lehetővé teszik, hogy egy gyilkosból újra ember legyen. Lehetővé teszik, hogy a gyilkos a társadalomtól kapott semmit sem érő büntetésen kívül a megbocsátáson át valóban átalakuljon. Elgondolkozzon. Megbánjon. És igen, szenvedjen. Nem az ún. igazságszolgáltatástól, hanem embertársa könyörülete okozta megrendülés miatt. Csak ezek az átalakulások érnek valamit.

Csakhogy ezek fájdalmas, lassú és nagyon nehéz utak. Sokkal könnyebb igazságot emlegetni és osztani. Megkeresni az igazságtalanság gyökereit, sokkal nehezebb. De miben különbözik a vallásos ember a világi embertől, ha ugyanazokat az utakat járja és ugyanazok az eszközök elégítik ki? Hiszen az utolsó ítélet büntetése csak egy égbe nagyított börtönbüntetés. Isten csak annyiban lenne jobb az embernél, hogy hosszabb és nagyobb fájdalmat alkalmaz? Isten ne látná át az okokat és okozatokat, amikor egy gyilkosságot lát? Ő ne lenne képes minden szenvedésből áldást és fejlődést kovácsolni?