Meggyvágó
(Coccothraustes coccothraustes)

Lombhullató erdőkben, vagy lombelegyes fenyvesekben fészkel, kedveli az idős, szellős, lombhullató állományokat, ahol sok tölgy, gyertyán, bükk, kőris, és szil van. Gyümölcsfákhoz is vonzódik.
Uralkodó színei: rozsdabarna és krémszín, fekete, fehér és szürke ékesítéssel. Csőre nyáron szürkésfekete, kékesszürke tővel, télen elefántcsontszínű vagy világos sárgásbarna. Szárnya fénylő kékesfekete , belső kézevezőin ütő formájú kiszélesedésekkel. A nemek hasonlóak, de a hím felismerhető tiszta, fekete szárnyevezőiről, míg a nőstény karevezőin egy tiszta hamuszürke panel van. Röptében jól látható feltűnő, széles , fehér szárnycsíkja a kézevezőkön és rövid farkának fehér szegése.
Juvenilis (fiatal egyed): melle szürkéssárga, hasa durván feketével pettyezett. 

Erdei fák tetején élő, termetes, óvatos pintyféle. Vaskos csőrükkel még a meggy magját is képesek feltörni (akár 50 kp feletti nyomóerőt is előidézve). Innen is kapták a nevüket. Rügyeket, gyümölcsöt, és más magvakat is esznek. Télen kis csapatokba verődnek. Táplálékában rovarok is szerepelnek.

 Tojás

Fészek: Gallyakból, növényi anyagokból fára épített, rostokkal bélelt csésze.
Hosszúsága: 17 cm
Nem vonuló.
A nemek tollazata csak kis mértékben tér el. Viszonylag nagy testű, sajátságos testarányokkal: igen erőteljes, háromszögletű csőre, nagy feje és vastag nyaka, de rövid farka van. (A fej nagy mérete erőteljes állkapocsizmainak a következménye: akár repülő diótörőként is jellemezhetnénk)

Elterjedés: Európa nagy része, Északnyugat-Afrika, Közel-Kelet, Közép Ázsia, Dél-Szibéria, Kelet-Ázsia. Hazánk gyakori fészkelői.
Hangja: nagyon kemény, éles "pix", amely szinte elektromos hangzású, vagy olyan, mint amikor gránitba fémtüskét vernek: némi gyakorlattal könnyen felismerhető és megkülönböztethető pl. a vörösbegy kattanásszerű "tik" hangjától. Gyakran lassú ütemben ismételgeti hullámzó röptében (minden egyes hullámcsúcsnál egy "pix"). Kevésbé ismert "zrri" és "zih" hangjai könnyen elvesznek az erdő pinyteinek, szürke légykapóinak, rigóinak és más madarainak változatos hangjai között. Éneke viszonylag csendes, "zih" és "zrri" hangok botladozó sorozata, nehezen felismerhető.