Ki hinné, hogy a magyar kereszténydemokrácia, a KDNP már elmúlt hatvan éves? Pedig így van. 1943 augusztusában Apor Vilmos püspök összehívta a szociális reformmozgalmak vezetõit. Felismerték, hogy csak párttá alakulva számíthatnak az akkor már nyilvánvaló szovjet megszállás utáni közéleti befolyásra és a keresztény egyházak érdekeinek védelmére. 1944 októberében Serédi Jusztinián hercegprímás beleegyezésével megalakult a Keresztény Demokrata Néppárt. Elnöke a kormánypárti gróf Pálffy Fidél lett.

1945. február 27-én összeült a katolikus párt vezetősége. Ezen jelen volt Kerkai Jenő, a KALOT elnöke, Nagy Töhötöm, a KALOT főtitkára és Jánosi József. A későbbiekben a pártban a világi katolikusokat Pálffy, Szekfű Gyula és Barankovics István képviselték. Barankovics szinte azonnal a párt főtitkára lett, hiszen nélkülözhetetlenek voltak baloldali kapcsolatai. A nemzetgyűlés Politikai Bizottsága - tartva a régi politikai katolicizmustól - elutasította a párt működési engedélyének kiadását. Barankovics kísérleteket tett arra nézve, hogy a párt elfogadottá váljon. A párt kettészakadt, a keresztény jelzőre pedig a katolikus egyház belegyezése nélkül nem tarthatott igényt. Így 1945 őszén a Demokrata Néppárt név, mely névre a másik szárny, a Mindszenty befolyása alatt álló Pálffy is igény tartott, végül Barankovicsé lett. A DNP következetesen antifasiszta, katolikus politikusokat szedett össze döntően. Ugyanakkor nem volt és nem is akart az egyház pártja lenni. Az 1945. évi választásokon nem indult, ugyanakkor decemberben Eckhardt Sándor és Bálint Sándor, majd később több kisgazda politikus is a Demokrata Néppárt tagjaként folytatta parlamenti munkáját.

Az államforma kapcsán Barankovics kifejtette: a DNP számára éppúgy megvalósíthatóak a keresztény eszmék a köztársaságban, mint a királyságban. Ugyanakkor jogosnak tartotta a földreformot. Állást foglalt a történelmi helyzet következményeként a jó szovjet-magyar viszony mellett, többször folytatott megbeszéléseket az MKP-val is. Emellett azonban rossz viszonya miatt nem tárgyalt Mindszenty-vel. 1947 elejére pedig a kisgazdák felszalámizása a DNP-t oly mértékben megerősítette, hogy nyugodt lélekkel vághatott neki az augusztus 31-i választásoknak.