Ország- és futballtörténelem

Kis ország Nyugat-Afrikában, a Guineai-öböl partján Ghána és Benin között. A legnagyobb nemzetség, az eve a 12-14. század folyamán vándorolt erre a területre. A 19. század végén még német védnökség alatt álló területet 1919-ben az angolok és a franciák felosztották egymás között. A mai Togói Köztársaság a keleti részből, a francia fennhatóságból alakult ki, míg a nyugati részt Ghánához csatolták. Teljes függetlenségét csak 1960-ban nyerte el, az országot 38 éven keresztül irányító államfő, Étienne Eyadéma tavaly hunyt el. A hazánknál jóval kisebb (56 ezer km²) országban ötmillióan élnek, a főváros Lomé, a pénznem CFA-frank.

A togói labdarúgás nem tartozik a sportág vezető tényezői közé Afrikában, s visszalapozva labdarúgásának történelemkönyvében erre még csak komolyabb lehetőséget sem találhatunk. A szervezett bajnokság csak 1965-ben kezdődött az országban (előtte 1933-tól már különböző vetélkedésekben összemérték erejüket a helyi klubok), azaz a különböző szövetségekhez, nemzetközi szervezetekhez is csak lassan csatlakozott Togo. 1933 és 1960 között 16 bajnokságot rendeztek, valamennyit fővárosi klub nyerte, az Etoile Filante és az Essor.

A togói válogatott - amely első mérkőzését 1956-ban játszotta az akkor még Gold Coastnak nevezett mai Ghána legjobbjaival - vb-újonc, de az Afrika-kupán sem gyakori szereplő. A nemzeti csapat eddig öt kontinensbajnokságon indult, először 1972-ben, utoljára 2002-ben. Eredményei alapján a 34 rangsorolt ország közül a 18. helyen áll a sorozat örökranglistáján. A legismertebb togói labdarúgó (persze a jelen csillagai mellett) Bachirou Salou, aki 1990 és 2003 között 13 szezont húzott le a Bundesligában. A 252 mérkőzésen 51 gólt szerzett támadó megfordult a Borussia Mönchengladbachban, az MSV Duisburgban, az Eintracht Frankfurtban és a Hansa Rostockban is.

Játékoskeret

A togóiak a 12 kvalifikációs mérkőzésen összesen 35 labdarúgót vetettek be, ami meglehetősen nagy szám, ugyanakkor a válogatott magja azért végig adott volt. Hat olyan futballista akadt, aki legalább tíz összecsapáson lépett pályára, közülük egyedül a legnagyobb sztár, Emmanuel Adebayor mondhatja el magáról, hogy mindegyik találkozón játszott.

Ő volt az első számú gólfelelős is a maga 11 találatával, míg állandónak mondható csatártársa, az FC Metzben légióskodó Cherif Touré Mamam három gólt ért el, akárcsak Mohammed Abdel Kader Coubadja.

A támadó alakzat tehát végig adott volt, a védelemben már nagyobb volt a fluktuáció. A szövetségi kapitány, Stephen Keshi jó néhány játékost kipróbált, de többségüket azonnal el is felejtette: 14 labdarúgó csak egyetlen világbajnoki selejtezőn szerepelt.

Külön érdekesség, hogy a keretben jó néhány olyan focista szerepel, aki Európában csak alacsonyabb divízióban játszik: a francia harmadosztálytól a belga második vonalon keresztül egészen a német Regionalligáig akad togói légiós.

név	poszt	szül. idő	klub	sel.	gól
Abalo, Jean-Paul	hátvéd	1975. jún. 26.	USL Dunkerque	11	-
Adebayor, E.	cs.	1984. febr. 26.	Arsenal	12	11
Agassa, Kossi	kapus	1978. júli. 2.	FC Metz	11	-
Akoto, Eric	hátvéd	1980. júli. 20.	Admira Wacker	9	-
Amewou, Komlan	cs.	1983. dec. 15.	Hearts of Lions	5	-
Atte-Oudeyi, Is.	középp.	1985. máj. 2.	Douanes Lomé	2	-
Atte-Oudeyi, Mo.	hátvéd	1980. szept. 2.	SC Lokeren	10	-
Aziawonou, Yao	középp.	1979. nov. 30.	Young Boys	11	-
Batsa, Albert	-	1983. máj. 27.	Douanes Lomé	1	-
Coubadja, Abdel	középp.	1979. ápr. 8.	FC Sochaux	6	3
De Souza, Jeferson	középp.	1981. dec. 14.	-	1	-
Dogbe, Mickael	cs.	1979. nov. 28.	FC Rouen	1	-
Dossevi, Thomas	cs.	1979. márc. 6.	FC Valenciennes	1	-
Eninful, Komlan	középp.	1984. nov. 19.	Douanes Lomé	2	-
Farias, Alessandro	-	-	-	1	-
Ferreira, Henio	-	1980. jún. 26.	-	1	-
Kaddafi, Ali	középp.	1984. júli. 7.	Douanes Lomé	1	-
Kassim, Guyazou	középp.	1982. jan. 7.	Douanes Lomé	3	-
Langueh, Senam	hátvéd	1979. febr. 23.	UR Namur	1	-
Mamah, Abdoul Gafar	hátvéd	1985. aug. 24.	Gomido Kpalimé	8	-
Mamam, Cherif Touré	cs.	1981. jan. 13.	FC Metz	11	3
Mamam, Souleymane	középp.	1985. jún. 20.	RFC Antwerp	1	-
Mathias, Emmanuel	hátvéd	1986. ápr. 3.	Espérance Tunis	4	-
Nibombe, Dare	hátvéd	1980. jún. 16.	RAEC Mons	8	-
Olufade, Adekamni	cs.	1980. jan. 7.	Lille OSC	7	1
Ouadja, Lantame	hátvéd	1977. aug. 28.	-	3	-
Ouro Akpo, Abdou	cs.	1982. jún. 5.	Oberhausen	2	-
Oyawole, Djima	cs.	1976. okt. 18.	Shenzhen Jianlibao	1	-
Romao, Jacques	középp.	1984. jan. 18.	CS Louhans-Cuiseaux	2	-
Salifou, Moustapha	középp.	1983. jún. 1.	Stade Brest	9	2
Salou, Tadjou	középp.	1974. dec. 24.	Etoile Carouge	1	-
Senaya, Yao	hátvéd	1979. okt. 18.	Young Fellows Zürich	9	2
Souleymane, Robert	-	1983. júli. 31.	-	1	-
Tchagnirou, Ouro	kapus	1977. dec. 31.	AC Semassi Sokode	1	-
Tchangai, M.	hátvéd	1978. aug. 8.	Sporting Benevento	1	-

Szövetségi kapitány: Stephen Keshi

Sztárok voltak, vannak, lesznek

Jean-Paul Abalo

A togói csapatkapitány helyzete nem éppen kedvező a világbajnokság előtt, a védővel ugyanis klubja, a francia Amiens 2005 nyarán szerződést bontott, és Abalónak azóta nincsen csapata. A rutinos hátvéd kilenc éven keresztül szolgálta az Amiens együttesét, amely a másod- és a harmadosztály között liftezett, a Francia Kupában azonban 2001-ben egészen a döntőig menetelt - ahol aztán tizenegyesekkel kikapott az RC Strasbourg-tól, és az egyik büntetőt éppen Abalo hagyta ki. A bekk már az 1998-as Afrika-kupán is tagja volt hazája válogatottjának, és azóta kiszoríthatatlan a nemzeti tizenegyből, és ez valószínűleg már a vébéig nem is fog változni, annak ellenére, hogy a játékosnak nincs egyesülete.

Emmanuel Adebayor

A világbajnoki selejtezők sztárja 15 éves koráig Togóban élt, akkor fedezte fel őt a francia FC Metz - mégpedig egy svédországi ifjúsági tornán. A gallok gyorsan leigazoltak a tehetséges támadót, aki még nem volt tizennyolc esztendős, amikor bemutatkozhatott a felnőttek között - de akkor már nagyválogatottnak számított hazájában. Első idényében kétszer volt eredményes a Ligue 1-ben, majd miután klubja kiesett az élvonalból, 13 góllal járult hozzá a feljutáshoz. A Metz nem is tudta megtartani, a rengeteg jelentkező (VfB Stuttgart, Southampton FC) közül végül az AS Monaco vette meg kétmillió euróért. Fernando Morientes és Dado Prso mellett nem kapott sok lehetőséget a nagyhercegség csapatában, de így is jó volt nyolc gólra, és tagja volt a BL-döntőn szerepelt együttesnek. A fenti két támadó mellett a továbbiakban is többnyire csak csereként lépett pályára (a Monaco inkább olyan sztárokat igazolt, mint Mohammed Kallon, Ernesto Chevantón, majd Marco di Vaio és Christian Vieri), és a helyzet a közelmúltig sem változott, így a napokban Adebayor az Arsenal FC-hez szerződött. A vb-selejtezők során 11 gólt ért el, és igazi vezéregyénisége volt a togói együttesnek.

Moustapha Salifou

A középpályásnak a német másodosztályban sem sikerült kiemelkednie, miközben a válogatottban eddig még sohasem okozott csalódást, és már több mint 30 alkalommal húzhatta fel a címeres mezt, pedig a vébé idején csak 23 éves lesz. Hazájában a Modele Lomé volt a klubja, ahonnan 2003 januárjában, 20 esztendősen szerződött Németországba, a Rot-Weiss Oberhausenbe. Első fél idényében nem futballozott rosszul, 11 mérkőzésen egy gólt ért el, így aztán 2006-ig szerződést kötöttek vele. Úgy látszik, ez túlságosan megnyugtatta a játékost, aki a továbbiakban csak elvétve tudott bekerülni a kezdők közé, és a klubvezetőség úgy érezte, hogy a válogatott fontosabb számára, mint egyesülete. Másfél évig Tokody Tiborral is együtt futballozott, ám miután az Oberhausen tavaly nyáron kiesett a másodosztályból, Salifout kölcsönadták a francia Ligue 2-ben szereplő Stade Brestnek. Jellemző, hogy európai klubcsapataiban három év alatt mindössze egy gólig jutott, miközben a válogatottban csak a vb-selejtezők során kétszer talált be.

Vb-selejtezők

A togóiak rögtön vereséggel nyitották a kvalifikációs sorozatot: a Bissau-Guinea elleni előselejtező első mérkőzésén idegenben 1-0-ra kaptak ki ellenfelüktől. A visszavágó is sokkal nehezebbnek bizonyult a vártnál, hiszen a gyors vezető gól után a második, mindent eldöntő találat csak nem akart megszületni - végül nyolc perccel a lefújás előtt Djibril Sidibé tizenegyesből volt eredményes, és a csapat így bejutott a csoportkörbe.

Ahol azonban olyan ellenfelek vártak rá, mint a legutóbbi világbajnokságon negyeddöntős Szenegál, vagy a 2004-es kontinensviadal elődöntőse, Mali, így aztán a togóiak nem sok jóra számítottak. A sorozat ennek megfelelően is kezdődött, Zambiában 1-0-ra kikapott az együttes, de a következő körben Togo hatalmas meglepetést okozott azzal, hogy legyőzte a csoportfavorit Szenegált.

A vendégek hiába készültek az összecsapásra a franciaországi Clairefontaine-ben, a togóiak az AS Monacóban légióskodó Emmanuel Adebayor vezérletével 3-1-es győzelmet arattak - a csatár egyszer volt eredményes, míg Junior Senaya kétszer talált be. Ez a győzelem új lendületet adott a gárdának, amely Libériában még "csak" egy gól nélküli döntetlenre volt képes, de ezt követően sorozatban négy győzelmet aratott. A Kongó elleni hazai győzelem még nem volt olyan szám az előzmények ismeretében, az viszont annál inkább, hogy Malit oda-vissza verte Stephen Keshi együttese.

A hazai találkozón Adebayor szerezte a mindent eldöntő találatot, az idegenbeli találkozó pedig elképesztően izgalmasan alakult: tíz perccel a lefújás előtt még Mali vezetett 1-0-ra, de a hajrában Moustapha Salifou kiegyenlített, majd a 90. percben Souleymane Maman megszerezte a vezetést Togo számára. Ez túl sok volt a hazai közönségnek, a drukkerek beözönlöttek a pályára, és a meccset félbe kellett szakítani - a CAF azonban jóváhagyta a pályán elért eredményt.

Togo akkor már az élen állt a csoportban, és ezt a pozícióját a Zambia elleni hazai magabiztos diadallal tovább őrizte. Ezt követte az utolsó nagy erőpróba: a csapat Szenegálba utazott, ahol a hazaiak tisztában voltak vele, hogy csak egy győzelemmel őrizhetik meg esélyüket a vébére való kijutásra.

Sőt, legalább két góllal illett volna nyerniük, hogy az egymás elleni összevetésben jobban álljanak Togónál. Ez nem is jött össze, sőt, még a három pontot sem sikerült megszerezniük, hiszen bár sokáig vezettek 2-1-re, a második félidőben Adebayor kiegyenlített, és a végeredmény 2-2 lett. Mindez azt jelentette, hogy a togóiak megőrizték kétpontos előnyüket, és már csak arra kellett ügyelniük, hogy a folytatásban ne veszítsenek pontot, ezt pedig sikerült teljesíteniük: Libéria hazai legyőzése után Kongó ellen idegenben ugyan megizzadtak egy kicsit, de azért ott is nyertek 3-2-re.