Ország- és futballtörténelem

A Japán- és a Sárga-tenger között húzódó Koreai-félsziget déli részén fekvő ország nyugati és déli partvidéke tagolt, a partokat több ezer apró sziget övezi. Az 1945-ig egységes Korea területén Kija király i. e. 1100 körül alapította az első dinasztiát. Ezt délen a Három Han Birodalma váltotta fel i. e. 194-ben. Az egységes koreai állam i. sz. 668-ban jött létre, Csoszon néven.

Az ország mai neve a középkori Koryo-dinasztia nevét őrzi. Az országban 1392-től egészen a japán megszállásig (1910) a Ri-dinasztia uralkodott. A japánok annektálták Koreát, az ország gazdaságát a második világháború idején katonai céljaik szolgálatába állították. 1945-ben az ország északi részét szovjet, a déli részét amerikai csapatok szállták meg. 1948. augusztus 15-én kikiáltották a Koreai Köztársaságot.

A két Korea viszonya egyre inkább elmérgesedett, az északiak 1950 júniusában megtámadták Dél-Koreát. Az egyik fél győzelmével sem végződő háború az 1953-ban aláírt fegyverszünettel ért véget. Az utóbbi években enyhülés tapasztalható a két ország között. A 99 ezer km² területű országban (azaz alig nagyobb mint hazánk) 47 millió ember él, fővárosa a közel 20 milliós lakosú Szöul.

Az első bajnokságot 1926-ban rendezték az országban, a büszke cím pedig a Joseon nevű csapaté lett. Később a Kyungsung Club (a mai Szöul) volt a legsikeresebb egyesület, amely 1945-ben is megnyerte, az akkor már 24 klub részvételével lebonyolított sorozatot. Az első "profibajnokságot" 1983-ban írták ki, az idézőjel magyarázata, hogy az öt résztvevő közül (Hallelujah, Yukong Elephants - Daewoo, POSCO, Kookmin Bank) három is amatőr volt, csak később szerveződött profiklubbá. A bajnoki címet a Hallelujah kaparintotta meg a Daewoo gyár csapata előtt.

Az első győztes a későbbiekben nem tudta elhódítani a bajnoki címet, a nyolcvanas években a Daewoo Royals és a POSCO Atoms kétszer-kétszer diadalmaskodott. A következő évtized elején az Ilhwa Chunma korszaka következett, a seongnami klub előbb 1993 és 1995, valamint 2001 és 2003 között is három-három aranyérmet nyert.

Szövetség neve:	Korea Football Association (KFA)
Alapítási éve:	1933
FIFA-tagság kelte:	1948
Címe:	1-131 Sinmunno, 2-ga Jongno-Gu, Seoul 110-062, Korea Republic
Telefonszáma:	00-82-2-7336764
Telefaxszáma:	00-82-2-7352755
Internetcíme:	www.kfa.or.kr
E-mailcíme:	kfainfo@kfa.or.kr
Elnök:	Chung Mong Joon
Alelnök:	Kim Ho Kon
Főtitkár:	Ka Sam Hyun
Szövetségi kapitány:	Dick Advocaat
A válogatott szerelése:	vörös mez, fehér nadrág, vörös sportszár

Az egyesület ezzel a hat elsőséggel a legeredményesebb klub a pontvadászat történetében, mögötte a Busan Icons (négy), az Anyang LG Cheetas, a Pohang Steelers és a Suwon Samsung Bluewings (három-három) áll az örökranglistán. A dél-koreai klubok mindig is rettegett ellenfelek az ázsiai kupaporondon, a bajnokok küzdelemsorozatában hatszor (a földrész valamennyi országa közül a legtöbbször), a Szuperkupában pedig háromszor végeztek az élen.

A két legeredményesebb egylet a Pohang Steelers (1997-ben és 1998-ban nyerte meg a Bajnokcsapatok-kupáját) és a Suwon Samsung Bluewings (2001-ben és 2002-ben diadalmaskodott). A koreai válogatott első mérkőzését az 1948-as londoni olimpián játszotta, ahol nem kis meglepetésre 5-3-ra legyőzte Mexikót.

A Koreai Köztársaság kikiáltása előtt két héttel született siker azonban kérészéletű volt, mert három nappal később, augusztus 5-én Svédország 12-0-ra nyert. Remekül sikerült viszont a folytatása, az 1949-ben és 1950-ben játszott nyolc válogatott mérkőzésből hetet megnyertek a dél-koreaiak. Fentiek ismeretében nem is okozott különösebb meglepetést, hogy az első két Ázsia-kupán, 1956-ban és 1960-ban az ország legjobbjai diadalmaskodta. Azóta viszont várat magára a harmadik kontinensbajnoki győzelem...

Vb-történet

A dél-koreaiak első világbajnoki szereplése sem sikerült valami fényesen, hiszen 1954-ben a magyaroktól kilenc, a törököktől pedig hét gólt kaptak, és egyet sem rúgtak. Legközelebb 1962-ben próbálkoztak a kvalifikációval, és Japánt le is győzték, de a Jugoszlávia elleni interkontinentális pótselejtezőt elbukták, 1966-ban pedig visszaléptek a selejtezőktől a másik koreai állam, a KNDK szereplése miatt.

Ezután sokáig sikertelenül szerepeltek a kvalifikációs sorozatban, de az 1986-os világbajnokságra végre sikerült kijutniuk, és Mexikóban váratlanul jól szerepeltek: a későbbi világbajnok argentinoktól csak 3-1-re, a címvédő olaszokról pedig csak 3-2-re kaptak ki, Bulgária ellen pedig sikerült elcsípniük egy pontot.

1986. június 5.
Bulgária - Koreai Köztársaság 1-1 (1-0)
Mexikó, Olimpico-stadion, 45 000 néző
v.: Al-Sanar (szaúdi)
Bulgária: Mihajlov - Zdravkov, Arabov, Dimitrov, Petrov - Szirakov, Szadkov, Goszpodinov, Mladenov - Getov (Zseljazkov, 57.), Iszkrenov (Kosztadinov, 46.). Szövetségi kapitány: Vucov.
Koreai Köztársaság: Oh Yun Kyu - Park Kyung Hoon, Cho Young Jeung, Cho Kwang Rae, (Cho Min Kook, 71.), Chung Yong Hwan - Byun Byung Joo, Huh Jung Moo, Park Chang Sun, Choi Soon Jin (Kim Jong Boo, 46.), Cha Bum Kun, Kim Joo Sung. Szövetségi kapitány: Kim Jung Nam.
gól: Getov (12.), ill. Kim Jong Boo (70.)

A koreai csapat azóta mindegyik világbajnokságon jelen volt, és többször is bizonyította, hogy nem szabad félvállról venni az együttest. 1990-ben ugyan három vereséggel az utolsó helyen végeztek csoportjukban, de az uruguayiak csak az utolsó percben szerezték meg ellenük a győzelmet; az 1994-es világbajnokságon pedig kétgólos hátrányból álltak fel a németek és a spanyolok ellen is - a germánoktól végül 3-2-re kikaptak, a spanyolokkal viszont 2-2-es döntetlenre végeztek. Különösen a hispánok elleni összecsapás volt emlékezetes, hiszen öt perccel a lefújás előtt az európai együttes még 2-0-ra vezetett.

1994. június 17.
Spanyolország - Koreai Köztársaság 2-2 (0-0)
Dallas, Cotton Bowl, 56 427 néző
v.: Mikkelsen (dán)
Spanyolország: Canizares - Alkorta, Nadal, Abelardo - Ferrer, Goicoechea, Hierro, Guerrero (Caminero, 46.), Sergi - Julio Salinas (Felipe, 62.), Luis Enrique. Szövetségi kapitány: Clemente.
Koreai Köztársaság: Choi In Young - Park Jung Bae, Hong Myung Bo, Kim Pan Keun, Choi Young Il - Lee Yuong Jin, Kim Yoo Sung (Seo Jung Won, 58.), Shin Hong Gi, Noh Jung Yoon (Ha Seok Ju, 73.) - Hwang Sun Hong, Kim Jeong Wun. Szövetségi kapitány: Kim.
gól: Julio Salinas (50.), Goicoechea (56.), ill. Hong Myung Bo (85.), Seo Jung Won (90.)
kiállítva: Nadal (26.).

Ezen a World Cupon már két döntetlent is sikerült elérniük (Bolíviával is ikszeltek), ami alapján a koreaiak bíztak abban, hogy 1998-ban végre megszerezhetik első világbajnoki győzelmüket, de ismét csalódniuk kellett: bár egy döntetlen Belgium ellen megint összejött, a másik két találkozójukat elveszítették.

A legutóbbi vébén azonban (társ)házigazdaként minden előzetes várakozást felülmúltak: csoportjukban az Egyesült Államokat, Portugáliát és Lengyelországot megelőzve az élen végeztek, mégpedig veretlenül (csak az amerikaiakkal ikszeltek, a két európai gárdát legyőzték), és a folytatás még sikeresebb volt a számukra - még ha a vitatott bírói ítéletek miatt azóta is kétségbe vonják legjobb négy közé jutásuk jogosságát.

Mert a koreai együttes egészen az elődöntőig menetelt, nem is akárhogyan, hiszen két sokkal esélyesebbnek tartott európai csapatot vert ki. Előbb Olaszországot győzte le 2-1-re hosszabbítás után, és elsősorban ezt a találkozót emlegetik úgy, mint a bírói részrehajlás mintapéldáját. Az ecuadori játékvezető, Byron Moreno főszereplővé lépett elő, amikor egy erősen vitatható esetet követően piros lapot adott Francesco Tottinak, majd egy szabályos góltól fosztotta meg a taljánokat les címén.

2002. június 18.
Koreai Köztársaság - Olaszország 2-1 (0-1, 1-1), aranygóllal
Tedzson, Daejeon-stadion, 38 588 néző
v.: Moreno (ecuadori)
Koreai Köztársaság: Lee Woon Jae - Choi Jin Cheul, Hong Myung Bo (Cha Du Ri, 83.), Kim Tae Young (Hwang Sun Hong, 63.) - Park Ji Sung, Yoo Sang Chul, Kim Nam Il (Lee Chun Soo, 68.), Song Chong Gug, Lee Young Pyo - Ahn Jung Hwan, Seol Ki Hyeon . Szövetségi kapitány: Hiddink.
Olaszország: Buffon - Panucci, Iuliano, Maldini - Zambrotta (Di Livio, 72.), Tommasi, Totti, C. Zanetti, Coco - Vieri, Del Piero (Gattuso, 62.). Szövetségi kapitány: Trapattoni.
gól: Seol Ki Hyeon (88.), Ahn Jung Hwan (117.), ill. Vieri (18.)
kiállítva: Totti (103.)

Ezt követően a spanyolok ellen már csak két, vitatható körülmények között meg nem adott hispán találatot kellett megúszniuk, hogy a gól nélküli végeredmény után a büntetőpárbajban diadalmaskodjanak.

Az elődöntőben aztán a német válogatott hatalmas küzdelemben megállította a dél-koreai gárdát, amely a bronzmérkőzést is elbukta a törökök ellen, de a negyedik helyezés is hatalmas (és valószínűleg megismételhetetlen) sikernek számított.

Vb-selejtezők

A hazai rendezésű világbajnokságon remeklő Koreai Köztársaság természetesen esélyesként vetette bele magát a selejtezősorozatba. A Jo Bonfrere vezette válogatott az első csoportkörben Libanonnal, a Maldív-szigetekkel és Vietnámmal mérkőzött az elsőségért. A holland mesterrel azonban eleinte nem alakultak bíztatóan az eredmények - a Maldív-szigeteken és Libanonban is csak döntetlent ért el a csapat, Vietnámban pedig hátrányból fordítva gyűjtötte be a három pontot. A nehézségek ellenére azért a csoportgyőzelmet végül megszerezte a gárda, de figyelemre méltó, hogy a második helyen zárt Libanon válogatottja több gólt szerzett ezen időszakban, mint Li Jung Pjóék.

A második csoportkörben is bizonytalanul szerepelt a Bonfrere-csapat. Az A csoportban a nagy rivális Szaúd-Arábia mellett Üzbegisztán és Kuvait voltak az ellenfelek - az együttes utóbbi ellen játszotta első találkozóját, mégpedig hazai pályán. Az arabok fejet is hajtottak a nagyobb tudás előtt Dél-Koreában, 2-0-s győzelmet ünnepelhetett a szöuli közönség. A következő fordulóban Rijádban azonban jött a fekete leves, az arabok ellen a csapat elszenvedte első vereségét a selejtezősorozatban.

Fel is erősödtek a holland mestert ért kritikák, amiket a következő mérkőzés kimenetele sem enyhített igazán, az üzbégek legyőzése hazai pályán kötelező feladatnak számított (egy sovány gólocska volt a különbség a két csapat között a lefújás pillanatában). A dél-koreai drukkerek mindenesetre bizakodóak maradtak, hiszen fél távnál még így is ők vezették a csoportot, köszönhetően a szaúdiak bukdácsolásának.

A negyedik körben aztán meghűlt a vér a távol-keleti gárdáért szorítók ereiben, Taskentben ugyanis Üzbegisztán válogatottja az utolsó percekig nyerésre állt, Park Csu Jung az utolsó percekben egyenlített. Az utolsó előtti mérkőzésnek Kuvaitváros adott otthont, a gyengécske közel-keleti csapat pedig nem okozott gondot a piros-kékeknek. A sima 4-0-s győzelem egyben azt is jelentette, hogy Dél-Korea válogatottja az utolsó játéknap eredményeitől függetlenül kijutott a világbajnokságra, hiszen a második helynél rosszabb pozícióban már nem végezhetett csoportjában.

Így a Szaúd-Arábia elleni, Szöulban lejátszott mérkőzésnek már legfeljebb a presztízs szempontjából volt értéke (addigra az arabok is biztosították helyüket a vébén), és a lépés a vendégeknek jött ki jobban, akik a hazai győzelem után idegenben is begyűjtötték a három pontot a nagy rivális ellen - ezzel a csoportgyőzelmet is begyűjtve, és a második helyre szorítva a nem éppen meggyőző teljesítményt nyújtott Dél-Koreát.

Játékoskeret

név	poszt	szül. idő	klub	sel.	gól
Ahn Jung Hwan	csatár	1976. jan. 27.	Duisburg	9	1
Baek Ji Hoon	középp.	1985. feb. 28.	FC Seoul	2	-
Cha Doo Ri	csatár	1980. júl. 25.	Frankfurt	5	1
Cho Byung Kuk	hátvéd	1981. júl. 1.	Chunnam	3	1
Cho Jae Jin	csatár	1981. júl. 9.	Simizu S-Pulse	2	-
Choi Jin Cheul	hátvéd	1971. márc. 26.	Chonbuk	6	1
Choi Sung Kuk	csatár	1983. feb. 8.	Kasiva Reysol	1	-
Chung Kyung Ho	csatár	1980. máj. 22.	Gwangju	6	1
Kim Dae Eui	középp.	1974. máj. 30.	Suwon	1	-
Kim Do Heon	középp.	1982. júl. 14.	Seongnam	7	2
Kim Dong Jin	középp.	1982. jan. 29.	FC Seoul	7	-
Kim Eun Yong	csatár	1979. ápr. 8.	FC Seoul	1	-
Kim Han Yoon	hátvéd	1974. nov. 7.	Bucheon SK	2	-
Kim Jin Kyu	csatár	1985. feb. 16.	Jubilo Ivata	3	-
Kim Jung Woo	középp.	1982. máj. 9.	Ulsan Tigers	5	-
Kim Nam Il	középp.	1977. márc. 14.	Suwon	5	-
Kim Tae Young	hátvéd	1970. nov. 8.	Queensland	2	-
Kim Young Chul	hátvéd	1976. jún. 30.	Seongnam	1	-
Kwak Hee Ju	hátvéd	1981. máj. 10.	Suwon	1	-
Lee Chun Soo	csatár	1981. júl. 9.	Ulsan Tigers	6	1
Lee Dong Gook	csatár	1979. ápr. 29.	Pohang	8	5
Lee Eul Young	középp.	1975. szept. 8.	Trabzonspor	2	-
Lee Kwan Woo	középp.	1978. feb. 25.	Daejeon	1	-
Lee Min Sung	hátvéd	1973. jún. 23.	FC Seoul	2	-
Lee Woon Jae	kapus	1973. ápr. 26.	Suwon	12	-
Lee Young Pyo	középp.	1977. ápr. 23.	Tottenham	11	2
Nam Kung Do	csatár	1982. jún. 4.	Chunnam	2	-
Park Chu Young	csatár	1985. júl. 10.	FC Seoul	3	2
Park Dong Hyuk	középp.	1979. ápr. 18.	Chonbuk	4	-
Park Jae Hong	hátvéd	1978. nov. 10.	Chunnam	5	-
Park Ji Sung	csatár	1981. feb. 25.	Man Utd	8	1
Park Jin Sub	középp.	1977. márc. 11.	Seongnam