Ausztrália

Ország- és futballtörténelem  Ausztrália  Mark Bresciano Földünk legkisebb kontinense a Baktérítő két oldalán helyezkedik el. Ausztrália partjait a portugál hajós, Manuel Gordino de Eredia pillantotta meg először 1601-ben, de felfedezése nem keltett különösebb érdeklődést az európai gyarmatosítók körében. Közel 170 évvel később James Cook fedezte fel a kontinens keleti partjait 1770-ben. Az első európaiak 1788-ban telepedtek le a középkorban Terra Australis, "déli föld"-ként feltételezett kontinens. Az angol gyarmat kezdetben fegyenctelep volt, majd a 19. században érkeztek a telepesek. Az ország 1901-ben nyerte el függetlenségét. A több mint 7,6 millió km2 területű Ausztráliában alig 20 millió ember él, fővárosa Canberra. Ausztráliában az 1870-es években terjedt el a labdarúgás, a brit bevándorlók a távoli kontinensen is hódoltak szenvedélyüknek. Az első klubot egy tanár, W. J. Fletcher alapította Wanderers néven. A hatalmas területű országban a vasúti hálózat kiépülésével erősödött meg a sportág, hiszen addig jobbára csak regionális küzdelemsorozatok léteztek. Newcastle Districtben 1886-ban (a Minmi Rangers nyerte az első nyolc aranyérmet), Új-Dél-Walesben 1885-ben (a Caledonians és a Parkgrove uralta az első hét kiírást), a sydneyi városi bajnokságban 1893-ben (a Pyrmont Rangers és a Balmain volt a két legsikeresebb egylet), Queenslandben 1893-ban (az első tíz trófeából ötöt a Dinmore Bush Rats nyert), Dél-Ausztráliában 1903-ban, Tasmaniában 1912-ben, Victoriában 1909-ben, Nyugat-Ausztráliában pedig 1946-ban írták ki az első bajnokságot. Szövetség neve: Football Federation Australia Limited (FFA) Alapítási éve: 1961 FIFA-tagság kelte: 1963 Címe: Level 7, 26 College Street, Locked bag A4071, Sydney South NSW 1235, Australia Telefonszáma: 00-61-2-83545555 Telefaxszáma: 00-61-2-83545590 Internetcíme: www.footballaustralia.com.au E-mail címe: info@footballaustralia.com.au Elnök: Frank Lowy Alelnök: Brian Schwartz Főtitkár: John O'Neill Szövetségi kapitány: Guus Hiddink A válogatott szerelése: aranysárga-zöld mez, aranysárga-zöld nadrág, aranysárga sportszár A nemzeti bajnokság 1977-es életre hívása óta egyetlen klub sem tudott tartósabb hegemóniát kialakítani, háromszor egymás után csak a Sydney City Hakoah végzett az élen 1980 és 1982 között. A győztesek névsorában találjuk a magyar szíveket megdobogtató Budapest St. George FC-t, amely 1983-ban végzett az élen. Az elmúlt évtizedben a South Melbourne (1998, 1999), a Wollongong City Wolves (2000, 2001) és a Perth Glory (2003, 2004) voltak a legsikeresebb egyesületek. Az ausztrál válogatott 1922. június 17-én az új-zélandi Dunedinben játszotta első mérkőzését, amelyen 3-1-es vereséget szenvedett a házigazdák legjobbjaitól. Az auszik gólját Bill Maunder szerezte. A nemzeti csapat folyamatosan játszotta mérkőzéseit, ám jobbára Új-Zéland, valamint különböző ázsiai válogatottak ellen. Első európai válogatottként a görögökkel találkoztak a távoli ország képviselői, 1969-ben a magyar származású Attila Abonyi tizenegyesével nyertek is 1-0-ra. (1957-ben a Ferencváros emlékezetes, nagy sikerű túrán vett részt Ausztráliában.) Az ország legnagyobb futballsikereit az Óceániai-kupa megnyerésével érte el, a trófea 1980-ban, 1996-ban, 2000-ben és 2004-ben került Ausztráliába.     Vb-történet Óceániában nem nagyon akad komoly ellenfelük az ausztráloknak, de a világbajnokságra való kijutáshoz nem volt elegendő számukra a térség selejtezőinek megnyerése, ehhez általában interkontinentális pótselejtezőt is kellett játszaniuk. Az első alkalommal, az 1966-os vb előtt ezt a Koreai NDK, négy évvel később pedig Izrael ellen bukták el, de 1974-ben végre sikerült a nagy álom: a csapat kijutott az NSZK-ban rendezett tornára. Az auszik a vb-n sem szerepeltek le, az NDK-tól ugyan 2-0-ra, a házigazdáktól pedig 3-0-ra kaptak ki, de utolsó csoportmérkőzésükön, Chile ellen pontot sikerült szerezniük, pedig a hajrában emberhátrányban játszottak. Érdekesség, hogy az akkori ausztrál gárdában egy magyar származású focista is szerepelt Attila Abonyi személyében, aki a St. George Budapest FC labdarúgója volt - utóbbi egyesületből még hárman léptek pályára a vébén. 1974. június 22., Berlin Ausztrália - Chile 0-0 (0-0) Olympia stadion, 17 000 néző v.: Namdar (iráni) Ausztrália: Reilly - Utjesenovic, Wilson, Schaefer, Curran (Williams, 80.) - Richard, Rooney, Mackay - Abonyi, Alston (Ollerton, 66.), Buljevic. Szövetségi kapitány: Rasic. Chile: Vallejos - García, Quintano, Figueroa, Arías - Páez, Caszely, Reinoso - Valdéz (Farias, 58.), Ahumada, Véliz (Yávar, 72.). Szövetségi kapitány: Alamos. Kiállítva: Richards (83.). Ez a bravúr - kvalifikáció a világbajnokságra - azóta nem is jött össze Ausztráliának, szinte mindig az ominózus pótselejtezőn bukott el a válogatott. Kivételt jelentett ez alól az 1978-as vébé, amikor az ázsiai zónába osztották be az országot, és innen nem ment tovább, négy évvel később pedig szégyenszemre Új-Zéland mögé szorult a gárda az óceániai selejtezők során. Ezután jöttek a sorra elveszített interkontinentális pótselejtezők: az 1986-os vébé előtt Skócia, négy évvel később Izrael, ezután Argentína, majd Irán, legutóbb pedig Uruguay múlta felül az auszikat.       Vb-selejtezők Az ausztrálok az elmúlt évek hagyományainak megfelelően Frank Farinával a kispadon kezdték meg menetelésüket a világbajnoki selejtezőkön. Kiemeltek lévén, csak a második körben kapcsolódtak be a küzdelmekbe, az ellenfelek pedig a Salamon-szigetek, Vanuatu, Tahiti, a Fidzsi-szigetek és Új-Zéland nemzeti csapatai voltak. A zónadöntőbe kerülésért a hatos csoport első két helyének valamelyikén kellett végezniük John Aloisiéknak, és rögtön az első összecsapáson a legnagyobb helyi rivális, Új-Zéland látogatott Ausztráliába. Adelaide-ben a Kenguruk Marc Bresciano találatával verték a jól védekező vendégcsapatot - ezzel gyakorlatilag le is tudták az izgalmakat az óceániai térségben vívott mérkőzéseiket illetően. Tahiti, a Fidzsi-szigetek és Vanuatu ellen szokás szerint gólzáport rendezett a gárda, a Salamon-szigetek ellen viszont kissé kiengedtek Farina fiai, aminek eredménye egy meglepő 2-2-es döntetlen lett, amivel az együttes azt is elérte, hogy a zónadöntőben ne a veszélyes Kiwikkel, hanem a bátran játszó Salamon-szigetekiekkel mérkőzzön az interkontinentális selejtezőbeli szereplésért, mivel az egy pontnak köszönhetően ők szerezték meg a második helyet a csoportban. Sydneyben nem is okozott gondot a szigetlakók legyőzése, többek között Mark Viduka duplájának köszönhetően 7-0-ra nyertek az auszik. Idegenben, Honiarában már valamivel szorosabb mérkőzést játszott a két csapat, Archie Thompson vezető gólja után még egyenlítettek a lelkes hazaiak, de Brett Emerton góljára már nem volt válaszuk, így 9-1-es összesítéssel a papírformának megfelelően Ausztrália válogatottja mérkőzhetett meg a dél-amerikai zóna ötödik helyezettjével a világbajnokságra való kijutásért. A forgatókönyv eddig a pontig gyakorlatilag meg is egyezett a négy évvel ezelőttivel, hiszen az ellenfél ismét Uruguay volt. Az ausztrál szövetség azonban úgy gondolta, hogy ezen a ponton "belenyúl" a dolgok menetébe, nehogy megint az utolsó pillanatban bukjanak el a Kenguruk, mint tették ezt már annyiszor az elmúlt világbajnoki selejtezők alkalmával. Mivel a játékoskeretet nem volt módjuk lecserélni, az edzővel tették ugyanezt, Farina helyére pedig az a Guus Hiddink került, akivel kapcsolatban csodatételei alapján lassan elkezdhetik szervezni a Vatikánban a boldoggá avatási ceremóniát. A kiváló holland szakember most sem hazudtolta meg magát, és az alatt a pár nap alatt, amely a rendelkezésére állt, igyekezett kidolgozni a megfelelő taktikát az uruk ellen. A párharc első állomása Montevideo volt, és addigra az auszik védekezését már sikerült nagyjából helyretenni, az egygólos hátrány pedig nem tűnt ledolgozhatatlannak. Főleg, hogy a Sydneyben lejátszott visszavágóra sosem látott embertömeg gyűlt össze a stadionban és környékén, fergeteges atmoszférát teremtve. Valamivel több, mint fél óra elteltével a fanatizált Kenguruk egy szerencsés góllal le is dolgozták hátrányukat, a találat szerzője pedig csakúgy, mint másfél évvel korábban az új-zélandiak ellen, Bresciano volt. Ugyan ezek után mindkét csapatnak akadtak jobb periódusai, és még a rájátszásban is lett volna mód a párharc eldöntésére, a kapuk a továbbiakban érintetlenek maradtak, így tizenegyes-párbaj döntött a világbajnokságra való kijutásról. A vendég uruguayiak lábai pedig ezen a ponton megremegtek (vagy ha tetszik, Mark Schwarzer kapus volt a helyzet magaslatán), a hazaiak pedig kihasználták a lehetőséget, és ezzel Hiddink gárdája megváltotta repülőjegyét Németországba.       Játékoskeret név poszt szül. idő klub sel. gól Aloisi, John csatár 1976. feb. 5. Alavés 7 2 Bresciano, Marco középp. 1980. feb. 11. Parma FC 5 2 Brosque, Alex csatár 1983. okt. 12. Queensland 3 - Cahill, Tim középp. 1979. dec. 6. Everton FC 6 7 Chipperfield, S. középp. 1975. dec. 30. FC Basel 6 2 Colosimo, Simon középp. 1979. jan. 8. Perth Glory 2 - Culina, Jason középp. 1980. aug. 5. PSV Eindhoven 4 1 Elrich, Ahmad középp. 1981. máj. 30. Fulham FC 5 1 Emerton, Brett középp. 1979. feb. 22. Blackburn R. 8 4 Grella, Vince középp. 1979. okt. 5. Parma FC 8 - Kalac, Zeljko kapus 1972. dec. 16. AC Milan 6 - Kewell, Harry középp. 1978. szept. 22. Liverpool FC 2 - Kisnorbo, Patrick középp. 1981. márc. 24. Leicester City 3 - Laybutt, Steve középp. 1977. szept. 3. La Gantoise 1 - Lazaridis, Stan hátvéd 1972. aug. 16. Birmingham 4 - Madaschi, Adrian hátvéd 1982. júl. 11. Dundee FC 4 2 McKain, Jon hátvéd 1982. szept. 21. Politechnica 1 - Neill, Lucas hátvéd 1978. márc. 9. Blackburn R. 4 - North, Jade hátvéd 1982. jan. 7. Newcastle Jets 5 - Popovic, Tony hátvéd 1973. júl. 4. Crystal Palace 3 - Schwarzer, Mark kapus 1972. okt. 6. Middlesbrough 3 - Skoko, Josip középp. 1975. dec. 10. Stoke City 6 1 Sterjovski, Mile középp. 1979. máj. 27. FC Basel 5 3 Tarka, David hátvéd 1983. feb. 11. Perth Glory 2 - Thompson, Archie csatár 1978. okt. 23. PSV Eindhoven 3 2 Vidmar, Tony hátvéd 1970. júl. 4. NAC Breda 7 - Viduka, Mark csatár 1975. okt. 9. Middlesbrough 4 2 Vieri, Max csatár 1978. szept. 1. Triestina 3 - Wilkshire, Luke középp. 1981. okt. 2. Bristol City 1 - Zdrilic, David csatár 1974. ápr. 13. Sydney FC 3 1 Szövetségi kapitány: Frank Farina (7 mérkőzés), Guus Hiddink (2 mérkőzés)       Szövetségi kapitány: Guus Hiddink Edzői pályafutását a holland De Graafschap juniorcsapatánál kezdte, majd a PSV Eindhoven utánpótlásánál dolgozott. Az első csapat élére az 1986-87-es szezonban nevezték ki, és gyorsan eljutott a csúcsra: rögtön első idényében bajnoki címet nyert az eindhoveniekkel, majd a következő esztendőben a BEK-et is elhódította. Egészen 1990-ig maradt a Philips-gyári együttesnél, ez idő alatt még két bajnoki címet nyert, majd ezt követően a török Fenerbahce SK szakvezetője lett. Isztambulban csak egy évig maradt, majd elfogadta a spanyol Valencia CF ajánlatát, ahol egészen 1994 nyaráig dolgozott, kisebb megszakításokkal: az 1993-94-es szezont vele kezdte a klub, és vele is fejezte be, ám időközben egyszer menesztették. A holland válogatott 1995 januárjában ajánlott neki szerződést, amikor úgy tűnt, hogy az Oranje már nem tudja kvalifikálni magát az Európa-bajnokságra, de Hiddinknek sikerült megoldania a feladatot, sőt, az 1998-as világbajnokságon negyedik helyet szerzett a csapattal. A Real Madrid számára ez elég jó ajánlólevél volt, de a királyi gárdánál nem ért meg hosszú időt, még a bajnokság vége előtt menesztették. Ezt követően sehol sem dolgozott, egészen addig, amíg a dél-koreai szövetség ajánlata meg nem érkezett, és az ázsiai gárdával világraszóló sikert ért el a legutóbbi világbajnokságon. Aztán megint a PSV mestere lett, és az eindhoveniekkel bajnokságot nyert, a BL-ben pedig az elődöntőig jutott. Tavaly fogadta el az ausztrálok felkérését, az Uruguay elleni pótselejtezők előtt, és azt is sikerrel vette. Máris bejelentette, hogy a vébé után elhagyja a Philips-gyár csapatát, és az ausztrálokat is - a pletykák szerint a Real Madrid és az angol szövetség is szívesen szerződtetné.