Ország- és futballtörténelem

•  Irán
•  Ali Karimi

A közel-keleti ország jelentős részét a központi helyzetű Iráni-medence foglalja el, amely 800-1000 méter magas fennsíkokból áll. A medencét az Eurázsiai-hegységrendszer láncai övezik. A mai Irán területén a legősibb ismert civilizáció az Elamita Királyság volt, az elamiták az i. e. 10. században telepedtek meg a termékeny síkságon.

Az i. e. 8. században az asszírok pusztították el őket, helyüket a kaukázusi sztyeppékről érkező indoeurópai népek, köztük a perzsák foglalták el. A perzsák később meghódították Egyiptomot, de a maratoni csatavesztés megakadályozta őket a további nyugati terjeszkedésben.

531 és 628 között a perzsák a Közel-Kelet jórészét meghódították, de később a birodalom összeroppant a muzulmán arabok támadásai miatt. A modern Perzsa Birodalmat 1502-ben hozták létre. Perzsia 1905-ig abszolút monarchia volt, akkor kapta első alkotmányát. A következő évben Nagy-Britannia és Oroszország érdekszférákra osztotta és megszállta az országot, amely nevét 1935-ben változtatták Iránra.

Az uralkodó sah elűzése után a hazatérő Khomeini ajatollah 1980-ben kikiáltotta az Iráni Iszlám Köztársaságot. Az 1,6 millió km² területű országban több mint 66 millió ember él, fővárosa a 11 millió lakosú Teherán. Iránban az első ligarendszerű bajnokságot csak 1970-ben tudták kiírni, addig jobbára csak területi alapon rendeztek különböző versengéseket, amelyek közül a legerősebb a teheráni központú volt.

Ezt nyerte meg 1960-ban a Shahin FC, 1962-ben a Daraei FC, majd 1967-ben és 1968-ban a Paas. Később a Takhte Jamshid League (1973-77) létezett, majd tíz esztendő keresztül ismét nem rendeztek nemzeti bajnokságot (1991-től 2001-ig működött az Azadegan Liga), majd végül az iráni Premier League-et, az ország első profi bajnokságát 2001-ben indította útjára a szövetség.

Szövetség neve:	Islamic Republic Iran Football Federation (IRIFF)
Alapítási éve:	1920
FIFA-tagság kelte:	1945
Címe:	No. 2/2 Third Street, Seoul Avenue, Tehran 19958-73591, Iran
Telefonszáma:	00-98-21-88213308
Telefaxszáma:	00-98-21-88213302
Internetcíme:	www.iriff.ir
E-mail címe:	iriff@iransports.net
Elnök:	dr. Mohammad Dadgan
Alelnök:	Naser Noamooz
Főtitkár:	Reza Pahlevan
Szövetségi kapitány:	Branko Ivankovic
A válogatott szerelése:	fehér mez, fehér nadrág, fehér sportszár

Az eddigi négy professzionális bajnokságot négy különböző klub - időrendben a Piruzi, a Sepahan, a Paas és a Fulad - nyerte. Az összes versengést figyelembe véve az ország legeredményesebb klubja a Piruzi (az egykori Shahin FC, amely 1968 és 1986 között Perspolis néven működött), az egylet nyolcszor lett bajnok Iránban, így megelőzi az egyaránt öt-öt elsőségig jutott (az 1979-ig Taj néven versenyzett) Esteglalt, valamint a Paast. Az ország klubjai a nemzetközi porondon is jól szerepelnek, a bajnokcsapatok ázsiai versengésében három elsőséget szereztek (kétszer az Eszteglal, egyszer a Paas győzedelmeskedett), a kupagyőztesek között pedig egyszer nyert iráni klub.

A válogatott először 1941. augusztus 25-én lépett pályára, amikor Kabulban 0-0-s döntetlent játszott Afganisztán. A folytatás - ami sokat váratott magára, hiszen hat évvel későbbre datálható - sem hozott még sok sikert, az első győzelmet a hatodik mérkőzés után ünnepelhették az irániak, amikor 1950. október 26-án Amjadiahban 4-0-ra legyőzték Afganisztánt.

A későbbiekben elég ciklikusan játszott a nemzeti csapat, hiszen többször is különböző okok miatt hosszabb időszakok maradtak ki két mérkőzés között (1952-58, 1959-62, 1978-80, 1980-82, 1982-84). A kilencvenes években aztán belehúztak a szövetség illetékesei, 1996 és 1998 között, azaz három esztendő alatt 61 mérkőzést játszott Irán válogatottja! A nemzeti csapat háromszor lett Ázsia legjobbja, 1968-ben, 1972-ben és 1976-ban is megnyerte a kontinensbajnokságot.

Vb-történet

Az iráni együttes az 1974-es világbajnokság előtt vágott neki először a selejtezőknek, és rögtön közel is került a kijutáshoz: sikerrel vette a csoportkört, de a zónadöntőben az akkor Ázsiába beosztott ausztrál gárda felülmúlta a perzsákat.

A második nekifutásra viszont már összejött a kijutás, és bár az irániak rendkívül erős csoportba kerültek, nem vallottak kudarcot: Hollandia és Peru ellen ugyan kikaptak, de a skótoktól pontot raboltak - ami a britek továbbjutásába került.

1978. június 7.
Skócia - Irán 1-1 (1-0)
Córdoba, Chateau Carreras-stadion, 8000 néző
v.: N'Diaye (szenegáli)
Skócia: Rough - Jardine, Donachie, Burns, Buchan (Forsyth, 56.) - Macari, Gemmill, Hartford - Dalglish (Harper, 74.), Jordan, Robertson. Szövetségi kapitány: McLeod.
Irán: Hejazi - Nazari, Abdollahi, Kazerani, Eskandarian - Dadeghi, Parvin, Ghassempour, Danaifar (Nayebagha, 89.) - Djahani, Faraki (Rowshan, 83.). Szövetségi kapitány: Mohadjerani.
gól: Eskandarian (43. - öngól), ill. Danaifar (60.).

Négy évvel később viszont az irániak politikai okokból visszaléptek a selejtezőktől, így nem tudták megismételni ezt a sikert, és ugyanígy tettek az 1986-os vébé előtt is. Az 1990-as viadalt megelőzően próbálkoztak ismét, sikertelenül, és ugyanígy jártak négy év elteltével is.

Az 1998-as világbajnokságra viszont sikerült kijutniuk, és a csoportkör kisorsolása után az is eldőlt, hogy a csapat vb-szereplése politikai jelentőségű lesz: az irániak ugyanis egy kvartettbe kerültek az Egyesült Államokkal, amelyet Iránban csak a "sátán országának" szokás nevezni.

Nem csoda, hogy a gárda csak erre a találkozóra koncentrált, és meg is nyerte az amerikaiak elleni összecsapást, ami hatalmas eufóriát okozott az országban. Az, hogy a másik két meccsét a jugoszlávok és a németek ellen elveszítette a csapat, senkit sem érdekelt...

1998. június 21.
Irán - Egyesült Államok 2-1 (1-0)
Lyon, Gerland-stadion, 44 000 néző
v.: Meier (svájci)
Irán: Abedzadeh - Mahdavikia, Khakpour, Estili, Zarincheh (Saadavi, 77.) - Khani (Payrani, 74.), Pashazadeh, Minavand - Bagheri, Ali Daei, Azizi (Mansourian, 73.). Szövetségi kapitány: Talebi.
Egyesült Államok: Keller - Hejduk, Pope, Dooley (Maisonneuve, 82.), Regis - Wegerle (Preki, 57.), Reyna, Ramos (Stewart, 57.), C. Jones - McBride, Moore. Szövetségi kapitány: Sampson.
gól: Estili (40.), Mahdavikia (84.), ill. McBride (87.)

Négy évvel ezelőtt csak a selejtezősorozat második köréig jutott el az együttes, ott azonban a szaúdiak mögé szorult, és így lemaradt a vébéről.

Vb-selejtezők

Az iráni drukkerek jogosan gondolhatták úgy, hogy az első csoportkörből, melyben válogatottjuk Laosszal, Katarral és Jordániával kellett hogy megküzdjön, nem okozhat gondot a továbbjutás. Így aztán sokkhatásként érte őket, amikor Teheránban hét perccel a találkozó vége előtt Haitam al-Sbul meglepte a hazaiak védelmét, és Jordánia válogatottja három ponttal térhetett haza. Branko Ivankovic fiai azonban nemes bosszút álltak Ammanban, az idegenbeli 2-0-s siker nyugtatóan hatott kissé felborzolt idegeikre.

Egy hónappal később Katarból is győztesen távoztak a horvát mester tanítványai, az első csoportkört pedig egy önbizalom-növelő hétgólos sikerrel zárták Laosz ellen (Ali Daei egymaga négy gólt szerzett Teheránban az ominózus összecsapáson). Ezek után Japánnal, Bahreinnel és a Koreai NDK-val sorsolták össze az együttest, a B jelű kvartettből kötelezőnek tűnt a két továbbjutó hely valamelyikének megszerzése.

Az első mérkőzésen azonban a hazai pályán játszó bahreini válogatott kemény ellenfélnek bizonyult (0-0), így mindenképpen kellett az a 2-1-es siker, amit Japán ellen hozott a csapat otthoni környezetben. Ezután zsinórban még háromszor örvendeztette meg az iráni gárda három ponttal szurkolóit, aminek köszönhetően már júniusban eldőlt, hogy a meglehetősen masszív együttes egyenes ágon jut ki a 2006-os világeseményre.

Ebből a szempontból a japánoktól elszenvedett idegenbeli vereség a végén már nem osztott, nem szorzott, ráadásul Ali Daei tovább növelte góljainak számát, még elérhetetlenebbé téve földi halandók számára válogatottbeli gólrekordját (jelenleg 106 találatnál jár nemzeti színekben - emlékeztetésül a listán második Puskás Ferenc a magyar válogatott színeiben 84-szer volt eredményes). Azonban ne gondoljuk azt, hogy az iráni tizenegy szereplése csupán a veterán gólzsák pillanatnyi formájától függ!

A gárdában ugyanis jó néhány Európában légióskodó labdarúgó szerepel. Megemlítendő például a hazai és nemzetközi porondon idén egyaránt emlékezetes teljesítménnyel kirukkolt Hamburger SV szélsőjét, Mehdi Mahdavikiát. Szintén Németországban, de a Bayern Münchenben jut egyre többször szerephez a nyáron leigazolt irányító, Ali Karimi, akit "Teherán varázslója"-ként emlegetnek - talán nem véletlenül, hiszen aki a bajorok deklaráltan legerősebb csapatrészébe tartósan be tudja verekedni magát, annak valóban kivételes tehetséggel kell rendelkeznie.

De megjegyzendő még a az olasz FC Messina védője, Rahman Rezaei, aki a Koreai NDK ellen ért el győztes találatot a második csoportkörben, vagy a rendkívül megbízható kapus, Ebrahim Mirzapur - és még folytathatnánk a sort. Látható tehát, hogy Irán nemzeti együttese bővelkedik kivételes egyéni képességekkel rendelkező labdarúgókban, ha tehát Ivankovic mester továbbra is megfelelően készíti fel a gárdát, az irániaknak lehet az ázsiai csapatok közül a legnagyobb esélye egy kiugró eredmény elérésére.

Játékoskeret név poszt szül. idő klub sel. gól Alavi, Szejed hátvéd 1982. jan. 29. Fulad 6 - Amir, Mehdi középp. 1979. feb. 22. Szaipa 1 - Azizi, Khodadad csatár 1971. jún. 22. Admira Wacker 2 - Badavi, Ali hátvéd 1982. jan. 20. Fulad 4 - Borhani, Aras csatár 1983. szept. 14. Pasz 5 2 Daei, Ali csatár 1969. márc. 21. Szaba Battery 10 9 Dzsabari, Mojtaba csatár 1983. jún. 16. Eszteglal 1 - Enajati, Reza csatár 1976. szept. 23. Eszteglal 1 2 Golmohammadi J. hátvéd 1971. márc. 19. Piruzi 11 - Haszemjan, Vahid csatár 1976. júl. 21. Hannover '96 7 4 Kaebi, Hosszein középp. 1985. dec. 23. Fulad 12 - Kameli-Mofrad, D. hátvéd 1981. máj. 15. Fulad 3 - Karimi, Ali középp. 1978. nov. 8. Bayern M. 10 - Karimipashaki, M. csatár     1 - Katibi, Rasul Paki csatár 1978. szept. 22. Eszteglal 1 - Kazemian, D. csatár 1981. ápr. 23. Piruzi 3 - Mahdavikia, M. középp. 1977. júl. 24. Hamburger SV 8 2 Maniei, Mejszam középp. 1982. júl. 24. Pasz 1 - Mirzapur, Ibrahim kapus 1978. szept. 16. Fulad 11 - Mobali, Eman középp. 1982. nov. 3. Fulad 5 - Navidkia, M. középp. 1982. nov. 1. VfL Bochum 5 - Nekunam, D. középp. 1980. dec. 12. Pasz 12 3 Noszrati, M. hátvéd 1981. jan. 10. Pasz 11 1 Rahmati, Mehdi kapus 1983. feb. 2. Szepahan 1 - Rajabzadeh, M. középp. 1976. szept. 23. Zob Ahan 2 - Rezaei, Rahman hátvéd 1975. feb. 20. FC Messina 8 1 Szolejmani, M. középp.   Fulad 1 - Taghipur, E. hátvéd 1974. aug. 23. Zob Ahan 2 2 Vahedi, Alireza csatár 1980. júl. 30. Eszteglal 9 2 Zandi, Feridun középp. 1979. ápr. 26. Kaiserslautern 5 - Zare, Szattar hátvéd 1982. jan. 27. Barg Siraz 4 - Szövetségi kapitány: Branko Ivankovic     Szövetségi kapitány: Branko Ivankovic Az 1956-os születésű horvát szakember játékos-pályafutásáról nincsen semmilyen információ, annyit tudni róla, hogy a zágrábi testnevelési főiskolán végzett, majd edzői karrierjét 1991-ben a Varteks Varazdin együttesénél kezdte. A horvát pontvadászatban jó középcsapatnak számító varazsdiaknál egészen 1995-ig dolgozott, ezt követően átvette a Segesta Sisak irányítását, és az újonc gárdával a remek eredménynek számító hetedik pozíciót szerezte meg. A következő pontvadászatban már az NK Rijekát irányította, egészen 1997 decemberéig, amikor a horvát válogatott pályaedzője lett Miroslav Blazevic mellett. Ilyen minőségében ott volt az 1998-as világbajnokságon, amelyen a horvátok bronzérmet szereztek, a vébé után azonban elhagyta hazáját, és elfogadta a német másodosztályban szereplő Hannover '96 ajánlatát. Egy év elteltével azonban távozott a Bundesliga 2-ből, és ismét Blazevic asszisztense lett - immár az iráni nemzeti tizenegynél. Miután az ázsiai gárda nem jutott ki a 2002-es World Cupra, Blazevicet menesztették, utódja pedig némi meglepetésre Ivankovic lett, és a szakember csapatával megnyerte a 2002-es kontinensbajnokságot. Ennek ellenére 2002 decemberében menesztették, de alig egy év múlva, 2003 októberében megint kinevezték az iráni nemzeti tizenegy élére.       Sztárok voltak, vannak, lesznek Ali Daei A nemzeti színekben szerzett gólok világrekordere 1969. március 21-én született Arbadbil városában, és a helyi Eszteglalban (amely nem azonos a teheráni, azonos nevű egyesülettel) futballozott, majd megfordult a Taxiraniban és a Bank Tejeratban is, mielőtt az ország egyik legpatinásabb klubjában, a Piruziban kötött volna ki. 1991-ben és 1992-ben is gólkirályi címet szerzett hazájában, de a válogatottban csak 1993 júniusában mutatkozott be, első találatára pedig a hatodik mérkőzéséig várni kellett. Ezt követően azonban alaposan belelendült, az 1994-es vb-selejtező ázsiai zónadöntőjének ő volt a gólkirálya. A következő évben e