Elefántcsontpart

Ország- és futballtörténelem  Elefántcsontpart  Didier Drogba Elefántcsontpart a Guineai-öböl mentén elhelyezkedő ország Nyugat-Afrikában. Partjainál a 15. században jelentek meg a portugálok, de rövidesen követték őket más államok rabszolga-kereskedői is. A franciák a 19. század közepén kezdték gyarmattá szervezni a partvidéket. A teljes függetlenséget 1960-ban nyerte el az ország, de a mai napig rendkívül erős a francia befolyás. Az ország főleg az ültetvényeken termesztett termények (kakaó, kávé, pálmaolaj, banán, ananász) exportjából szerzi jövedelmét. A kontinens kis országai közé tartozó, alig több mint 322 ezer km2 területű, 18 millió lakosú Elefántcsontpartnak néhány éve új fővárosa van, a korábbi 3,5 millió lakosú Abidjan helyett Yamoussoukro. A mintegy 60 etnikum ellenére a francia a hivatalos nyelv, pénzneme a CFA (afrikai valutaközösségi) frank. Az országban francia "bábáskodással" 1936-ban alapították az első futballklubokat, nem meglepő módon a fővárosban, Abidjanban. Mint oly sok helyen a kontinensen, a friss egyesületek szorosan kötődtek különböző cégekhez, gazdasági társaságokhoz vagy állami vállalatokhoz. A függetlenség után rögtön a nemzetközi labdarúgás vérkeringését célozta meg a sportág helyi vezetése, a FIF 1960-ban csatlakozott a CAF-hoz. Nem sokat késlekedtek az elefántcsontpartiak az önálló bajnokság és kupa kiírásával sem, a pontvadászatot az Onze Freres nyerte, míg a másik sorozatban az Espoir de Man nevet viselő csapat győzött. Szövetség neve: Fédération Ivoirienne de Football (FIF) Alapítási éve: 1960 FIFA-tagság kelte: 1961 Címe: Case postale 1202, 01 Abidjan, Cote d'Ivoire Telefonszáma: 00-225-2124027 Telefaxszáma: 00-225-21259552 Internetcíme: www.fif.ci E-mail címe: fifci@aviso.ci Elnök: Jacques Anouma Alelnök: Lambert Feh Kesse Főtitkár: Sory Diabaté Szövetségi kapitány: Henri Michel A válogatott szerelése: narancssárga mez, fehér nadrág, zöld sportszár Az elefántcsontparti bajnokságban eddig 46-szor avattak győztest, az abidjani fölény egészen elképesztő: az ország legismertebb klubja, az ASEC 21, az Africa Sports 14, a Stade 5, a Stella pedig három bajnoki címet nyert, így a vidéki egyesületeknek be kellett érniük három trófeával. A Mimosas (az ASEC beceneve) egyeduralkodó, a klub 1990 óta csak 1996-ban és 1999-ben volt kénytelen átengedni másnak az elsőséget, mindkétszer a városi és örök rivális, Africa Sports előzte meg. Az országos kupa is lehetne inkább Abidjan-kupa, hiszen a győztesek névsorán végigpillantva itt is elvétve találunk városon kívüli egyletet. Az ország képviselői gyakori és eredményes vendégei a nemzetközi porondnak, hiszen a bajnokcsapatok vetélkedésében a Stade (1966) és az ASEC (1998), a kupagyőztesek között az Africa Sports (1992, 1999), a CAF-kupában a Stella (1993), míg a Szuperkupában az Africa Sports (1992) és az ASEC (1998) diadalmaskodott. Az Elefántok (a válogatott beceneve) a kontinens egyik legeredményesebb szelekciója, az Afrika-kupa örökranglistáján az ötödik helyen áll. Az eddigi 24 tornából 15-ön szerepelt Elefántcsontpart, a legsikeresebb futamát 1992-ben teljesítette, amikor megnyerte a kontinensbajnokságot. A Ghána elleni döntő emléke mind a napig élénken állt a szurkolók emlékezetében, hiszen kedvenceik felejthetetlen estén 11-10 arányban, tizenegyesrúgások után nyerték el a trófeát. Három további alkalommal, 1968-ban, 1986-ban és 1994-ben bronzéremmel zárták a sorozatot. A világbajnokságot először 1972-ben célozta meg a nemzeti együttes, de Marokkó túl erős ellenfélnek bizonyult. A jelenkor ünnepelt játékosai mellett minden elefántcsontparti a hetvenes évek gólzsákját, Laurent Pokout (1968-ban és 1970-ben az Afrika-kupa legeredményesebb játékosa volt), és a különböző választásokon többször is a kontinens szűk elitjébe sorolt Abdoulaye Traorét, Youssouf Fofanát említi, ha az ország legjobb labdarúgóiról kérdezik.

Vb-történet

A vb-újonc afrikai együttes először az 1974-es világbajnokságra próbált meg kijutni, és rögtön meglepetést okozott azzal, hogy kiverte Tunéziát - a következő körben azonban Marokkó már túl erős ellenfélnek bizonyult.

Négy évvel később egy fordulóval tovább jutottak az ország legjobb labdarúgói, Nigéria ellen azonban idegenben 4-0-ra kikaptak, és ezzel véget értek a vb-szereplésről szőtt remények. Az elefántcsontpartiak az 1982-es torna selejtezőin el sem indultak, 1986 előtt Ghána verte ki őket, az 1990-es Mondialét megelőzően pedig csak egy mérkőzést tudtak nyerni csoportjukban.

Négy évvel később viszont esélyesnek számítottak a kijutásra, hiszen 1992-ben megnyerték a kontinensviadalt. Ennek megfelelően magabiztosan vették az első akadályokat, és eljutottak a végső fázisig, ahol aztán csak rosszabb gólkülönbségük miatt szorultak Nigéria mögé: a Szuper Sasokat hazai pályán 2-1-re verték, míg Lagosban 4-1-re kaptak ki Rashidi Yekiniéktől - pedig a második félidő elején még csak 2-1 volt az állás a hazaiaknak.

A legutóbbi kvalifikáción is az utolsó fázisban véreztek el, a csoportmérkőzések során egy fordulóval a zárás előtt még volt esélyük a sikerre, de az utolsó mérkőzésen nagy meglepetésre hazai pályán kikaptak a Kongói DK-tól, és így lemaradtak a világbajnokságról.

Vb-selejtezők

A válogatottnak kiemeltként nem kellett előselejtezőt játszania, de a sorsolás után az ország szurkolói valószínűleg átkozták a beosztás készítőit: csapatuk ugyanis két igazi nagyágyúval, Kamerunnal és Egyiptommal is összekerült.

A nyitány során nem okozott gondot Líbia legyőzése, két legnagyobb sztárjuk, Aruna Dindane és Didier Drogba találataival simán nyertek 2-0-ra, majd idegenben sikerült nyerniük az Egyiptom elleni rangadón. Pedig a hazaiak nem kezdték rosszul a 90 percet, több helyzetet is kidolgoztak, mégis a vendégek szereztek vezetést Dindane révén.

Az egyiptomiak persze tovább rohamoztak, ám a legnagyobb ziccereket is kihagyták. A második félidőben aztán a házigazda kiegyenlített, de a forgatókönyv ugyanaz maradt mint az első játékrészben, így a vendégek meg is szerezték a győztes találatot - a gólszerző "természetesen" a másik csatárcsillag, Drogba volt. Az elefántcsontpartiak ezzel a győzelemmel rögtön kétpontos előnyre tettek szert, mert a forduló másik két mérkőzésén döntetlen született.

Kamerunba tehát csoportelsőként utazott a válogatott, a yaoundéi stadionban pedig több mint százezren jelentek meg, és örömmel látták, hogy az első negyedórában a hazaiaknak két helyzetük is akad - gól azonban egyikből sem született. Ezt követően ráadásul a vendégek percei következtek, és a sérült Idriss Kamenit helyettesített Souleymanou Hamidounak előbb Bonaventure Kalou, majd Drogba próbálkozását kellett hatástalanítania.

A szünet után megint a kameruni gárda játszott fölényben, ám Pius N'Diefi ziccerben rálépett a labdára, és odalett a lehetőség - a drukkerek pedig kezdtek egyre türelmetlenebbek lenni. Tíz perccel a lefújás előtt azonban Samuel Eto'o megnyugtatta a kameruniakat, és két percre rá Guy Feutchine is betalált, amivel eldőlt a három pont sorsa - az elefántcsontparti Didier Zokora kiállításának már nem volt sok jelentősége.

A győzelemnek köszönhetően Kamerun átvette a vezetést a csoportban, Elefántcsontpart viszont maradt a második pozícióban, majd ezt követően gólfesztivált rendezett Szudán ellen (az öt gólból Dindane kettőt, Drogba pedig egyet vállalt), amivel visszavette a vezetést, mivel a Szelídíthetetlen Oroszlánok kikaptak Egyiptomban.

Az elefántcsontpartiak maximálisan kihasználták riválisaik gyengélkedését, és a Benin elleni két győzelemmel tovább erősítették első helyüket, de Líbiában csak egy döntetlenre voltak képesek. Az Egyiptom elleni hazai diadal, után elérhető közelségbe került a kvalifikáció, és a Kamerun elleni hazai 90 percen egy győzelemmel bebiztosíthatták volna kijutásukat - ám egy remek mérkőzésen a vendégek 3-2-re nyerni tudtak Abidjanban, így a remények megint elszállni látszottak.

Az utolsó körben a kameruniaknak csak nyerniük kellett volna Egyiptom ellen hazai pályán, ám a drámai találkozón 1-1-es döntetlen született - Pierre Ndlend Womé az utolsó percben tizenegyest hagyott ki, és mivel Elefántcsontpart nyerni tudott Szudánban, így visszaelőzte riválisát.

Játékoskeret

A játékoskeret minősége alapján megállapítható, hogy az Elefántok világbajnokságra való kijutása nem is olyan nagy meglepetés, hiszen kiváló futballisták léptek pályára a kvalifikációs sorozatban.

Henri Michel összesen 27 futballistát vetett be a selejtezők során, de az alapcsapat az esetek többségében adott volt, hiszen hét olyan labdarúgó szerepelt, akik a tíz selejtezőből legalább kilencen szerepelt, ketten pedig (Kolo Abib Touré és Aruna Dindane) egyetlen találkozót sem hagytak ki.

Valószínűleg a kapus Jean-Jacques Tizié sem hiányzott volna az utolsó két összecsapásról, ha nem szenved súlyos sérülést, a portás az Afrika-kupán térhet vissza a válogatottba. Az is jól látható, hogy a gólszerzés szempontjából viszont túlságosan is egyoldalú a gárda, hiszen a kvalifikációs sorozatban szerzett húsz találatból 16-ot két játékos ért el: Dindane és Didier Drogba, rajtuk kívül csak Kanga Akalé, Bonaventure Kalou, Gilles Yapi-Yapo és Bakary Koné voltak eredményesek.

Utóbbi négy futballista is kifejezetten támadó szelleműnek számít, vagyis megállapítható, hogy az elefántcsontparti együttesben a védők nem nagyon mennek előre a támadásokkal - vagy ha mégis, akkor képtelenek betalálni.

név	poszt	szül. idő	klub	vb-sel.	gól
Akalé, Kanga	középp.	1981. márc. 7.	AJ Auxerre	4	1
Boka, Arthur	hátvéd	1983. ápr. 2.	RC Strasbourg	7	-
Copa, Boubacar Barry	kapus	1979. dec. 30.	SK Beveren	1	-
Demel, Guy	hátvéd	1981. jún. 13.	Hamburger SV	3	-
Dié, Serge	középp.	1977. okt. 4.	Erciyesspor	3	-
Dindane, Aruna	csatár	1980. nov. 26.	RC Lens	10	7
Djiré, Abdoulaye	középp.	1981. febr. 28.	SK Beveren	1	-
Domoraud, Cyrille	hátvéd	1971. júl. 22.	US Créteil	9	-
Doumbia, Almamy	középp.	1983. okt. 25.	AS Melfi	1	-
Drogba, Didier	csatár	1978. márc. 11.	Chelsea	9	9
Eboué, Emmanuel	hátvéd	1983. jún. 4.	Arsenal FC	2	-
Fae, Emerse	középp.	1984. jan. 24.	FC Nantes	3	-
Gnanhouan, Gerard	kapus	1979. febr. 12.	Montpellier	1	-
Guel, Tchiressoua	középp.	1975. dec. 27.	FC Lorient	9	-
Kalou, Bonaventure	középp.	1978. jan. 12.	Paris-SG	9	1
Koné, Arouna	csatár	1983. nov. 11.	PSV Eindhoven	4	-
Koné, Bakary	csatár	1981. szept. 17.	OGC Nice	5	1
Kouassi, Blaise	hátvéd	1974. febr. 2.	ES Troyes	5	-
Meité, Abdoulaye	hátvéd	1980. nov. 6.	Olym. Marseille	7	-
Tebily, Olivier	hátvéd	1975. dec. 19.	Birmingham City	1	-
Tiené, Siaka	középp.	1982. febr. 11.	AS Saint-Etienne	5	-
Tizié, Jean-Jacques	kapus	1972. szept. 7.	Espérance Tunis	8	-
Touré, Kolo Abib	hátvéd	1983. június 4.	Arsenal FC	10	-
Touré, Yaya	középp.	1983. máj. 13.	Olympiakosz	2	-
Yapi-Yapo, Gilles	csatár	1982. jan. 30.	FC Nantes	6	1
Zokora, Didier Alain	középp.	1980. dec. 14.	AS Saint-Etienne	9	-
Zoro Kpolo, Marc	hátvéd	1983. dec. 27.	FC Messina	4	-

Szövetségi kapitány: Henri Michel

Szövetségi kapitány: Henri Michel

A francia szakember 1947. október 28-án született Aix-en-Provence-ban. A helyi csapatban kezdett el futballozni, majd 1966-ban az FC Nantes-hoz szerződött. Tizenhat szezont töltött a Kanáriknál, ahol több mint ötszáz találkozón szerepelt a francia bajnokságban. Háromszoros bajnok, egyszeres kupagyőztes.

Michel 1968 és 1980 között 58-szor szerepelt a gallkakasos válogatottban, részt vett az 1978-as vb-n is. Visszavonulása után az olimpiai válogatott szövetségi kapitánya lett, 1984-ben Los Angelesben aranyérmet nyert csapatával. Az A-válogatottal 1986-ban a harmadik helyet szerezte meg a mexikói vb-n. 1988-ban át kellett adnia helyét Michel Platininak, utána a válogatottak technikai vezetője lett, majd dolgozott egy évig a Paris-SG-nél.

Szaúdi kitérővel 1994 januárjában érkezett Kamerunba, ahol a dicstelen vb-szereplés után távozott. Egy esztendei pauza után jutott ismét munkához, 1995 szeptemberében fogadta el a marokkói szövetség ajánlatát, az országgal kijutott a világbajnokságra, és egészen 1999-ig irányította a gárdát. Az Egyesült Arab Emírségek válogatottja következett, majd két évig Tunézia legjobbjait dirigálta. Az elefántcsontpartiakat 2004 óta irányítja, a 2006-os a negyedik világbajnoksága lesz - a negyedik országgal!

Sztárok voltak, vannak, lesznek

Cyrille Domoraud

Az elefántcsontparti válogatott csapatkapitánya, ami érthető hatalmas rutinja miatt: a védő olyan kluboknál fordult meg pályafutása során, mint az Olympique Marseille, az FC Internazionale vagy az RCD Espanyol. Húszesztendősen került Európába, a francia Créteilhez, majd a párizsi Red Starban is játszott - innen hívták meg először a válogatottba, és már az 1996-os kontinensviadalon is pályára lépett. A másodosztályból a Girondins Bordeaux "emelte ki", legsikeresebb éveit pedig alighanem az Olympique Marseille-nél töltötte: két éven keresztül volt a klub játékosa 1997 és 1999 között, UEFA-kupa-döntőt is játszott a gárdával, és olyan jól futballozott, hogy leigazolta őt az Inter. Olaszországban azonban már korántsem játszott olyan kiemelkedően, ráadásul a 2000-es kontinensviadal után késve ért vissza Milánóba, igaz, nem saját akaratából: az ország akkori vezetője, Robert Guei tábornok a gyenge szereplés miatt fegyelmezési céllal pár napig fogva tartotta a focistákat... Domoraud mindenesetre 2001 nyarán visszatért Franciaországba, az SC Bastiához, majd egy szezont eltöltött az AS Monacónál, kettőt pedig az RCD Espanyolnál. Rövid ideig játszott a török Konyasporban is, de immár másfél éve első francia klubjánál, a Créteilnel játszik a másodosztályban.

Didier Drogba

A régi elefántcsontparti fővárosban, Abidjanban látta meg a napvilágot 1978. március 11-én, de családja még gyermekkorában Franciaországba költözött. Pályafutását így a Levallois-nál kezdte, először pedig a Le Mans UC-nál lett igazolt futballista. A felnőttek között az 1998-99-es szezonban mutatkozott be, abban az idényben két mérkőzésen lépett pályára a másodosztályban, a következő pontvadászatban pedig már alapembere volt a csapatnak. Mindezt gólokkal hálálta meg, összesen hét alkalommal volt eredményes, és a szakemberek fényes jövőt jósoltak neki, ám egy súlyos sérülés kis híján véget vetett pályafutásának. A következő szezonban mindössze 11 meccsen szerepelt, de sikerült teljesen felépülnie, és utána már tökéletes állapotban futballozott. A szezon első felében öt gólt szerzett, amire az EA Guingamp-nál is felfigyeltek, és 2002 januárjában leigazolták a támadót. A legjobbak között az FC Metz ellen mutatkozott be, és fél szezon alatt három gólt szerzett a Division 1-ben, majd a következő pontvadászatban már 17-ig jutott. Rögtön meghívót is kapott az elefántcsontparti válogatottba, ahol a kameruniak ellen rögtön góllal mutatkozott be. Teljesítményének köszönhetően 2003 nyarán megvette őt az Olympique Marseille, ahol szintén futószalagon szállította a gólokat, majd 36 millió euróért a Chelsea FC szerződtette. A vb-selejtezők során hétszer volt eredményes, jelenleg az egyik legjobb afrikai játékosnak tartják.

Emerse Faé

Franciaországban született, és az FC Nantes híres utánpótlás-központjában tanulta meg a sportág alapjait. A Kanáriknál a 2003-2004-es pontvadászatban, még tinédzserként mutatkozhatott be a felnőttek között, és azóta alapembernek számít a klubnál. Klasszikus védekező középpályás, első két idényében egy-egy gólt ért el, a jelenlegi pontvadászatnál viszont már kettőnél tart. Szerepelt a különböző francia korosztályos válogatottakban is, 2001-ben például U17-es világbajnokságot nyert a gallokkal, de elefántcsontparti gyökerét kihasználva (szülei onnan költöztek Franciaországba) a felnőttek között már az afrikai országot erősíti - valószínűleg a világbajnokság csábítására fogadta el az Elefántok hívó szavát tavaly márciusban.

Felkészülés a világbajnokságra

Az egyik legerősebb és legkiegyensúlyozottabb kerettel rendelkező afrikai ország a napokban kezdődő kontinensviadalra egy Jordánia elleni 2-0-s győzelemmel melegített, és az Afrika-kupán az Elefántok bizony favoritnak számítanak.

Ez persze nem meglepő, hiszen a keretben kevés kivételtől eltekintve csupa Európában légióskodó labdarúgó szerepel, ráadásul a focisták nagy része nem is akármilyen klubokban játszik - elég, ha csak Didier Drogbára (Chelsea FC), Yaya Touréra (Olympiakosz), Kolo Abib Touréra (Arsenal FC), Bonaventure Kaloura (Paris-SG) vagy Arouna Konéra (PSV Eindhoven) gondolunk.

A világbajnokságon ez ugyanakkor gondot is okozhat, hiszen az elefántcsontparti játékosok jó része a tavasszal nem csak az adott bajnokságokban, hanem a nemzetközi porondon is érdekeltek lesznek, és könnyen lehet, hogy a vébére már kissé kifacsartan érkeznek majd. Persze az a tény, hogy először léphetnek pályára a sportág legrangosabb világeseményén, ez feledtetheti velük a fáradtságot. A felkészülési programról egyelőre annyit tudni, hogy Elefántcsontpart március elsején Spanyolországgal játszik majd barátságos mérkőzést, mégpedig Valladolidban - ez lesz az első összecsapás a két ország között. A szövetség a leendő főhadiszállást még nem választotta ki, pedig a világbajnokságon szereplő együttesek többsége ezt már megtette.

(FOCIVILÁG)