Ország- és futballtörténelem

A Skandináv-félsziget keleti felén elterülő ország nyugati részén a Skandináv-hegyvidék láncai, déli részén a tavakkal tagolt Svéd-alföld húzódik. A mai Svédország területén az őskorban germán törzsek éltek. A vikingek a 9-10. században számos hadjáratot indítottak innen, majd felvették a kereszténységet, és a 11. század elejére kialakult a svéd állam.

III. Albert svéd király 1384-ben vereséget szenvedett I. Margit dán királynő hadaitól, aki egyesítette Dániát, Norvégiát és Svédországot. A Kalmari Unió 1523-ban bomlott fel, amikor Vasa Gusztáv király önállóvá tette Svédországot. XIV. Károly királlyal került trónra, a ma is uralkodó dinasztia (a Bernadotte-ház), uralmuk alatt 1814-ben Svédország és Norvégia egyesült. A perszonálunió egészen 1905-ig fennmaradt. Az ország 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. A közel félmillió km² területű, 8,8 millió lakosú Svédország Európa harmadik legnagyobb vasérctermelője.

A skandináv országba a közeli Brit-szigetekről érkezett az új sportág az 1880-as években. Az első ottani egyesület, amely már az angol szabályok szerint játszotta a labdarúgást a malmői Velocipede Ball Club volt. A futball két nagy városban, Malmőben és Göteborgban építette ki először a bástyáit, mind a két település azóta is meghatározó szerepet játszik az ország labdarúgásában.

Szövetség neve:	Svenska Fotbollförbundet (SVFF)
Alapítási éve:	1904
FIFA-tagság kelte:	1904
Címe:	P. O. Box 1216, 17 123 Solna, Sweden
Telefonszáma:	00-46-8-7350900
Telefaxszáma:	00-46-8-7350901
Internetcíme:	www.svenskfotboll.se
E-mail címe:	svff@svenskfotboll.se
Elnök:	Lars-Ake Lagrell
Alelnök:	Björn Ahlberg
Főtitkár:	Sune Hellströmer
Szövetségi kapitány:	Lars Lagerbäck
A válogatott szerelése:	sárga mez, kék nadrág, sárga sportszár

Az első, kuparendszerben kiírt bajnokságot az Örgryte IS nyerte, a göteborgi egylet a következő három sorozatot is megnyerte. Noha az ország a kezdetektől fogva fontos szerepet játszott a kontinens labdarúgásában is, az országos kupa első kiírására csak 1941-ben került sor, az első győztes a Helsingborgs IF volt.

Az 1925-ig kuparendszerben lebonyolított bajnokságban az első dinasztiát teremtő klub az Örgryte volt, a négy elsőséggel indított egylet 1902-ben is diadalmaskodott, majd 1904 és 1907 között ismét négyszer nyert zsinórban. Az Allsvenskan, azaz a ligarendszerű bajnokságban a harmincas években a Helsingborgs IF, a negyvenes-ötvenes évtizedben az IFK Norrköping, az 1970-es esztendőkben a Malmö FF, majd az IFK Göteborg volt a meghatározó klub.

Ezek alapján nem is meglepő, hogy a svéd bajnoki örökranglistán a 17 elsőséget gyűjtött IFK Göteborgot, a 15-szörös aranyérmes Malmö FF, az Örgryte (14), és az IFK Norrköping (12) követi. A kupagyőzteseket lajstromozva is fenti klubnevekkel találkozunk, éppen ezért tisztelgésképpen álljon itt néhány ismeretlen, esetleg megszűnt egylet neve, amely egykoron valamelyik sorozatban diadalmaskodott: IK Sleipner, RÍÍ IF, BK Kenty, Fässberg.

A nemzetközi porondon két győzelem fűződik svéd klub nevéhez, az UEFA-kupában 1982-ben és 1987-ben is az IFK Göteborg diadalmaskodott, míg a Bajnokcsapatok Európa-kupájának fináléjában egyszer volt érintett a skandináv ország, de 1979-ben a Malmö FF alulmaradt a döntőben.

Kevés, de megkockáztatjuk talán egyetlen más ország válogatottjának sem adatott meg a történelem folyamán, hogy 11-3-as győzelemmel mutatkozhasson be a nemzetközi porondon. Svédország legjobbjai 1908. július 12-én ilyen arányban győzték le Norvégiát, amely országgal három évvel korábban még perszonálunióban álltak.

A remek debütálást már nem követte ilyen jó folytatás, hiszen 1911-ig csak abban az esetben nyertek a svédek, ha a norvégokkal meccseltek! Az olimpiai játékokon szinte állandó szereplők voltak az ország labdarúgói, 1908 és 1920 után harmadik nekifutásra, 1924-ben Párizsban bronzérmet nyertek.

Az aranygeneráció (a csapatban Nordahllal, Grennel, Liedholmmal) 1948-ban már nem talált legyőzőre az ötkarikás játékokon, 1950-ben négy közé jutott a világbajnokságon. Később az olimpián és a vébéken is újabb szép sikereket értek a svédek, akiknek eddig csak az Európa-bajnokságon nem jött ki igazán a lépés, leszámítva az 1992-ben hazai pályán vívott elődöntővel véget ért szereplést.

Vb-selejtező

A skandinávok a magyar válogatottal egy csoportba nyertek besorolást a vb-selejtezők során, így a mieink is testközelből figyelhették meg végzetes hatékonyságukat. Rajtuk kívül Málta, Izland és a két fő rivális, Bulgária és Horvátország válogatottja kapott helyet a nyolcadik csoportban.

Málta és Izland legyőzése természetesen semmiféle gondot nem jelentett Lars Lagerbäck csapatának, és ami még szomorúbb, a magyar válogatott sem tudott pontot rabolni a háromkoronásoktól - bár Budapesten meglehetősen közel álltunk a pontszerzéshez. A gólszerző fővárosunkban is az a Zlatan Ibrahimovic volt, aki végül nyolc találatával a házi góllövőlista élén végzett.

A két közvetlen riválisként kezelt válogatott, Horvátország és Bulgária együttese közül utóbbi már féltávnál jelentős hátrányban volt az éllovasokhoz képest, a Hriszto Sztoicskov által irányított bolgárok csalódást okoztak (a sárga-kékek mindkétszer 3-0-ra győztek Dimitar Berbatovék ellen). Így az elsőségért és az ezzel együtt járó automatikus világbajnoki kvalifikációért a horvátokkal küzdött a svéd csapat. Az első rangadóra meglehetősen korán, már a második fordulóban sor került, mégpedig Göteborgban, ahol déli szomszédaink nagy meglepetésre Darijo Srna találatával legyőzték a hazaiakat, és ezzel rögtön lépéselőnybe kerültek.

Mivel Zlatko Kranjcar együttese is botlott néhányszor (a nyolcadik körben a máltaiak elleni döntetlen mindenképpen ebbe a kategóriába sorolandó), a csoportelsőség eldöntésére egészen az utolsó előtti fordulóig kellett várni, amikor is Fredrik Ljungbergék Zágrábba látogattak. Lagerbäck gárdája a horvát fővárosban azzal a tudattal lépett pályára, hogy már egy döntetlennel is biztosíthatja világbajnoki részvételét, de a skandinávok számítását megint áthúzták - a hazaiak győztes gólját pedig az a Srna szerezte (ezúttal tizenegyesből), aki Svédországban is a háromkoronások vesztét okozta.

Az utolsó körben egyik gárda sem hibázott, így az élen pontazonosság alakult ki, az egymás elleni eredmény azonban természetesen a horvátoknak kedvezett, így ők jutottak ki csoportelsőként a világbajnokságra. Mindez azonban a svédeket valószínűleg a legkevésbé sem zavarta, hiszen a megszerzett 24 pont elég volt ahhoz, hogy Lengyelországgal együtt - legjobb csoportmásodikként - megszerezzék az automatikus kvalifikációs helyet.

Lagerbäck egyébként meglehetősen állandó kerettel abszolválta a sorozatot, a Henrik Larsson és Ibrahimovic alkotta támadókettős csak sérülés vagy eltiltás esetén bomlott fel, de a középpályán és a védelemben is nagyjából ugyanazok a játékosok szerepeltek a tíz mérkőzésen (a kapusposztról nem is beszélve, hiszen minden meccsen Andreas Isaksson kezdett).

Kijelenthető tehát, hogy a skandinávoknak egy nagyon stabil, egyenletes teljesítményre képes csapatuk van, ami jó jel egy világbajnokság előtt. Az azonban mégiscsak aggasztó lehet, hogy a szintén vb-szereplő Horvátország ellen ez a gárda nem volt képes a pontszerzésre.

Vb-történet

A svédek már a második világbajnokságon is ott voltak, sőt, Olaszországban bejutottak a legjobb nyolc közé Argentína kiverésével, de a negyeddöntőben a német válogatott 2-1-re legyőzte őket. Négy évvel később is csak egy mérkőzést nyertek a tornán, de akkor az elég volt az elődöntőbe kerüléshez, az első körre kisorsolt ellenfelük, Ausztria ugyanis időközben az Anschluss miatt megszűnt. A negyeddöntőben Kuba ellen gólzáport rendeztek a háromkoronások, 8-0-ra diadalmaskodtak, de a döntőbe nem tudtak bekerülni, mivel a magyar válogatott 5-1-re legyőzte őket.

A skandinávok a legtöbb európai országgal ellentétben az 1950-es vébére is elutaztak, és ismét beverekedték magukat a legjobb négy közé, ahol aztán a körmérkőzések után Uruguay és Brazília mögött a harmadik helyet szerezték meg.

Az 1954-es viadalra némi meglepetésre nem jutottak ki, 1958-ban azonban házigazdaként vehettek részt a világbajnokságon. Csoportjukból (amelyben Magyarország, Wales és Mexikó szerepelt rajtuk kívül) simán mentek tovább, majd a negyeddöntőben a Szovjetuniót is magabiztosan győzték le. Az elődöntőben az NSZK együttese volt az ellenfelük, Nils Liedholméknak a germánok sem jelentettek akadályt, így a döntőben találták magukat, ahol Brazília ellen kellett pályára lépniük. A selecao ellen Liedholm már a negyedik percben vezetést szerzett, de a dél-amerikaiaknál egy 17 esztendős ifjonc, bizonyos Pelé is szerepelt, és a brazilok végül 5-2-es győzelmet arattak.

Brazília - Svédország 5-2 (2-1)
1958. június 29., Stockholm, Rasunda stadion, 50 000 néző
vezette: Guigue (francia)
Brazília: Gilmar - Djalma Santos, Bellini, Orlando, Nílton Santos, Zito, Didi, Garrincha, Vavá, Pelé, Zagalo. Szövetségi kapitány: Feola
Svédország: Svensson - Bergmark, Gustavsson, Axbom, Börjesson, Parling, Hamrin, Gren, Simonsson, Liedholm, Skoglund. Szövetségi kapitány: Raynor
gól: Vavá (9., 32.), Pelé (55., 90.), Zagalo (68.), illetve Liedholm (4.), Simonsson (80.)

A sikert azonban nem követte jó folytatás, a következő két világbajnokságra a skandinávok nem tudták kvalifikálni magukat. A jég 1970-ben tört meg, de Mexikóban a svéd együttes nem élte túl a csoportkört. Négy évvel később már jobban szerepelt, hiszen bejutott a legjobb nyolc közé, a második körben azonban a házigazdák és Lengyelország mögé szorult, így nem folytathatta a tornát.

Az 1978-as világbajnokság kisebbfajta kudarcot hozott a háromkoronásoknak, hiszen nyeretlenül végeztek kvarttettjük utolsó helyén, de legalább jelen voltak - a következő két vébére ugyanis nem tudták kvalifikálni magukat. 1990-ben aztán ismét ott voltak a sportág legnagyobb seregszemléjén, de nem volt sok köszönet a részvételükben, hiszen egyetlen pontot sem szereztek, és negatív szenzációt okozva még Costa Ricától is vereséget szenvedtek.

Az 1994-es viadalon ennél mindenképpen többet vártak a csapattól, de arra valószínűleg senki sem számított, hogy a háromkoronások éremmel utazhatnak majd haza az Egyesült Államokból. A csoportkör magabiztos abszolválását követően Szaúd-Arábia nem volt komoly ellenfél, a románok elleni negyeddöntő azonban hatalmas küzdelmet hozott. Negyedórával a lefújás előtt még 0-0 volt az állás, a rendes játékidő 1-1-es döntetlennel zárult, a hosszabbítás végén pedig 2-2 állt az eredményjelzőn, így büntetőpárbaj döntött a továbbjutásról.

Ennek során a veterán kapus, Thomas Ravelli vált főhőssé, két tizenegyest is védett, és a svédek a legjobb négy között találták magukat. Az elődöntőben Brazíliától kikaptak ugyan 1-0-ra, de a bronzérem is motiválta őket, a "kisdöntőben" örömfocit bemutatva egy félidő alatt lemosták a pályáról a bolgárokat, és megszerezték a harmadik helyet.

Bulgária - Svédország 0-4 (0-4)
1994. július 16., Pasadena, Rose Bowl, 83 716 néző
vezette: Bujszaim (arab emírségekbeli)
Bulgária: Mihajlov (Nikolov, 46.) - Hubcsev, Ivanov (Kremenliev, 43.), Cvetanov, Kirjakov, Lecskov, Balakov, Jankov, Szirakov (Jordanov, 46.), Kosztadinov, Sztoicskov. Szövetségi kapitány: Penev
Svédország: Ravelli - R. Nilsson, P. Andersson, Björklund, Ingesson, Brolin, Mild, Kamark, Schwarz, H. Larsson (Limpar, 79.), K. Andersson. Szövetségi kapitány: Svensson
gól: Brolin (8.), Mild (30.), H. Larsson (37.), K. Andersson (39.)

A sikert megint kudarc követte, hiszen az 1998-as viadalról lemaradt az együttes, a legutóbbi vébén azonban megint ott volt, és a "halálcsoportnak" nevezett kvartettből is sikerült továbbmennie, ráadásul az első helyen, megelőzve Angliát, Argentínát és Nigériát. A nyolcaddöntőben azonban nagy meglepetésre Szenegál hosszabbításban legyőzte a háromkoronásokat.

Játékoskeret

Az európai válogatottak közül a svédek vetették be a legkevesebb játékost a világbajnoki selejtezők során: Lars Lagerbäck mindössze 22 labdarúgót küldött pályára, vagyis akár azt is mondhatnánk, hogy a skandinávoknak már ismert a vb-keretük.

Ez persze nincsen így, de annyi bizonyos, hogy a kvalifikációs sorozatban látott gárda alkotja majd a magját a vébécsapatnak is. A selejtezők során hat labdarúgó mindegyik mérkőzésen szerepelt: a kapus Andreas Isaksson, a két középső védő, Teddy Lucic és Olof Mellberg, a középpályáról pedig Tobias Linderoth, Fredrik Ljungberg és Christian Wilhelmsson.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a csatársorban a Henrik Larsson, Zlatan Ibrahimovic duó egyértelműen favoritnak számít, akkor majdhogynem a kezdő tizenegy tagjait soroltuk fel. Eleinte a balhátvéd posztja jelentette a legnagyobb problémát, ám miután Erik Edman a Stade Rennes-be igazolt, és a francia alakulatnál rendszeresen játéklehetőséget kapott, a válogatottban is megszerezte magának a pozíciót - így aztán a jobbhátvéd szerepköre lépett elő a gyenge ponttá.

Itt Alexander Östlund játszott szinte végig a selejtezők során, de a márciusi, Írország elleni előkészületi mérkőzésen rendkívül gyengén futballozott, Damien Duff rendre átjátszotta, és a hírek szerint ez Lagerbäcket is elbizonytalanította. A középpályán a két szélen Ljungberg és Wilhelmsson helye biztos, akárcsak középen a védekező szerepkörű Linderothé, a kérdés az, ki legyen a negyedik ember ebben a csapatrészben: Anders Svensson vagy Kim Källström.

Ami a selejtezők során nem szerepelt focistákat illeti, közülük az Ajax Amsterdam csatárának, Markus Rosenbergnek, illetve a svéd bajnok Djurgardens IF-ben futballozó Tobias Hysénnek van a legnagyobb esélye a keretbe kerülésre.

név	poszt	szül. idő	klub	sel.	gól
Alexandersson, Niclas	középp.	1971. dec. 29.	IFK Göteborg	8	-
Allbäck, Marcus	csatár	1973. júl. 5.	FC Köbenhavn	7	1
Andersson, Christoffer	hátvéd	1978. okt. 22.	Lilleström SK	1	-
Andersson, Daniel	középp.	1977. aug. 28.	Malmö FF	1	-
Edman, Erik	hátvéd	1978. nov. 11.	Stade Rennes	7	1
Elmander, Johan	csatár	1981. máj. 27.	Bröndby IF	2	1
Hansson, Petter	hátvéd	1976. dec. 14.	SC Heerenveen	1	-
Hedman, Magnus	kapus	1973. márc. 19.	Djursholm United	1	-
Ibrahimovic, Zlatan	csatár	1981. okt. 3.	Juventus FC	8	8
Isaksson, Andreas	kapus	1981. okt. 3.	Stade Rennes	10	-
Jonsson, Mattias	csatár	1974. jan. 16.	Djurgardens IF	6	1
Källström, Kim	középp.	1982. aug. 24.	Stade Rennes	5	1
Larsson, Henrik	csatár	1971. szept. 20.	FC Barcelona	8	5
Linderoth, Tobias	középp.	1979. ápr. 21.	FC Köbenhavn	10	-
Ljungberg, Fredrik	középp.	1977. ápr. 16.	Arsenal FC	10	7
Lucic, Teddy	hátvéd	1973. ápr. 15.	BK Häcken	10	-
Mellberg, Olof	hátvéd	1977. szept. 3.	Aston Villa	10	1
Mjällby, Johan	hátvéd	1971. febr. 9.	AIK Stockholm	1	-
Nilsson, Mikael	középp.	1968. szept. 28.	Panathinaikosz	3	-
Östlund, Alexander	hátvéd	1978. nov. 2.	Southampton FC	9	-
Svensson, Anders	középp.	1976. júl. 17.	IF Elfsborg	8	2
Wilhelmsson, Christian	középp.	1978. dec. 8.	RSC Anderlecht	10	2

Szövetségi kapitány: Lars Lagerbäck

Szövetségi kapitány

Lars Lagerbäck a válogatott előtt csak amatőr egyesületeknél szerepelt, mind játékosként, mind edzőként. Lagerbäck 1948. július 16-án született, és futballozni az Alby FF-nél kezdett el, mégpedig 12 esztendősen.

Egészen 1969-ig játszott annak a klubnak a színeiben, majd négy évet lehúzott a Gimonäs CK-ban is, de a sportágat csak amatőr szinte űzte, inkább a tanulmányaival foglalkozott, és közgazdasági diplomát szerzett. Mégsem tudott elszakadni a labdarúgástól, így az edzői papírokat is megszerezte, és 1977-ben a Kilafors IF szakvezetője lett.

Innen 1982-ben az Arbra BK-hoz került, majd 1987 és 1989 között a Hudiksvallst irányította. Egyik klub neve sem cseng ismerősen, ami nem csoda, hiszen harmad- és negyedosztályú gárdákról van szó. Az ott szerzett tapasztalat is elég volt azonban ahhoz, hogy a svéd szövetség 1990-ben alkalmazza a korosztályos válogatottaknál.

Lagerbäck öt esztendőn keresztül dolgozott abban a pozícióban, majd előbb az úgynevezett B-válogatotthoz lépett elő, majd a nagyválogatott pályaedzője lett. 2000 januárjában némi meglepetésre az addigi szövetségi kapitány, Tommy Söderberg teljes értékű társának nevezték ki, és ez a páros vezette ki a svéd együttest a 2000-es és 2004-es Eb-re, illetve a 2002-es világbajnokságra. A legutóbbi kontinensviadal után Söderberg lemondott, és így Lagerbäck egyedül maradt a felelősségteljes poszton.

Sztárok voltak, vannak, lesznek...

Henrik Larsson

A kiváló támadó helsingborgi, 1971. szeptember 20-án született, és első klubja a Högabirgs IF volt, amelynek színeiben már 18 évesen 23 gólt ért el. Ezt követően szülővárosa legjobb klubjába, a Helsingborgs IF-be szerződött, majd 1993 nyarán immár válogatottként szerződtette a rotterdami Feyenoord. Hollandiában négy szezont töltött el, és bár ott sem fukarkodott a gólokkal, arra senki sem számított, hogy következő klubjában, a Celtic FC-ben ennyire eredményes lesz: Skóciában öt gólkirályi címet szerzett, a 2000-2001-es szezonban pedig ő nyerte meg az ismét kiírt európai Aranycipő-versenyt.

Henke teljesítménye már csak azért is csodálatra méltó, mert mindezt egy rendkívül súlyos sérülést követően vitte véghez, 1999 őszén ugyanis az Olympique Lyon elleni UEFA-kupa-mérkőzésen kettős lábszárcsont-törést szenvedett. Hallatlan akaraterejének köszönhetően azonban ebből is sikerült felépülnie, és visszatérését követően is ontotta a gólokat. A svéd válogatottban sem szerepelt rosszul, betalált a 2000-es Európa- és a 2002-es világbajnokságon is, de utóbbi eseményt követően lemondta a nemzeti csapatban való szereplést - hogy a legutóbbi Eb előtt visszatérjen a nemzeti csapatba.

A Celticben minden létező rekordot megdöntött, egyetlen, brit klubban szereplő játékos sem ért el ilyen sok gólt a nemzetközi porondon. Miután 2004 nyarán lejárt a szerződése a skótoknál, ingyen igazolhatóvá vált, de így is meglepetést okozott, hogy az FC Barcelona hívta soraiba. Nem is kezdte rosszul a szezont Katalóniában, de a Real Madrid elleni rangadón súlyos térdsérülést szenvedett, és hosszú pihenőre kényszerült - a Barca válaszként egy évvel meghosszabbította kontraktusát. A jelenlegi idényben is rendkívül hasznos tagja a katalánok keretének, a nyáron azonban hazatér a Helsingborgs IF-hez.

Zlatan Ibrahimovic

2000 decemberében került a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor az Arsenal FC edzője, Arsene Wenger egy Arsenal-mezt ajándékozott neki, amelynek hátán a kilences szám állt. Addig csak Svédországban ismerték Ibrahimovic nevét, ahol Zlatan 2000-ben a másodosztályú Malmö FF-ben szerepelve 12 góllal járult hozzá ahhoz, hogy a nagy múltú klub visszajusson az elitbe.

A bosnyák származású játékosra Fredrik Ljungberg hívta fel az Arsenal vezetőinek figyelmét, de a Malmö akkor még nem engedte el legértékesebb futballistáját. Az Ágyúsok azonban továbbra sem mondtak le róla, ám mégsem sikerült megszerezniük az ifjú tehetséget, aki végül a holland Ajax Amsterdamhoz írt alá, ötmillió fontért, amivel ő lett minden idők legdrágább svéd tinédzsere.

Az amszterdami gárdával 2004-ben bajnoki címet nyert, három szezon alatt 32 találatot szerzett a holland pontvadászatban, és a legutóbbi Eb-re a válogatottban is alapember lett. A kontinensviadalon parádés gólt ért el az olaszok ellen, majd 2004 nyarán a Juventus FC-hez szerződött. A torinóiaknál első idényében várakozáson felül teljesített, 16 alkalommal volt eredményes, nagy szerepet játszott a Zebrák aranyérmében, és a válogatottban is ontotta a gólokat a vb-selejtezők során.

Az utóbbi időben nem megy neki a játék, de a Juventusból ennek ellenére kiszoríthatatlan. Parádés megoldásai és góljai mellett balhéiról is híressé vált: a pályán és azon kívül is nehezen kezelhető. Képességei azonban elvitathatatlanok: magas termete ellenére is remekül kezeli a labdát, jól fejel, és az összjátékban sem ügyetlen.

Markus Rosenberg

A háromkoronások legújabb fiatal csatárreménysége Malmőben született 1982. szeptember 27-én, és a helyi klubban, a Malmö FF-ben kezdte pályafutását. Még nem volt 20 esztendős, amikor bemutatkozhatott a svéd első osztályban, és a 2001-es bajnokságban 13 mérkőzésen szerepelve egy gólt ért el. A következő esztendőben nem tudott betalálni, és 2003-ban sem kápráztatta el a Malmö fanatikusait a maga három találatával - nem csoda, hogy a vezetőség úgy döntött, kölcsönadja a Halmstads BK-nak.

Az utánpótlás-válogatott támadó (aki a 2004-es U21-es Európa-bajnokságon az elődöntőig menetelt a háromkoronásokkal) itt aztán megtalálta góllövő cipőjét, és 14 alkalommal volt eredményes, amivel gólkirályi címet szerzett a svéd pontvadászatban - az Örebro elleni mérkőzésen például 20 perc alatt ért el mesterhármast.

Vissza is hívta őt a Malmö, de a 2005-ös bajnokságnak csak az első felében játszott, mivel több európai egyesület is bejelentkezett érte. Végül az Ajax Amsterdam vette meg 5,3 millió euróért, a hollandokkal négyéves szerződést kötött, és rögtön első holland bajnokiján betalált. Végül 12 találatig jutott az Eeredivisiében, miközben a svéd nagyválogatottban is bemutatkozhatott - természetesen góllal. Ügynöke az egykori kiváló svéd csatár, Martin Dahlin

Felkészülés a világbajnokságra

A világbajnoki selejtezők remek eredményei után a svéd drukkereket sokkhatásként érte, hogy márciusban az írek elleni előkészületi találkozón a háromkoronások sima 3-0-s vereséget szenvedtek, pedig az ideálisnak tartott kezdő tizenegyből csupán Fredrik Ljungberg hiányzott. Utóbbi játékos akkor sérüléssel bajlódott, de mostanra már felépült, és a gárda rendelkezésére áll a világbajnokságon, sőt, Lars Lagerbäck szövetségi kapitánynak egyetlen komoly sérült miatt sem kell aggódnia.

Az viszont kissé aggasztja a szakembert, hogy Zlatan Ibrahimovic az utóbbi időben nincsen valami jó formában, a Juventus FC csatára ebben a szezonban elég kevés gólt szerzett - de a mester szerint a válogatottban a csatár visszaszerzi majd fogyóban lévő önbizalmát. A skandinávok a Bajnokok Ligája döntőjében is érdekeltek lesznek, az FC Barcelonában Henrik Larsson, az Arsenal FC-ben pedig Ljugnberg révén, így ők kevesebbet pihenhetnek majd a többieknél - a keret május 21-én kezdi meg a végső felkészülést a tornára, az edzőtábor Gotlandon lesz.

A háromkoronások két előkészületi mérkőzést játszanak majd, május 25-én Finnországot, június 2-án pedig Chilét fogadják a stockholmi Rasunda stadionban, és két nappal később utaznak el németországi főhadiszállásukra, amely Brémában lesz.