Anglia

Tipp: A csoportból illene továbbjutniuk, a folytatásban pedig a döntő sem elképzelhetetlen.

Angliáról

A Nagy-Britanniából, vagyis Skóciából, Angliából, Walesből és Észak-Írországból álló Egyesült Királyság a Brit-szigeteken fekszik. A kelta őslakosságú területet a római uralom után az 5. században a germán angolszászok hódították meg. Az Angol Királyság 1282-ben hódította meg Walest, amely az 1536-os uniótörvénnyel lett teljesen Anglia része. Nagy-Britannia 1707-ben alakult meg, amikor Anglia perszonálunióba lépett Skóciával. Az egykori nagy jelentőségű birodalom Viktória királynő uralkodása idején élte fénykorát. Wales 1912-ben korlátozott önállóságot kapott, Írország - a hat északi grófság kivételével - 1922-ben önálló államként kivált. Anglia a gyarmatbirodalom kirablásából, az élénk tengeri kereskedelemből származó bevételekből a 19. század vezető gazdasági hatalma lett. A szigetországban bontakozott ki az ipari forradalom. A II. világháború után elveszítette gyarmatait. Az ország termékeinek versenyképességét az amerikai és az ázsiai tömegcikkekkel szemben specialitásukkal, kiváló minőségükkel, egyediségükkel tudják fenntartani. A 244 ezer km 2 területű, alkotmányos monarchiában 59 millió ember él. Szövetség neve: The Football Association (FA) Alapítási éve: 1863 FIFA-tagság kelte: 1905 Címe: 25 Soho Square, London W1D 4FA, England Telefonszáma: 00-44-207-7454545 Telefaxszáma: 00-44-207-7454546 Internetcíme: www.TheFA.com E-mail címe: info@TheFA.com Elnök: Geoff Thompson Alelnök: David Dein Főtitkár: Brian Barwick Szövetségi kapitány: Sven-Göran Eriksson A válogatott szerelése: fehér mez, kék nadrág, fehér sportszár Anglia a sportág őshazája, Londonban 1863-ban 12 klub alapította meg a világ első labdarúgó-szövetségét, az FA-t. Az egyesületek képviselői nem tétlenkedek, a szabályok lefektetése mellett egy sor fontos kérdésben döntésre jutottak. 1871-ben a The Football Association egyik soros ülésén 14 klub (Barnes, The Civil Service, Clapham Rovers, Crystal Palace, Hampstead Heathens, Harrow Chequers, Maidenhead, Great Marlow, Reigate Priory, The Royal Engineers, Upton Park, The Wanderers, Donnington School, Queen's Park) képviselői vettek részt, akik az összejövetelen egy meghívásos kupaküzdelem kiírásáról döntöttek. A 20 fontért beszerzett serleg és a sorozat akkor az FA Cup nevet kapta - de így hívják ma, 134 év elteltével is, ezen múlttal pedig a világ legrégebbi sportvetélkedése. Első alkalommal 1872. március 16-án a Wanderers játékosai emelhették a magasba, miután 1-0-ra legyőzték a Royal Engineerst. Az első bajnokságot 1888-ban rendezték. Az Accrington, az Aston Villa, a Blackburn Rovers, a Bolton Wanderers, a Burnley, a Derby County, az Everton, a Notts County, a Preston North End, a Stoke City, a West Bromwich Albion és a Wolverhampton Wanderers részvételével megrendezett pontvadászatban a Preston Nort End diadalmaskodott, így Anglia első bajnoka lett. 1888-tól a mai napig 106 bajnokot avattak Angliában, a legtöbbször a Liverpool FC diadalmaskodott (18-szor), a Manchester United (15) és az Arsenal FC (13) követi a 'Poolt az eredményességi sorrendben. Az 1930-as években az Arsenal, 20 esztendővel később a Wolverhampton Wanderers, az 1980-as évtizedben a liverpooli Vörösök voltak a dominánsok, majd a Premier League megszületése óta a Manchester United az egyeduralkodó, Sir Alex Ferguson fiai az utolsó 13 címből nyolcat gyűjtöttek be. A kupa történetében is ugyanezek a klubok a legsikeresebbek, a 124 diadalból a Manchester Unitednek 11 jutott, a MU-t az Arsenal (tíz), a Tottenham Hotspur (nyolc) és az Aston Villa (hét) követi, de a győztesek között olvashatjuk az Old Etonians, a Clapham Rovers és az Old Carthusians nevét is. Az európai kupaporondon az egyik legeredményesebb nemzet az angol, hiszen 12 klubjuk 28-szor diadalmaskodott valamelyik sorozatban. A BEK-, ill. BL-ben (az olaszokkal és a spanyolokkal holtversenyben), valamint a már megszűnt KEK-ben a legtöbbször az angolok ünnepelhettek, tíz, illetve nyolc sorozat végén nyert képviselőjük. A VVK-ban négy, az UEFA-kupában pedig hat trófeát szereztek. A legrangosabb sorozatban a Liverpool FC ötször, a kupagyőztesek között a Chelsea FC kétszer, míg a - sokáig - harmadik számú kupavetélkedésben a Liverpool háromszor győzött. Különösen az 1976 és 1982 közötti BEK-kiírásokra emlékeznek szívesen az angolok, hiszen csapataik zsinórban hatszor utasították maguk mögé a kontinens többi reprezentánsát. Az angol válogatott 1870-ben és 1871-ben már több mérkőzést vívott, de ezeket az ország labdarúgó-szövetsége nem tekinti hivatalos találkozónak. Az évkönyvekbe bekerült első számon tartott 90 percre 1872. november 30-án került sor, a glasgow-i Hamilton Crescentben a házigazdákkal 0-0-ra végeztek az angolok. A válogatott 1908-ig csak brit válogatottakkal mérkőzött (jellemzően az 1884-ben éltre hívott Brit-kupa keretében), akkor játszott először a csatornán túl, Bécsben 6-1-re győzte le Ausztriát. A válogatott 2005. november 12-én játszotta eddigi utolsó, szám szerint 831. mérkőzését, amelyek közül kettőt érdemes kiemelni, az 1953-as otthoni vereséget a mieinktől (3-6), valamint az 1966-os vb-győzelmet jelentő NSZK elleni 4-2-t.

Anglia : VB-selejtezők

Felettébb érdekes módon a hatodik selejtezőcsoport hat tagja közül három is az Egyesült Királyság területén vívta hazai mérkőzéseit - az angol válogatottat az északír és a walesi csapattal sorsolták össze, aminek köszönhetően a szurkolóknak nagy élményekben, no meg nem kis meglepetésekben volt részük. Különösen, hogy a fenti három együttesen kívül ebben a gruppban kapott helyet a 2008-as Eb-rendező Ausztria, a legutóbbi világbajnokságon is szerepelt Lengyelország, valamint Azerbajdzsán. Sven-Göran Erikssonnak már a sorozat kezdetén sem volt éppen szerencséje a sérülésekkel, hiszen az első két összecsapáson nem számíthatott Nicky Butt és Wayne Rooney játékára, arról nem is beszélve, hogy Paul Scholes a legutóbbi Európa-bajnokság után visszavonult a válogatottól. Az első mérkőzés nem is sikerült úgy, ahogy azt a svéd szakember, no meg a brit drukkerek elképzelték. Hiába vezettek ugyanis két góllal az osztrákok ellen idegenben, egy pár perces védelmi rövidzárlatot kihasználva a sógorok egyenlíteni tudtak. A 2-2-es végeredmény nagy visszhangot váltott ki, bűnbaknak pedig a háromoroszlánosok kapusát, David "Calamity" (Zűrzavar) Jamest kiáltották ki - a hálóőr hosszú pályafutása során nem először került ilyen helyzetbe, gúnyneve sem véletlenül tapadt rá az évek folyamán. Ezután következett a chorzówi kiruccanás, amelytől az előző mérkőzés alapján joggal féltették David Beckhaméket az értük szorítók, mindenesetre a kapuban James helyét Paul Robinson foglalta el. A még mindig hiányzó Rooney helyén szereplő Jermain Defoe azonban remek teljesítménnyel rukkolt elő, többek között ennek köszönhetően Lengyelországból nagyon fontos három pontot hozhatott haza Eriksson együttese. Első hazai mérkőzésére tehát nagy lelkesedéssel készült Anglia nemzeti csapata, különösen, hogy az ellenfél a "szomszédvár" Wales volt. A csapatba visszatért a hosszú eltiltását letöltött Rio Ferdinand, valamint a sérüléséből felépült Rooney, ellenben Steven Gerrard nem léphetett pályára. Talán ennek tudható be, hogy a svéd mester azon a 90 percen áttért a háromcsatáros játékra, Michael Owen és Defoe mellett Rooney is a kezdőcsapat tagja volt, bár a tinisztár valamivel visszavontabb szerepkört kapott. A váltás bejött, Frank Lampard és Beckham góljainak köszönhetően 2-0-s győzelemnek örülhetett az Old Trafford közönsége, no meg annak, hogy csapata hét ponttal átvette a vezetést a tabellán a hatpontos lengyelek előtt. A sikersorozat további négy győzelemmel folytatódott. Azerbajdzsánban Owen találata hozta meg az 1-0-s győzelmet, Észak-Írország négy kapott góllal kulloghatott haza Manchesterből, az azeriek legyőzése otthon sem okozott gondot Gerrardéknak. A hetedik fordulóban Cardiffba vezetett a háromoroszlánosok útja. A rendkívül fontos mérkőzés előtt a Dániától elszenvedett csúnya vereség borzolta a brit drukkerek idegeit, nem véletlen, hogy a Jesper Grönkjaerék ellen ismét rossz napot kifogott James nem vehette vissza helyét Robinsontól a kapuban. Mivel Owen eltiltás miatt nem játszhatott, Eriksson egy harmadik taktikai felállást is kénytelen volt begyakoroltatni csapatával, amelyben mindössze egy előretolt ék, Rooney szerepelt, a középpálya két oldaláról Shaun Wright-Phillips és Joe Cole által megtámogatva. Ez a váltás sem okozott azonban gondot, Joe Cole gólja 1-0-s győzelmet ért Ryan Giggsék ellen, és a Chelsea FC játékosa ezzel a teljesítménnyel biztosította helyét a bal szélen. Akkor már páholyban érezhették magukat az angolok, talán ennek tudható be, hogy a belfasti túráról egygólos vereséggel érkeztek haza, ami még nagyobb felzúdulást váltott ki, mint az Ausztria elleni remi (főleg, hogy az északírek utoljára 1972-ben tudtak nyerni az Egyesült Királyság-beli rangadón). A sajtó rögtön neki is esett Erikssonnak, hiszen a tabellán ekkor az eggyel több mérkőzést játszott Lengyelország 24 ponttal állt az élen, Anglia pedig 19 egységgel a második pozícióban foglalt helyet. Igaz, az osztrákoknak további hét pont volt a lemaradásuk, tehát a sógorok nem jelentettek veszélyt ilyen szempontból, és a két vezető gárda számolhatott azzal is, hogy amelyikük lecsúszik az első helyről, a két legjobb csoportmásodik egyikeként pótselejtező nélkül jut ki Németországba. Nagy lépést tett efelé az angol csapat az Ausztria elleni hazai találkozón, bár kezdő tizenegyet ismét meg kellett "kavarnia" a svéd mesternek. Rooney eltiltás, a két szélsőhátvéd, Ashley Cole és Gary Neville sérülés miatt nem játszhatott (utóbbi az utolsó négy fordulót kénytelen volt kihagyni), helyükön Young és Jamie Carragher szerepelt, Ferdinand pedig formaingadozása miatt maradt ki a kezdőből. Ekkor debütált viszont a sorozatban Peter Crouch, aki rögtön végig is játszotta az 1-0-s győzelemmel végződött találkozót, amely Beckham nehezen magyarázható kiállításáról maradt emlékezetes. Az utolsó, Old Traffordon lejátszott mérkőzés a csoportgyőzelemről volt hivatott dönteni, amihez győzelemre volt szükség a lengyelek ellen. Owen és Lampard góljai meg is hozták az elvárt sikert (2-1), így a végső sorrend a papírforma szerint alakult a csoportban: az élen Anglia végzett 25 ponttal, mögöttük eggyel lemaradva Lengyelország biztosította helyét a világbajnokság mezőnyében - a hat itt szereplő válogatottból 2000 óta csak ez a két csapat szerepelt nagy világversenyen. Megemlítendő Beckhamék szereplése kapcsán, hogy a rengeteg sérülés miatt nagyon ritkán állhatott össze az ideálisnak tartott kezdő tizenegy, és a sorozat folyamán három különféle játékrendszert is alkalmazott Eriksson. A svéd egyébként egy hihetetlenül kompakt kerettel dolgozott a selejtezők során, az alig húszfős "kemény mag" egyetlen gyenge pontját pedig a csatársor jelenti: itt egyedül Owen volt képes igazán eredményesen futballozni (háromszor talált be), a támadók közül Defoe lőtt még gólt (a lengyelek elleni idegenbeli találkozón), de sem Rooney, sem a még ebben a szerepkörben számításba vett Alan Smith és Crouch nem tudott a kapuba találni. Ennek köszönhetően a prímet a Beckham-Gerrard-Lampard-Cole négyesből álló középpályássor vitte, Lampard öt, a többiek két-két góllal segítették a nemzeti csapatot.

Anglia : Sztárok

Gary Neville A Neville ikrek idősebbik tagja 1975. február 18-án született, meglehetősen sportos családban, hiszen édesapja a Bury FC gazdasági igazgatója volt, nővére pedig az angol netballválogatott tagja. Gary a Boundary Park Juniors nevű gyerekklubban kezdte pályafutását, ott fedezte fel őt testvérével, Philippel együtt a Manchester United. A MU ificsapatával 1992-ben megnyerte a korosztályos FA-kupát, majd hamarosan bemutatkozhatott az ifjúsági válogatottban, amellyel 1993-ban Európa-bajnok lett. A Vörös Ördögök első csapatában 1994 májusában szerepelt először, és azóta valósággal kiszoríthatatlan onnan. Mindössze 19 bajnokival a háta mögött bemutatkozhatott a nagyválogatottban is 1995 júniusában. A nemzeti tizenegyben sokáig középhátvédet játszott, de Sven-Göran Eriksson már eredeti posztján, jobbhátvédként veszi őt számításba. Több mint háromszáz bajnoki mérkőzés van mögötte, amelyeken rendre megbízható játékot nyújtott, de a gólszerzés nem az ő műfaja, csak keveset megy előre, és eddig mindössze ötször volt eredményes. Egyik legjobb barátja David Beckham, akinek az esküvőjén ő volt a tanú. Pár éve új szerződést kötött a klubbal, amely 2007-ig érvényes, és a hírek szerint heti 32 ezer fontos fizetést biztosít a számára. Wayne Rooney Világéletében az Everton FC-nek szurkolt, az 1997-es liverpooli derbit például labdaszedőként szurkolta végig. A Stolverkosok hívei már 2000-ben azt suttogták, hogy játszik egy óriási tehetség az ifik között, és Rooney ezt 2002-ben a korosztályos FA-kupa megnyerésével bizonyította is. Még nem volt 17 esztendős, amikor bemutatkozott a Premier League-ben, és első gólját az Arsenal FC ellen szerezte, megszakítva az Ágyúsok 30 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatát. Fél évvel később a válogatottban is bemutatkozott: akkor mindössze 17 éves és 111 napos volt, amivel az angol labdarúgás történetének legfiatalabb válogatott focistája lett. A 2002-2003-as idényt hat góllal zárta, majd egy újabb rekord következett: a macedónok elleni Eb-selejtezőn gólt szerzett, amire ilyen fiatalon eddig egyetlen angol válogatott sem volt képes. A 2004-es Európa-bajnokságon aztán Rooney tovább növelte nemzetközi elismertségét, hiszen az angolok egyik legjobbja volt a kontinensviadalon. Az Everton szerette volna megtartani, így fejedelmi fizetést ajánlott neki, de Rooney ki akart lépni a nemzetközi porondra. A Newcastle United is bejelentkezett érte, de a Szarkák nem tudtak versenyezni a Manchester United 29,6 millió eurós ajánlatával. Sérülése miatt csak szeptemberben mutatkozhatott be a MU-ban, és a BL-ben a Fenerbahce SK ellen rögtön egy mesterhármassal tette le a névjegyét. Azóta rendszeresen kezdő a Vörös Ördögöknél, az előző szezonban 11 gólt ért el, a jelenlegiben pedig tíznél tart. Fiatal kora ellenére remek fizikummal rendelkezik, rendkívül erőszakos futballista, ugyanakkor néha túlságosan agresszív. Peter Crouch Macclesfieldben született 1981. január 30-án, és a londoni Tottenham Hotspurben kezdett el futballozni. A különböző korosztályos együttesekben ontotta a gólokat, ám az első csapat keretébe ennek ellenére sem tudott bekerülni: ugyan már 18 esztendősen is többször együtt edzett a felnőttekkel, tétmérkőzésen nem húzhatta magára a Spurs mezét. Ezt 2000 nyarán elégelte meg, és akkor a szintén londoni Queen's Park Rangersbe szerződött. A QPR-ban állandó játéklehetőséget kapott, és ezt gólokkal hálálta meg: a 2000-2001-es idényben a harmadik vonalban 42 mérkőzésen tíz találathoz adta a nevét. A következő szezonban már egy osztállyal feljebb futballozott, hiszen leigazolta a Portsmouth FC, ahol szintén rendkívül gólerősen futballozott, 2002 márciusában már 18 gólnál járt, amikor az élvonalbeli Aston Villa az átigazolási időszak utolsó napján 4,5 millió fontért leigazolta. Az idény hátralévő részében kétszer volt eredményes a birminghamieknél, és a nyáron az angol korosztályos válogatottal szerepelt az U21-es Európa-bajnokságon is. Ezt követően azonban nem tudott megkapaszkodni a Villa kezdő tizenegyében, mindössze 14 bajnokin szerepelt, és egyetlen találatot sem ért el, majd kölcsönadták a másodosztályú Norwich Citynek, ahol megtalálta góllövő cipőjét, és négy találatot ért el. Noha a Kanárik szívesen végleg is leigazolták volna, de Petert visszahívta a Villa, ahol akkor már több lehetőséget kapott. 2004 nyarán a Southampton FC vette meg, és a Szenteknél remekül játszott, egy idény alatt 12 gólt ért el, és tavaly nyáron a válogatottban is bemutatkozhatott, de így is nagy meglepetést jelentett, hogy a Liverpool FC több mint tízmillió eurót áldozott érte. A Vörösöknél sokáig kellett várni az első góljára, és eddig meglehetősen kevésszer volt eredményes, de ennek ellenére rendszeresen ott van a kezdők között.

Anglia : Játékoskeret

A selejtezőkön szerepeltek: Név Poszt Születési idő Klub Sel. Gól Beckham, David közép. 1975. május 2. Real Madrid 8 2 Bridge, Wayne hátvéd 1980. augusztus 5. Fulham 2 - Butt, Nicky közép. 1975. január 21. Birmingham 2 - Campbell, Sol hátvéd 1974. szeptember 18. Arsenal 3 - Carragher, Jamie hátvéd 1978. január 28. Liverpool 6 - Cole, Ashley hátvéd 1980. december 20. Arsenal 8 - Cole, Joe közép. 1981. november 8. Chelsea 8 2 Crouch, Peter csatár 1981. január 30. Liverpool 2 - Defoe, Jermain csatár 1982. október 7. Tottenham 8 1 Dyer, Kieron közép. 1978. december 29. Newcastle 3 - Ferdinand, Rio hátvéd 1978. november 7. Manchester 8 - Gerrard, Steven közép. 1980. május 30. Liverpool 7 2 Hargreaves, Owen közép. 1981. január 20. Bayern München 5 - James, David kapus 1970. augusztus 1. Manchester City 1 - Jenas, Jermaine közép. 1983. február 18. Tottenham 2 - King, Ledley hátvéd 1981. december 10. Tottenham 6 - Lampard, Frank közép. 1978. június 20. Chelsea 10 5 Neville, Gary hátvéd 1975. február 18. Manchester 6 - Owen, Michael csatár 1979. december 14. Newcastle 9 4 Richardson, Kieran közép. 1984. október 21. Manchester 2 - Robinson, Paul kapus 1979. október 15. Tottenham 9 - Rooney, Wayne csatár 1985. október 24. Manchester 7 - Smith, Alan közép. 1980. október 28. Manchester 4 - Terry, John hátvéd 1980. december 7. Chelsea 6 - Wright-Phillips, Shaun közép. 1981. október 25. Chelsea 4 - Young, Luke hátvéd 1979. július 19. Charlton 4