Trinidad és Tobagó

Trinidad és Tobago-ról

Venezuela partjai előtt elhelyezkedő két nagyobb (Trinidad 4828 km2, Tobago 300 km2) és öt kisebb szigeten fekvő közép-amerikai ország. Trinidad északi részén három hegység húzódik, innen ered a sziget neve (Szentháromság). A szigeteket Kolumbusz fedezte fel 1498-ban, ezután spanyol uralom alatt állt. Az angolok 1797-ben foglalták el Trinidadot, Tobago 1814-ben került a birtokukba, utóbbit 1899-ben csatolták Trinidadhoz. Az ország 1958-ban a Nyugat-indiai Föderáció tagja lett, az államszövetség megszűnése után 1962. augusztus 31-én vált függetlenné a brit Nemzetközösség tagjaként, majd 1976. augusztus 1-jén kiáltották ki a köztársaságot. Az 5128 km2 területű országban 1,3 millió ember él, a főváros Port of Spain, pénzneme a Trinidad és Tobagó-i dollár. Szövetség neve: Trinidad and Tobago Football Federation (TTFF) Alapítási éve: 1908 FIFA-tagság kelte: 1963 Címe: 24-26 Dundonald Street, P. O. Boksz 400, Port of Spain, Trinidad-Tobago Telefonszáma: 00-1868-6237312 Telefaxszáma: 00-1868-6238109 Internetcíme: www.tnt.fifa.com E-mail címe: rgrodenTT@aol.com Elnök: Oliver Camps Alelnök: Raymond Tim Kee Főtitkár: Richard Groden Szövetségi kapitány: Leo Beenhakker A válogatott szerelése: piros mez, piros nadrág, piros sportszár Trinidadon hat klub részvételével már 1908-ban bajnokságot rendeztek, a Port of Spain-i klubok versengését a Clydesdale együttese nyerte. A pontvadászatban az elkövetkező években is csak fővárosi klubok vettek részt, amelyek közül a Casuals és a Shamrock voltak a legsikeresebbek. 1973-ig csak fővárosi egyesületek versengtek egymással, az ötvenes-hatvanas években már a Maple Club leggyakoribb sikerével. A pontvadászat 1974-től terjed ki az egész országra, az amatőr klubok 1996 és 1998 között már félprofikat foglalkoztattak, azóta professzionális a liga elnevezése. A közel száz eddigi bajnokságból 20-at nyert meg a Chaguaramasba való Defence Force, 13-szor a Maple Club lett az aranyérmes, 11-szer pedig a Casuals gyűjtötte a legtöbb pontot. Kupasorozatból hármat is rendeznek az országban, kiír egyet a szövetség, szponzorál egyet a First Citiziens Bank, egy pedig a Tobago FA Cup nevet viseli. A Defence Force 1978-ban és 1985-ben megnyerte a CONCACAF Bajnokcsapatok-kupáját. A nemzeti válogatott, amely ma a Soca Warriors becenévnek örvend már az 1920-as években pályára lépett, különböző azóta feledésbe merült kisebb rangú regionális tornákon próbálgatta tudását. Az Arany-kupa örökranglistáján az eddigi 20 szereplő közül a kilencedik helyen állnak, 16 mérkőzésből három döntetlen mellett négyet nyertek. A kontinensbajnokság előselejtezőjének számító Shell-kupán az eddigi 12 sorozatból nyolcat nyertek meg. Az ország szövetsége 2001-ben nagy sikerrel, közmegelégedésre bonyolította le az U17-es világbajnokságot.

Trinidad és Tobago : Vb-selejtezők

A Soca Warriors első világbajnoki szereplésére készülhet, ami jelentős részben a gárda holland mesterének, Leo Beenhakkernek köszönhető. A szakvezető korábban olyan együtteseknél dolgozott, mint az Ajax Amsterdam és a Real Madrid, most pedig bizonyította, hogy szövetségi kapitányként is kiváló teljesítményre képes. Dwight Yorke-ék az előselejtezőben a Dominikai Köztársaságot kapták ellenfélül, amelynek legyőzése nem okozott különösebb gondot, összesítésben 6-0-val lépett tovább az együttes. Érdekes módon góljaikat idegenben Santo Domingóban és otthon Marbellában is egytől egyig a második félidőben szerezték. A következő szakaszban Mexikóval kerültek egy csoportba a karibiak, és bár a térség egyik nagyágyúját nem voltak képes megszorítani (így is megilleti némi elismerés a Soca Warriorst, egészen pontosan Stern Johnt, aki gólt tudott szerezni a rendkívül erős zöld-fehérek ellen), a második, még zónadöntőbe jutást érő helyre azért befutott a gárda. Ott aztán meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtott Beenhakker csapata, amely első három mérkőzésén mindössze egy pontra volt jó. Az első győzelem Panama ellen született meg, de az otthoni 2-0 után azonban jött a Mexikó és az Egyesült Államok elleni megmérettetés, ahol a gárda nem tudott különösebb ellenállást kifejteni. Így létfontosságúvá vált a Guatemala elleni találkozó, és bár Port of Spainben egészen a 85. percig az ellenfél állt nyerésre, Stern John góljaival a hazaiak javára fordította a mérkőzést. Az angol másodosztályú Coventry Cityben légióskodó csatár szereplése a selejtezősorozat egészét tekintve is figyelemre méltó, hiszen nem kevesebb, mint 12 találatot ért el. A pótselejtezőt érő negyedik helyet a trinidadiak végül az utolsó fordulóban csípték el, Guatemalát megelőzve - a létfontosságú három pontot a Mexikó elleni hazai 2-1-es siker hozta meg (más kérdés, hogy azon a találkozón az ellenfél játékosai nem szakadtak meg a győzelemért). Az interkontinentális pótselejtezőn Bahreinnel kellett megmérkőznie az időközben Russell Latapyval megerősített Beenhakker-tizenegynek, és a papírforma mindkét mérkőzésen borult. Az első meglepetést az okozta, hogy az arab gárda idegenben bátor játékkal rukkolt ki, és a 72. percben Husszein Salman révén megszerezte a vezetést. Az állást öt perccel később Chris Birchall egy szemet gyönyörködtető találattal egyenlítette ki (a középpályás arról is nevezetes, hogy 60 év óta ő Trinidad és Tobago első fehér bőrű válogatottja). Bahreinben tehát a vendégeknek kellett támadólag fellépniük, ami a második félidőben meghozta a sikert, Yorke szögletét Dennis Lawrence stukkolta a hálóba, az egygólos siker pedig németországi repülőjegyeket ért a karibi ország válogatottja számára.

Trinidad és Tobago : Játékoskeret

név poszt szül. idő klub sel. gól Andrews, Martin hátvéd 1975. dec. 22. Rangers FC 18 1 Baptiste, Kerry középp. 1981. dec. 1. San Juan 2 - Birchall, Christopher középp. 1984. máj. 5. Port Vale 9 1 Boucaud, Andre középp. 1984. szept. 10. Aldershot Town 3 - Charles, Atiba hátvéd 1977. nov. 29. Williams Connection 4 - Cox, Ian hátvéd 1971. márc. 25. Gillingham FC 6 - Dwarika, Arnold csatár 1973. aug. 23. North East Stars 3 - Edwards, Carlos középp. 1978. okt. 24. Luton Town 12 1 Eve, Angus középp. 1972. febr. 23. San Juan 10 2 Fitzpatrick, Leslie középp. 1978. nov. 11. Real Salt Lake City 3 - Fitzwilliams, Hayden középp. 1975. jan. 31. Metro Lions 1 - Glasgow, Gary csatár 1976. máj. 13. North East Stars 1 - Glenn, Cornell csatár 1981. okt. 21. Columbus Crew 7 1 Gray, Cyd hátvéd 1976. nov. 21. San Juan 2 - Henry, Nigel hátvéd 1976. máj. 29. Toronto Lynx 1 - Hislop, Shaka kapus 1969. febr. 22. West Ham 5 - Ince, Clayton kapus 1972. júl. 13. Coventry City 4 - Jack, Kelvin kapus 1976. ápr. 29. Dundee FC 11 - Jemmot, Kerwyn középp. 1978. aug. 24. Caledonia AIA 1 - John, Avery hátvéd 1975. jún. 18. New England 9 - John, Stern csatár 1976. okt. 30. Coventry City 19 12 Jones, Kenwyne csatár 1984. okt. 5. Southampton FC 14 - Latapy, Russel középp. 1968. aug. 2. Falkirk FC 6 1 Lawrence, Dennis hátvéd 1974. aug. 1. Wrexham FC 17 2 Mason, Stokely középp. 1975. okt. 24. Caledonia AIA 1 - McFarlane, Errol csatár 1977. okt. 12. Defense Force 5 3 Nakhid, David középp. 1964. máj. 15. klub nélküli 1 - Nixon, Jerren középp. 1973. jún. 25. North East Stars 2 1 Pierre, Anton hátvéd 1977. szept. 23. Defense Force 3 - Pierre, Nigel csatár 1979. jún. 2. San Juan 1 - Rahim, Brent középp. 1978. aug. 8. IF Sylvia 8 - Rojas, Marlon hátvéd 1979. nov. 11. Real Salt Lake City 8 - Rougier, Anthony csatár 1971. júl. 17. Rochester 6 - Sam, Hector csatár 1978. febr. 25. Port Vale 4 1 Samuel, Colin középp. 1981. aug. 27. Dundee United 1 - Sancho, Brent hátvéd 1972. márc. 13. Gillingham FC 11 - Scotland, Jason csatár 1979. febr. 18. St. Johnstone FC 5 1 Sealy, Scott csatár 1981. jún. 4. Kansas City 6 1 Spann, Silvio középp. 1981. aug. 21. Jokohama FC 10 - Theobald, Densil középp. 1982. jún. 27. Falkirk FC 10 1 Thomas, Keyeno hátvéd 1977. dec. 29. San Juan 1 - Whitley, Aurtis középp. 1977. máj. 1. San Juan 9 - Williams, Daurence kapus 1983. máj. 13. San Juan 1 - Yorke, Dwight csatár 1971. nov. 3. Sydney FC 12 -       vb történelem A paraguayi együttes az 1954-es világbajnokság előtt próbálkozott először a kijutással, kevés sikerrel: a braziloktól oda-vissza kikapott az együttes. Négy évvel később viszont sikerült a kvalifikáció, így Paraguay 1958-ban, Svédországban mutatkozott be a világbajnokságokon, és első fellépésén egy gólzáporos összecsapáson 7-3-ra kapott ki a franciáktól. A három szerzett találat a következő 90 percen is megvolt, de akkor a védelem is megemberelte magát, és "csak" kettőt engedélyezett a skótoknak, ami azt jelentette, hogy a paraguayiak 3-2-re legyőzték a briteket, megszerezve történetük első vb-győzelmét. Paraguay - Skócia 3-2 (2-1) 1958. június 11., Norrköping, Idrottsparken stadion, 12 000 néző vezette: Orlandini (olasz) Paraguay: Aguilar - Arévalo, Lezcano, Echagüe, Villalba, Achúcarro, Agüero, Parodi, Romero, Ré, Amarilla. Szövetségi kapitány: González Skócia: Younger - Parker, Evans, Caldow, Turnbull, Cowie, Leggat, Collins, Mudie, Robertson, Fernie. Szövetségi kapitány: Walker gól: Agüero (4.), Ré (44.), Parodi (74.), ill. Mudie (23.), Collins (76.) Így aztán a továbbjutás is lehetségessé vált a dél-amerikaiak számára, ehhez a harmadik fordulóban a jugoszlávokat kellett volna legyőzni. A támadórészleg megint kitett magáért, és a harmadik találkozón is három gólig jutott, de az ellenfél is ugyanennyiszer talált be, a paraguayiak így harmadik helyen végeztek csoportjukban, lemaradva a továbbjutásról. Ezután pedig éveken keresztül csak álmodhattak a vébéről, mert a következő világbajnoki szereplésükre 28 évet kellett várniuk. 1986-ig sorra elbuktak a selejtezőkön, a mexikói mundialra viszont végre ismét sikerült kvalifikálniuk magukat. A csoportban a házigazdák mellett még Belgium és Irak szerepelt, utóbbi válogatottat sikerült legyőzniük a paraguayiaknak, és mivel a másik két együttessel egyaránt döntetlent játszottak, így továbbléptek a kvartettből. A nyolcaddöntőben aztán Anglia már túl erősnek bizonyult, a britek 3-0-ra verték a dél-amerikai együttest. Paraguay a következő két vébére megint nem jutott ki, az 1990-es évek végére azonban egy egészen kivételes labdarúgó-generáció nőtt fel az országban, amelyet olyan nevek fémjeleztek, mint José Luis Chilavert, Carlos Gamarra, Celso Ayala vagy José Saturnino Cardozo. Az 1998-as világbajnokságra sikerült is kvalifikálnia magát az együttesnek, és ott nehéz csoportba került, a spanyolokkal, a bolgárokkal és a nigériaiakkal kellett megküzdenie. A két európai gárdával egyaránt gól nélküli döntetlent játszottak Chilaverték, majd az utolsó csoportmeccsen a már biztos továbbjutó Nigériát (amelyet nem nagyon érdekelt a találkozó végkimenetele) legyőzték 3-1-re, aminek köszönhetően bejutottak a nyolcaddöntőbe - ahol a házigazda franciák ellen szerepeltek. Ez a mérkőzés bekerült a világbajnokságok históriáskönyvébe, mivel akkor fordult elő először, hogy egy vb-párharcot aranygól döntött el. A paraguayiak hősiesen védekeztek a találkozón, és bár kiestek, rendkívül sok szurkolót szereztek maguknak. Franciaország - Paraguay 1-0 (0-0, 0-0, 0-0) 1998. június 28., Lens, Félix Bollaert stadion, 42 000 néző vezette: Bujszaim (arab emírségekbeli) Franciaország: Barthez - Thuram, L. Blanc, Desailly, Lizarazu, Diomede (Guivarc'h, 76.), Deschamps, Petit (Boghossian, 69.), Djorkaeff, Trézéguet, Henry (Pires, 64.). Szövetségi kapitány: Jacquet Paraguay: Chilavert - Arce, C. Ayala, Gamarra, Sarabia, Acuna, Cardozo (A. Rojas, 91.), Paredes (Caniza, 74.), Enciso, Campos (Yegros, 55.), Benítez. Szövetségi kapitány: Carpeggiani gól: L. Blanc (113.) A legutóbbi vébén többé-kevésbé ugyanaz a csapat szerepelt, mint 1998-ban, kiegészülve néhány fiatalabb tehetséggel, akik elsősorban a támadó alakzatot erősítették. A Dél-Afrika elleni 2-2-es döntetlen, majd a spanyolok elleni vereség után a továbbjutáshoz Paraguaynak mindenképpen le kellett volna győznie a szlovéneket, ehhez képest az első félidőben előbb emberhátrányba került a válogatott, majd a játékrész utolsó percében az európaiak a vezetést is megszerezték. A szövetségi kapitány, az olasz Cesare Maldini azonban a szünetben becserélte a "titkos fegyvert", a fiatal Nelson "Pipi" Cuevast, aki két góljával megfordította a meccset, a dél-amerikaiak 3-1-re nyertek, és ezzel ismét továbbjutottak csoportjukból. Szlovénia - Paraguay 1-3 (1-0) 2002. június 12., Szögvipo, Jeju stadion, 30 176 néző vezette: Ramos Rizo (mexikói) Szlovénia: Dabanovic - Milinovic, Tavcar, Bulajic, Novak, A. Ceh, Pavlin (Rudonja, 40.), Acimovic (N. Ceh, 62.), Karic, Osterc (Tiganj, 77.), Cimirotic. Szövetségi kapitány: Katanec Paraguay: Chilavert - Arce, Gamarra, C. Ayala, Caniza, Alvarenga (Campos, 53.), Cáceres, Acuna, Paredes, Cardozo (Cuevas, 61.; Franco, 92.), Santa Cruz. Szövetségi kapitány: C. Maldini gól: Acimovic (45+1.), ill. Cuevas (65., 84.), Campos (73.) kiállítva: Paredes (22.), N. Ceh (81.). A következő körben Németország ellen már nem sikerült a bravúr, a későbbi ezüstérmes germánok 1-0-ra nyertek, de a paraguayiak egészen a 88. percig állták a sarat, és megint emelt fővel búcsúzhattak a vébétől. A paraguayi együttes az 1954-es világbajnokság előtt próbálkozott először a kijutással, kevés sikerrel: a braziloktól oda-vissza kikapott az együttes. Négy évvel később viszont sikerült a kvalifikáció, így Paraguay 1958-ban, Svédországban mutatkozott be a világbajnokságokon, és első fellépésén egy gólzáporos összecsapáson 7-3-ra kapott ki a franciáktól. A három szerzett találat a következő 90 percen is megvolt, de akkor a védelem is megemberelte magát, és "csak" kettőt engedélyezett a skótoknak, ami azt jelentette, hogy a paraguayiak 3-2-re legyőzték a briteket, megszerezve történetük első vb-győzelmét. Paraguay - Skócia 3-2 (2-1) 1958. június 11., Norrköping, Idrottsparken stadion, 12 000 néző vezette: Orlandini (olasz) Paraguay: Aguilar - Arévalo, Lezcano, Echagüe, Villalba, Achúcarro, Agüero, Parodi, Romero, Ré, Amarilla. Szövetségi kapitány: González Skócia: Younger - Parker, Evans, Caldow, Turnbull, Cowie, Leggat, Collins, Mudie, Robertson, Fernie. Szövetségi kapitány: Walker gól: Agüero (4.), Ré (44.), Parodi (74.), ill. Mudie (23.), Collins (76.) Így aztán a továbbjutás is lehetségessé vált a dél-amerikaiak számára, ehhez a harmadik fordulóban a jugoszlávokat kellett volna legyőzni. A támadórészleg megint kitett magáért, és a harmadik találkozón is három gólig jutott, de az ellenfél is ugyanennyiszer talált be, a paraguayiak így harmadik helyen végeztek csoportjukban, lemaradva a továbbjutásról. Ezután pedig éveken keresztül csak álmodhattak a vébéről, mert a következő világbajnoki szereplésükre 28 évet kellett várniuk. 1986-ig sorra elbuktak a selejtezőkön, a mexikói mundialra viszont végre ismét sikerült kvalifikálniuk magukat. A csoportban a házigazdák mellett még Belgium és Irak szerepelt, utóbbi válogatottat sikerült legyőzniük a paraguayiaknak, és mivel a másik két együttessel egyaránt döntetlent játszottak, így továbbléptek a kvartettből. A nyolcaddöntőben aztán Anglia már túl erősnek bizonyult, a britek 3-0-ra verték a dél-amerikai együttest. Paraguay a következő két vébére megint nem jutott ki, az 1990-es évek végére azonban egy egészen kivételes labdarúgó-generáció nőtt fel az országban, amelyet olyan nevek fémjeleztek, mint José Luis Chilavert, Carlos Gamarra, Celso Ayala vagy José Saturnino Cardozo. Az 1998-as világbajnokságra sikerült is kvalifikálnia magát az együttesnek, és ott nehéz csoportba került, a spanyolokkal, a bolgárokkal és a nigériaiakkal kellett megküzdenie. A két európai gárdával egyaránt gól nélküli döntetlent játszottak Chilaverték, majd az utolsó csoportmeccsen a már biztos továbbjutó Nigériát (amelyet nem nagyon érdekelt a találkozó végkimenetele) legyőzték 3-1-re, aminek köszönhetően bejutottak a nyolcaddöntőbe - ahol a házigazda franciák ellen szerepeltek. Ez a mérkőzés bekerült a világbajnokságok históriáskönyvébe, mivel akkor fordult elő először, hogy egy vb-párharcot aranygól döntött el. A paraguayiak hősiesen védekeztek a találkozón, és bár kiestek, rendkívül sok szurkolót szereztek maguknak. Franciaország - Paraguay 1-0 (0-0, 0-0, 0-0) 1998. június 28., Lens, Félix Bollaert stadion, 42 000 néző vezette: Bujszaim (arab emírségekbeli) Franciaország: Barthez - Thuram, L. Blanc, Desailly, Lizarazu, Diomede (Guivarc'h, 76.), Deschamps, Petit (Boghossian, 69.), Djorkaeff, Trézéguet, Henry (Pires, 64.). Szövetségi kapitány: Jacquet Paraguay: Chilavert - Arce, C. Ayala, Gamarra, Sarabia, Acuna, Cardozo (A. Rojas, 91.), Paredes (Caniza, 74.), Enciso, Campos (Yegros, 55.), Benítez. Szövetségi kapitány: Carpeggiani gól: L. Blanc (113.) A legutóbbi vébén többé-kevésbé ugyanaz a csapat szerepelt, mint 1998-ban, kiegészülve néhány fiatalabb tehetséggel, akik elsősorban a támadó alakzatot erősítették. A Dél-Afrika elleni 2-2-es döntetlen, majd a spanyolok elleni vereség után a továbbjutáshoz Paraguaynak mindenképpen le kellett volna győznie a szlovéneket, ehhez képest az első félidőben előbb emberhátrányba került a válogatott, majd a játékrész utolsó percében az európaiak a vezetést is megszerezték. A szövetségi kapitány, az olasz Cesare Maldini azonban a szünetben becserélte a "titkos fegyvert", a fiatal Nelson "Pipi" Cuevast, aki két góljával megfordította a meccset, a dél-amerikaiak 3-1-re nyertek, és ezzel ismét továbbjutottak csoportjukból. Szlovénia - Paraguay 1-3 (1-0) 2002. június 12., Szögvipo, Jeju stadion, 30 176 néző vezette: Ramos Rizo (mexikói) Szlovénia: Dabanovic - Milinovic, Tavcar, Bulajic, Novak, A. Ceh, Pavlin (Rudonja, 40.), Acimovic (N. Ceh, 62.), Karic, Osterc (Tiganj, 77.), Cimirotic. Szövetségi kapitány: Katanec Paraguay: Chilavert - Arce, Gamarra, C. Ayala, Caniza, Alvarenga (Campos, 53.), Cáceres, Acuna, Paredes, Cardozo (Cuevas, 61.; Franco, 92.), Santa Cruz. Szövetségi kapitány: C. Maldini gól: Acimovic (45+1.), ill. Cuevas (65., 84.), Campos (73.) kiállítva: Paredes (22.), N. Ceh (81.). A következő körben Németország ellen már nem sikerült a bravúr, a későbbi ezüstérmes germánok 1-0-ra nyertek, de a paraguayiak egészen a 88. percig állták a sarat, és megint emelt fővel búcsúzhattak a vébétől. A paraguayi együttes az 1954-es világbajnokság előtt próbálkozott először a kijutással, kevés sikerrel: a braziloktól oda-vissza kikapott az együttes. Négy évvel később viszont sikerült a kvalifikáció, így Paraguay 1958-ban, Svédországban mutatkozott be a világbajnokságokon, és első fellépésén egy gólzáporos összecsapáson 7-3-ra kapott ki a franciáktól. A három szerzett találat a következő 90 percen is megvolt, de akkor a védelem is megemberelte magát, és "csak" kettőt engedélyezett a skótoknak, ami azt jelentette, hogy a paraguayiak 3-2-re legyőzték a briteket, megszerezve történetük első vb-győzelmét. Paraguay - Skócia 3-2 (2-1) 1958. június 11., Norrköping, Idrottsparken stadion, 12 000 néző vezette: Orlandini (olasz) Paraguay: Aguilar - Arévalo, Lezcano, Echagüe, Villalba, Achúcarro, Agüero, Parodi, Romero, Ré, Amarilla. Szövetségi kapitány: González Skócia: Younger - Parker, Evans, Caldow, Turnbull, Cowie, Leggat, Collins, Mudie, Robertson, Fernie. Szövetségi kapitány: Walker gól: Agüero (4.), Ré (44.), Parodi (74.), ill. Mudie (23.), Collins (76.) Így aztán a továbbjutás is lehetségessé vált a dél-amerikaiak számára, ehhez a harmadik fordulóban a jugoszlávokat kellett volna legyőzni. A támadórészleg megint kitett magáért, és a harmadik találkozón is három gólig jutott, de az ellenfél is ugyanennyiszer talált be, a paraguayiak így harmadik helyen végeztek csoportjukban, lemaradva a továbbjutásról. Ezután pedig éveken keresztül csak álmodhattak a vébéről, mert a következő világbajnoki szereplésükre 28 évet kellett várniuk. 1986-ig sorra elbuktak a selejtezőkön, a mexikói mundialra viszont végre ismét sikerült kvalifikálniuk magukat. A csoportban a házigazdák mellett még Belgium és Irak szerepelt, utóbbi válogatottat sikerült legyőzniük a paraguayiaknak, és mivel a másik két együttessel egyaránt döntetlent játszottak, így továbbléptek a kvartettből. A nyolcaddöntőben aztán Anglia már túl erősnek bizonyult, a britek 3-0-ra verték a dél-amerikai együttest. Paraguay a következő két vébére megint nem jutott ki, az 1990-es évek végére azonban egy egészen kivételes labdarúgó-generáció nőtt fel az országban, amelyet olyan nevek fémjeleztek, mint José Luis Chilavert, Carlos Gamarra, Celso Ayala vagy José Saturnino Cardozo. Az 1998-as világbajnokságra sikerült is kvalifikálnia magát az együttesnek, és ott nehéz csoportba került, a spanyolokkal, a bolgárokkal és a nigériaiakkal kellett megküzdenie. A két európai gárdával egyaránt gól nélküli döntetlent játszottak Chilaverték, majd az utolsó csoportmeccsen a már biztos továbbjutó Nigériát (amelyet nem nagyon érdekelt a találkozó végkimenetele) legyőzték 3-1-re, aminek köszönhetően bejutottak a nyolcaddöntőbe - ahol a házigazda franciák ellen szerepeltek. Ez a mérkőzés bekerült a világbajnokságok históriáskönyvébe, mivel akkor fordult elő először, hogy egy vb-párharcot aranygól döntött el. A paraguayiak hősiesen védekeztek a találkozón, és bár kiestek, rendkívül sok szurkolót szereztek maguknak. Franciaország - Paraguay 1-0 (0-0, 0-0, 0-0) 1998. június 28., Lens, Félix Bollaert stadion, 42 000 néző vezette: Bujszaim (arab emírségekbeli) Franciaország: Barthez - Thuram, L. Blanc, Desailly, Lizarazu, Diomede (Guivarc'h, 76.), Deschamps, Petit (Boghossian, 69.), Djorkaeff, Trézéguet, Henry (Pires, 64.). Szövetségi kapitány: Jacquet Paraguay: Chilavert - Arce, C. Ayala, Gamarra, Sarabia, Acuna, Cardozo (A. Rojas, 91.), Paredes (Caniza, 74.), Enciso, Campos (Yegros, 55.), Benítez. Szövetségi kapitány: Carpeggiani gól: L. Blanc (113.) A legutóbbi vébén többé-kevésbé ugyanaz a csapat szerepelt, mint 1998-ban, kiegészülve néhány fiatalabb tehetséggel, akik elsősorban a támadó alakzatot erősítették. A Dél-Afrika elleni 2-2-es döntetlen, majd a spanyolok elleni vereség után a továbbjutáshoz Paraguaynak mindenképpen le kellett volna győznie a szlovéneket, ehhez képest az első félidőben előbb emberhátrányba került a válogatott, majd a játékrész utolsó percében az európaiak a vezetést is megszerezték. A szövetségi kapitány, az olasz Cesare Maldini azonban a szünetben becserélte a "titkos fegyvert", a fiatal Nelson "Pipi" Cuevast, aki két góljával megfordította a meccset, a dél-amerikaiak 3-1-re nyertek, és ezzel ismét továbbjutottak csoportjukból. Szlovénia - Paraguay 1-3 (1-0) 2002. június 12., Szögvipo, Jeju stadion, 30 176 néző vezette: Ramos Rizo (mexikói) Szlovénia: Dabanovic - Milinovic, Tavcar, Bulajic, Novak, A. Ceh, Pavlin (Rudonja, 40.), Acimovic (N. Ceh, 62.), Karic, Osterc (Tiganj, 77.), Cimirotic. Szövetségi kapitány: Katanec Paraguay: Chilavert - Arce, Gamarra, C. Ayala, Caniza, Alvarenga (Campos, 53.), Cáceres, Acuna, Paredes, Cardozo (Cuevas, 61.; Franco, 92.), Santa Cruz. Szövetségi kapitány: C. Maldini gól: Acimovic (45+1.), ill. Cuevas (65., 84.), Campos (73.) kiállítva: Paredes (22.), N. Ceh (81.). A következő körben Németország ellen már nem sikerült a bravúr, a későbbi ezüstérmes germánok 1-0-ra nyertek, de a paraguayiak egészen a 88. percig állták a sarat, és megint emelt fővel búcsúzhattak a vébétől.