Május utolsó vasárnapja.
Egy szerető Édesanya. 2006.05.28. 15:52
Halkan szinte nesztelenül...
...simogat a lágy szellő, Szines ruhába öltözött, S illatozik a természet.
Ragyogó érintéssel suhan át a fény, S a sugarak, Szinesednek a fák, A talpunk alatti talaj, Virágba borult minden, S ontja illatát a nyár kezdete.
Tömegek áradata sodor mindent, Nem kímélve a természet adta Szépségeket. Hintázó emberkék, Sétáló apókák, Síró csecsemők, Pletykákról mesélő anyókák, Várják a csodát.
Az óriások mit sem törődve, Kiké is ez a nap, Rohannak ordítanak.... "Ne menj!Gyere vissza!..Állj! Elüt az autó vigyázz!!"
Nem értik... Miért ez a nap, Hisz aki tudja mi van ma, Mindennap a gyermekéért van. S akik nem észlelik.. Legalább ma A jövevényekkel kellene lenniük, Nekik mindegy... Május utolsó vasárnapja is, Csak olyan mint a többi nap.
Szeressük hát őket,mert értük vagyunk!
S necsak ma!
Életünk végezetéig!
|