Ha szárnyaim lennének.
Kéklaguna 2006.05.30. 18:09
Röpülnék a...
...fellegek felett, Menekülve e zord és rideg szellemekkel, Zsarnokokkal telt,sokaság elől.
A természet lágy illatos ölén, Simogató érzésekkel teli, Földi világ,eltörpül, Melyet kiszipolyoztak őseink, Nem is olyan rég, Pár éve még, Kik beszélték nyelvünket, Oltották szomjunk, Tálaltak nekünk mannát, Hol vannak Ők ma már?
Mindenki kapkod rohan, Átgázolva emberen állaton bogarakon, S édes vizeken. Bemocskolnak mindenünk, Mi még megmaradt Nekünk. Éhező rabszolgává leszünk, S ezt köszönhetjük Nekik.
Dolgozhatunk éjt nappallá téve, S mégsem jutunk, Egyről,a kettőre. Támogatás nincs, Mert odaát betettek Nekünk. S nem nyújtják már kezük, Hogy felkapaszkodjunk, S ne éhezzünk,szomjazzunk, Hisz inkább mindenünk elveszik.
Benötték már Ők a földet, Mi már csak rágcsáló bogarak lettünk, Kik kaphatnak egy kis alamizsnát, Melyet ledobnak Nekünk.
Futhatunk a földön, S keressük Mátyás Királyt, Mert Vele együtt Eltemettetett az igazság.
Jöhetne egy Angyal, Ki szárnyain elosonhatna Velünk, Mert elfeledtették a fentiek , Hogyan is repülhetünk.
Ilyenkor ha nem emlékeznénk, Van gyermekünk, Kiért élhetünk, Erőszakkal eltörött szárnyaink, Vérző,"valaha Létezett"becsületünk, Megtört szivünk, S kihalt kedvünk, Agyon gyötört lelkünk, Már rég porrá lenne testünk.
Hát leigázottak Lettünk.
|