Egy Szomorú fa Árnyékában
keklaguna 2006.05.09. 19:18
Viharként tomboló vágy...
Viharként tomboló vágy ég bennem, Úgy érzem valami hiányzik belölem, Amiért eddig éltem.
Viharként izzó kedélyem, Gondolkodásra késztet, Vajon Én csinálom jól? Vagy mégsem?
Valaki voltam tegnap, S ma más ébredt bennem, Elvették a még meglévő érzésem.
Viharként tombol a düh, A méreg, De ki megbocsátásra nem képes, Ne is éljen.
Viharként ért, Engem máshol látni, Énem ellopták talán, Mit eddig csak Én éltem át?
Viharként elvonuló sötét felhök, S gondolataim visszatérnek.
Lassan látom,a naplemente szunnyad, Egy igazi barát, Engem folytatásra biztat.
Lágy szellő simogatja Énem, Melytől,újra égni félek. Bocsáss meg neki kérlek.
Égni,izzani kell, Mert az Énem ezekért reszket, Meghalni.. Még Én is félek.
|