Állatvédelem
Kékalguna 2006.09.13. 17:41
Katibogárka...ma hozzád szólok.
Drága Katibogár! Ma reggel,álmosan bandukolva Két kicsinyke.. Kutyulira leltem, Gazdátlanul kidobva.. Reszketve zokogtak... S kérleltek,legyek a gazdijuk Ne hagyjam ott Őket. Szívem majd megszakadt, Munkából majdnem elkésve. Arra gondoltam.. Ha a mai késésemért kirúgnak.. Ám legyen.. A két csöppnyi kutyuli élete , Ennél többet jelent Nekem.. Lehajoltam két reszkető Ártatlan éhező,vacogó Drága kicsinyke élőlények mellé. Azon gondolkodtam Vajon milyen ember az... Ki képes két alig pár hetes ártatlan élőlényt eltaszítani magától,és utcára dobni,sorsukra bízni,vagy meghalnak,vagy valaki megtalálja Őket,és ápolja szereti és felneveli Őket. Vajon aki eldobta itt az utcán e két ártatlan lényt gondolt erre vajon?? Amíg dédelgettem Őket és azon tűnődtem mit tegyek,az emeletre mégsem hozhatok két kutyulit. Az égiek arra küldtek egy úriembert, Aki autójával fékezett,visszatolatott... S azt kérdezte... Hölgyem miben segíthetek?? Mire Én... Ó Uram...Önt a Jó Isten küldte most ide! Azonnal Magához ölelte a két csöppséget és Magával vitte, Én megköszöntem és minden jót kivántam Nekik,hogy vannak még emberséggel rendelkezők, Kik az elhagyott állatot sem hagyják magára. Gyönyörűen elkésve... De megérkeztem munkahelyemre.. Senki nem kérdezte meg... Miért épp most értem be. Boldogan telt a napom, Mert találkoztam egy Hozzám hasonló Emberrel... Aki még az maradt... Méltóságteljes. Segítőkész. Jószándékú.
Mint Te és Én Drága Katibogár... Mert Mindketten imádjuk az állatokat. Soha nem jutna eszünkbe Hogy szenvedést okozzunk Nekik. Maradjunk Mi,ilyenek mindig. S így nyugodtan kelünk és fekszünk.
|