Tegnap még égett
Kéklaguna 2006.05.27. 13:40
Hó lepett el mindent...
...de jelenléte beragyogta a zord telet,vidáman öltötte fel fehér ruháját a természet...
...mert feledtetett mindent,s nem éreztük a hideget,melegség volt minden pillanat,hisz mindig értünk ragyogott.
Nap nap után kiéhezve haraptuk a pillanatot,száguldottunk mikor magával sodortak a gondolatok.
Séta a parkban gyerekzsivaly,anyókák,apókák s fiatalok mámora bearanyozta életünk,
S álomba szenderültünk,a gyertya lángja ekkor sem aludt,őrizte álmunk,s közben alkotott,mire felébredünk újabb emlékképeket sodort felénk,s élvezte sziven ütött,mit írt.
Látogatók tömege osont hozzá csendesen,mitől még nagyobb hévvel alkotott,s jött egy csapadék,mely útközben szilárddá lett,s szinte minden elfagyott.
Egy kérő,könyörgő szótól újra lángra kapott,ekkor már egy remegő kéz takarni kezdett,s csak az árnyék volt jelen.
Pár pillanat míg a rügyek előbukkannak,s elolvad a jég,de Ő ezt már nem látta meg..s mély álomba merült.
A fény melyet egy láng szolgáltatott,s a kéz mely védelmezett eltörpült,mert pár betolakodó,kik hasonlítani próbáltak,a felszínre toppantak,s nyájasan csaloggaták a tömeget,melyek megtévesztve bár...de tovaszálltak,s kiváncsian vártak.
Nincs ma már harapnivaló,elvették a nyájas csalogatók,kik visszatérnek még,pedig már késő..
Nincs...kialudt már a gyertyafény...melyet újra gyújtani...már nem lehet..késő...
|