| Shankly kinevezése (1959) |
 1959. december 1-e a Pool történelemkönyvébe pirosbetűs ünnepként került be. Ezen a napon jelentette be ugyanis a klub, hogy Phil Taylor utódjaként Bill Shankly, a Huddersfield Town menedzsere veszi át a csapat irányítását.
A Vörösök 1954-es kiesésük óta kétségbeesetten próbáltak visszajutni az első osztályba. A kísérletek azonban valahogy mindig kudarcba fulladtak, így végül Taylor november 17-én benyújtotta lemondását.
Akkor még senki sem gondolhatott arra, hogy a klub történetének legsikeresebb korszaka kezdődött azon a napon. A másodosztály középszerűsége nemsokára már csak a múlt rossz emléke volt, a szerencse is mellénk állt, Shanks pedig teljesen átalakította a klubot.
 Bill Shankly, a klub menedzsere 1959 és 1974 között: "Már 1951-ben felajánlotta a Liverpool a menedzseri állást nekem, az egyetlen bökkenő az volt csak, hogy nem én állítottam volna össze a csapatot... Így az Exchange Station-ön felszálltam a vonatra és hazamentem. 9 évvel később újra megkerestek, de ekkor már szabad kezet ajánlottak. Én voltam az első ilyen menedzser a klubnál."
Ronnie Moran, a Liverpool játékosa 1952 és 1969 között: "1959 decemberében jött a csapathoz, aminek én is tagja voltam. Jó menedzsereink voltak Bill óta is, de ő volt az, aki feltámasztotta a Liverpoolt."
John Keith, helyi újságíró: "Nagy csapatnál nem dolgozott korábban. A legfontosabb klub, ahol megfordult eddig az a Huddersfield - ahonnan akkor éppen távozott. Szerintem senki sem tudta, hogy Bill mire is képes valójában, és a szurkolók ezt gondolhatták - 'Kit is szerződtettünk valójában...?' De az is igaz, hogy nem tartott sokáig mire belátták, hogy valójában a klub megváltója érkezett. Az ember, akire a Liverpoolnak szüksége volt. Egymásnak voltak teremtve ugyanis.
Bill Shankly, a kinevezését követően: "Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy engem választottak egy ilyen nagy klub, a Liverpool menedzseréül. Ez a munka kihívás számomra. A Liverpoolt hatalmas tömegek követik, és meglátásom szerint ez nagyon sokat számít. Sikert és reményt érdemelnek, és a magam szerény módján megpróbálom ezt nekik megadni. Amikor ezt a lehetőséget felkínálták nekem, egyszerűen nem utasíthattam vissza."
 Roger Hunt, a Liverpool játékosa 1959 és 1969 között: "Bill Shankly - érkezésekor - rengeteg új edzésmódszert vezetett be, és számtalan új ötlettel állt elő. Emellett kijárta a klubnál, hogy több pénz jusson az új igazolásokra. Ebben az ügyben a vezetők korábban kissé szűkmarkúak voltak. Új tréningruhát, és új szemléletet is kaptunk érkezésekor. Olyan volt, mintha friss levegőhöz jutottunk volna."
Ronnie Moran: "Nagyon szerette a szurkolókat. Kisebb kluboknál szolgált korábban, nálunk azonban a másodosztályban is 45.000 ember tombolt a meccseken, és ez nagyon tetszett neki. Tudta, hogy egy ilyen nagy támogatottságú klubnak csak el kell indulnia. Csak annyi volt a dolga, hogy adjon a szurkolóknak egy győztes csapatot, akinek szurkolni lehet."
John Keith: "Mint játékos, járt már az Anfielden, így volt már fogalma a Liverpool szurkolóiról. Később már a glasgow-i szurkolókhoz hasonlította őket, akiket szintén nagyon szeretett. 'Neked adnák az utolsó penny-jüket is' - mondta. Szinte vérrokonnak érezte a szurkolókat. Egész élete alatt hatással volt rájuk, az emberek pedig szerették Bill Shankly-t. A szobrának tövében ez az írás áll: 'Boldoggá tette az embereket.'"
Shanks úgy libbent be az akkoriban elég öreges stadion kapui között, mintha a klub friss lélegzethez jutott volna. Azonnal nekilátott az edzéstervek forradalmasításához, a felszerelések modernizálásához, valamint a játékoskeret radikális megreformálásához.
 Stephen Done, az LFC-múzeum gondnoka: "Habár volt lehetőség a klubban, visszagondolva 1959-ben a Liverpool elég rossz állapotban volt. Talán nem rosszabban, mint a mai másodosztályú klubok, de az akkori nagycsapatokkal, az Arsenallal, a Chelsea-vel és az Evertonnal össze sem lehetett hasonlítani minket. Gazdagságukhoz képest a Liverpool Football Clubnál rendetlenség uralkodott, és úgy tűnt ebből nem lesz egy ideig felemelkedés. Volt pénz, de nem költötték el."
Bill Shankly: "Nem tudom, hogy tudják-e, milyen volt az Anfield, mikor ideérkeztem, de az biztos, hogy ez volt a legnagyobb WC Liverpoolban. Az Oakfield Roadról kellett vizet hozatnunk 3000 fontért, mert a mellékhelyiségben nem volt mivel öblíteni."
Stephen Done: "Melwood akkoriban olyan volt, mint egy öreg fabarakk, és a fű rosszabb volt, mint amit a vasárnapi focira használnak a parkban. Kaotikus volt. Tulajdonképpen nem is használták korábban edzésre, inkább kimentek futni az utcára. Kockakövön edzeni, meg ugye szintén nem a legideálisabb... Alapjában véve az állapotok lepusztultak, az edzés pedig rossz volt, emellett a vezetők állították össze a csapatot (ami akkoriban tipikus volt). Bill Shankly mindezt eltörölte."
Ronnie Moran: "Sok játékosból nagyon gyorsan elege lett, a helyükre pedig olyanokat hozott, akiknek a felfogása az övéhez hasonlított. Ha egy játékos nem akarta teljesíteni, amit megkövetelt, akkor távoznia kellett."
Dave Hickson, a Liverpool játékosa 1959 és 1961 között: "Billnek sajátságos felfogása volt a dolgokról. Nagyon szerette a játékot, számára senki sem volt verhetetlen."
Ronnie Moran: "A kispályás technikákból sokat meghonosított az edzéseken, és ez azért volt jó, mert régen az edzés nagy része futásból állt. A tréningeken nagyon odafigyelt, mert az volt az ideológiája, hogy ha az edzésen nem dolgoznak rendesen a játékosok, akkor a meccsen se fogják odatenni magukat."
Stephen Done: "Az egyetlen, amit nem változtatott meg az a segítői csapat. Rájött, hogy ez a stáb eddig is elég jó volt, ezért ők maradhattak továbbra is a klubnál."
 Ronnie Moran: "Bill őszinte ember volt. Ismerhette már korábbról Bob-ot, Joe-t és Rueben-t. Tudta, hogy mire képesek, és ezért lehettek nagyon sikeresek a közös munkában."
Shankly első hivatalos Liverpool-meccse december 19-én játszódott le. Sajnos ekkor még csak azt nézhette végig, hogy a csapat egy 4-0-ás hazai pofonba szalad bele a Cardiff City ellen. Egy héttel később a Charlton is elvert minket a Valley-ben, de december 28-án, két nappal később megtörtént a meccs visszavágója, amikoris 2-0-ás győzelmet arattunk - immáron hazai pályán. Ekkor kezdődött igazán az új időszámítás.
Peter Hooton, Pool-szurkoló és a The Farm együttes énekese: "Ha nem ilyen karizmatikus menedzserünk lett volna, a dolgok talán nem fejlődnek ilyen mértékben. Shankly egyszer azt mondta, hogy intézménnyé szeretné tenni a klubot, mely a legyőzhetetlenség bástyája, ahová az ellenfél úgy jön, hogy azt mondja: 'Ó ne, Liverpoolban játszunk...'"
Bill Shankly: "Az volt az ötletem, hogy a legyőzhetetlenség bástyájává építem a Liverpoolt. Napóleon is valami hasonlót akart, és meghódította a fél világot. Ezt akartam én is. A Liverpoolt akartam olyanná építeni, amelynek végül mindenki behódol."
Stephen Done: "Senki sem felejtheti el, hogy teljes mértékben forradalmasította a Liverpool Football Clubot. Egy olyan rendszert épített, ami aztán Bob Paisley, Joe Fagan és Kenny Dalglish keze alatt aztán tovább élt."
Peter Hooton: "A hatvanas évek óta a Liverpoolnál a második hely már nem ért semmit. Még Európában sem. Intézmény lett a csapatból. Azóta érték tragédiák a csapatot, de az érzés mindig megmaradt, hogy ez egy különleges klub. Nem sok klub mondhatja el ezt igazából magáról, és ezt Bill Shanklynek köszönhetjük. Minden azon a napon kezdődött 1959 decemberében, amikor ideérkezett.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Animációk 
