| Az első bajnoki cím (1900/1901) |
 Mindössze nyolc évvel megalakulása után a Liverpool FC felért a csúcsra: Megnyerte a bajnokságot a futball őshazájában, Angliában, a századfordulót magába foglaló szezon végén, 1901-ben.
A siker magjait 1896-ban ültettük el, mikoris a csapathoz került a legendás Tom Watson, a Liverpool első igazi edzője (addig Barclay és McKenna foglalkozott a szakmai ügyekkel). Nagy hatással volt a csapatra, emellett remekül látta el a kifejezett menedzseri teendőket is. Kinevezése után két évvel ő igazolta le azt az Alex Raisbecket, aki köré felépítette az első bajnokcsapatot.
A csapat igazi alapköve volt Raisbeck és a skót válogatott Billy Dunlop a védelemben, valamint Bill Perkins a kapuban. A Pool akkori alapembere volt még a szélső Jack Cox és a csatár Sam Raybould. Ezekkel a játékosokkal félelmetes csapatot alkottunk.
Még abban a korban járunk, mikor a Liverpool játékosok a Sandon Pubban öltöznek és az idegenbeli meccsekre vonattal vagy fiakkerrel jutnak el. Az Anfield "csak" 20.000 férőhelyes, a fű-borítású lelátó karbantartására a hét közben ott legelő kecskék ügyelnek. Az újságok a Viktória királynő haláláról szóló hírekről, meg a Dél-Afrikában dúló Búr-háborúról szóló tudósításokkal vannak tele.
Az idénynyitónkon már nem csak az előző részben említett néhány lézengő volt jelen. A Blackburn ellen teltház üdvözölte a csapatot, aki annyira belelkesült ettől, hogy aztán Robertson, Satterthwaite és Raybould góljaival letarolja a Rovers-t.
A játékosok annyira ráéreztek a győzelem ízére, hogy a következő fordulóban 2-1-re elverték a Stoke City-t, majd legközelebb 5-0-ra a West Bromwich Albiont. Tom Watson csapata tehát három meccsből három győzelemmel nyitott, ennek ellenére nem vezettük még a tabellát, mivel az Aston Villa több meccset játszva több pontot tudott bezsebelni.
Sam Raybould - oldalán Tommy Robertsonnal - mindegyik meccsen betalált, és ez a széria a Goodison Parkban, a "Merseyside derby-n" sem szakadt félbe. Az Everton otthonában, a 46-odik percben szerzett gólja sajnos csak egyenlítés volt, és ez is maradt a végeredmény. A Pool 100%-os teljesítménye véget ért azon a napon, és egy kicsit a lendület is megtört.
 Egy hét múlva a bajnokság favoritja, a Sunderland látogatott az Anfieldre, és hozva a papírforma eredményt, 2-1-re le is győztek minket. Ekkor elúszott a veretlenségünk is, Watson edzőt pedig bosszanthatta az is, hogy pont volt csapatának kellett gratulálnia a meccs után.
A Notts County és a Wolverhampton Wanderers is megismételte a Sunderland tettét ellenünk, így a Pool ideiglenesen kipottyant az élmezőnyből. A hitet az Aston Villa elleni lenyűgöző 5-1-es győzelmünk állította helyre.
A játékunk tehát rendkívül hullámzó volt, és ez a szokásunk meg is maradt, hisz a sheffieldi csapatoktól, a Wednesdaytől és a Unitedtől is kikaptunk, ezután önbizalom-növelő sikert értünk el a Manchester City ellen (4-3). A City a félidőben már 3-2-re vezetett, a meccset Andy McGuigan találatával fordítottuk meg.
A szezon felére azonban még a legoptimistább Liverpool-szurkolók sem hittek a nagy cél, a bajnoki cím elérésében, mivel annak ellenére, hogy a huszadik század kezdetét a Pool 2-1-es Stoke-veréssel ünnepelte az Anfielden, a csapat mégis kikapott az Evertontól otthon és az Boltontól idegenben. A trófea látszólag elúszott.
Február közepén a nyolcadik helyen tanyáztunk, 9 pontnyira a vezető Nottingham Foresttől. Ám ekkor olyan hajrába kezdett a gárda, mely későbbi bajnokcsapatainknak is jó szokása lesz.
Február 23-án Watson régi otthonába, a Roker Parkba látogatván kiköszörülte a csorbát. A Liverpool Jack Cox góljával legyőzte a Sunderlandet, és megkezdte szárnyalását.
 Ezután a Wolves, az Aston Villa és a Newcastle is szép sorban áldozatul esett a csapatnak. A második helyezett Notts County ellen a 75-ik percben szerzett Raybould-gól sorsdöntőnek bizonyult április 8-án. Az újdonsült listavezető Sunderlandet már egészen megközelítettük három fordulóval a bajnokság vége előtt.
A Sheffield United ellen már megint Raybould volt a gólszerzőnk, de csak döntetlent értünk el a húsvéthétfőn rendezett mérkőzésen.
A bajnoki címért még mindig versenyben lévő Nottinghamet mi hűtöttük le: Utolsó meccsükön Cox és Goldie góljaival győztük le őket, hogy matematikailag is lemondhassanak a trófeáról.
Három nappal korábban a Sunderland is lejátszotta már az idényzáróját: 2-0-ra verték a Newcastle-t, de ez csak annyit jelentett, hogy mindössze jobb gólkülönbségükkel vezették előttünk a tabellát. Így minden figyelem a Liverpool birminghami vendégjátékára szegeződött. Április 29-én a West Bromwich Albion vendégei voltunk.
A Vörösök számára akár egy pont is elég volt az üdvösséghez. Az alábecsült West Brom és a gondolatban már a serleget szorongató Liverpool csatája papírforma meccsnek számított. A valóság azonban messze állt az elvárásoktól.
A birminghami csapat a kezdő sípszótól a befejezésig úgy küzdött, mintha az életük múlna rajta. A szünetre egygólos, kiizadt előnnyel vonulhattunk. A találatot Walker szerezte, azután, hogy a West Brom kapusa kiejtett a kezéből egy Raybound által ellőtt labdát. A második félidő sem volt hiányos az izgalmaktól, hiszen az Albion hatalmas nyomás alatt tartotta Bill Perkins kapuját. Végül mégis begyűjtöttük a három pontot, így a meccsel egyetemben megnyertük a bajnokságot is. Ez volt az első komoly sikerünk a másodosztályú elsőség óta, mely korábban a feljutásunkat eredményezte.
 A győzelmünk megérdemelt volt, és méltó válasz azoknak, akik egyértelműen leírták a Liverpool esélyeit a szezon elején. Perkins, Goldie és Robertson minden meccsünkön pályára lépett, Raybound lett a gólkirály 16 találatával és Raisbeck remekül irányította a Poolt, mint csapatkapitány.
A szezont értékelve a Liverpool Echo megjegyezte: "Hatalmas volt a küzdelem a Liverpool és a Sunderland között az utolsó percig, de az anfieldiek nem buktak el. A Liverpool az egyetlen olyan csapat, mely idegenben több gólt szezett, mint kapott (23/22). Ez remek teljesítmény."
"Az idegenbeli meccseken hétszer nyertek és ötször döntetlent értek el. Otthon 12-szer nyertek és egyszer X-eltek. A védelmük a legjobb eredményt produkálta a szezonban, de a Liverpool szerezte a legtöbb gólt is, számszerint 59-et."
A West Brom elleni győzelem után a frissen megkoronázott bajnokok késő este értek haza a liverpooli Central állomásra, ahol drukkerek ezrei várták őket, hogy együtt ünnepeljenek. Raisbecket vállon vitték a tömött utcákon, miközben dobok és egy rezesbanda gondoskodott a még jobb hangulatról.
A játékosok és a vezetők végül az Anfield felé vették az irányt lóvontatta járműveken. A bajnoki trófeát első alkalommal helyezhették ünnepélyesen a vitrinbe, de nem ez volt az utolső ilyen alkalom...
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Animációk 
